Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 47. szám
739 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 740 minden lelkész legalább 600 forinttal fog rendelkezhetni. Megvalljuk, hogy e terv sem egyik sem másik szempontból nem elégít ki bennünket; kevésnek találjuk a 600 frtot és soknak a — 10 esztendőt. A kultuszminiszter mint szavaiban nyíltan kifejezte: tisztességes megélhetést akar a lelkészeknek biztosítani. Hogy 600 írttal falun megélni lehet, különösen, ha a lelkésznek nincsenek tanítandó fiai és leányai, az kétségtelen, de hogy a lelkészi állás értékének megfelelően-e ? az már más kérdés, melyre bajos volna igenlő feleletet adni. Nem tehetünk róla, hogy úgy van s ezzel a körülménynyel számot kell vetni, hogy az egyes álláso k értékét azon javadalmazás nagyságához mérik, a melyet az illető állás betöltőjének nyújt. Már most ha a 600 frtos lelkészi javadalmazást párhuzamba állítjuk az állami 600 frtos állásokkal, mit találunk ? Azt, hogy 600 frtos javadalmazás a XI. tehát utolsó fizetési rangosztály 2-ik fizetési fokozatában fordul elő, s e rangosztályba vannak a kultusztárcza körében beosztva: irodatisztek, irodasegédtisztek, számtisztek, irnokokok, tollnokok, házfelügyelők, zeuetanitók, segédtanitónők, tanítóképző intézeti tanítók, segédtanítók. Azt hiszszük, nem vétünk a XI. rangosztályba sorozottak ellen, ha azt mondjuk, hogy a lelkészi állás elnyeréséhez magasabb kvalifikáczió szükséges, mint a minő az itt felsorolt hivatalok elnyeréséhez megkivántatik ; magasabb kvaüfikácziót igénylő állást pedig sokkal alacsonyabban díjazni, Demcsak méltán \talanság az illetőkkel szemben, hanem magának az állásnak az általános becslésben lejebb szállítása. t Epen ezért midőn köszönettel vesszük a kultuszminiszter beszédében és kontemplált törvényjavaslatában nyilvánuló jóakaratot, nem mondunk le a reménjn’öl, hogy a képviselőház e tekintetben messzebb fog menni a javaslatnál, s nem fogja magát a puszta fiscalismus által visszatartatni, melynek békóit Wlassics Gj ula iskolaügyi alkotásainál is érezni volt kénytelen. Másrészt pedig soknak tartjuk a 10 esztendőt, melyet a kultuszminiszter a 600 frt emelésnek teljes végrehajtására kilátásba helyezett s azt hiszszük: a pénzügyi egyensúly megháboritása nélkül is lehetséges volna nagyobb összeget rövidebb idő alatt beállítani abba a költségvetésbe, melynek egy millióval növekedése a költségvetési összegnek csak 75%'át teszi. Ha ezt a többi kiadásokhoz véve csekély összeget még tiz évre elosztják s a lelkészek egy részét 10 évig hagyják 60o írton aluli fizetéssel nyomorogni: kérdés, hogy e tiz év alatt nem lesz-e nagyobb seb ütve a lelkészi állás tekintélyén, mint a miuőuek begyógyitá. ára a törvényjavaslat vállalkozik. Tiz év nagy idő, és bizony számosán vannak a lelkészek közt, kik ily kilátások mellett nem remélhetik, hogy az Ígéret földjére juthassanak. Kevesebb idő alatt nagyobb mérvű fizetésjavitás: ez áll összhangban nemcsak a lelkészi kvalifikáczióval, hanem a kultuszminiszter azon szándékával is, hogy a lelkészképzés minél magasabb fokra emelését lehetővé tegye, miről a jövő számban leszünk bátrak elmondani nézetünket. De. Antal G. A vallásos estélyekről. Hogy hovatovább mindig nagyobb tért fog hóditani ezen egyházi életünknek élénkebbé, bensőségteljesebbé tételére szolgáló s azt mindenesetre előmozdító intézmény, a jelekből lehet következtetni. De az is bizonyos, hogy ennek miként tartására, vagy mondhatjuk, a formára és tartalomra nézve eltérők lehetnek a nézetek s talán azt is mondhatom, hogy némi tekintetben bizonytalanság is uralkodhatik. A vallásos estélyek tartására nézve kétségtelen, hogy legtöbb történt Budapesten. S talán nem csalódom, ha kimondom, hogy a vidéki e nemű törekvések is nagyrészben a fővárosi minta után indultak. Hogy ez czélszerü-e, eredmónyes-e, megkísérlem alább röviden kimutatni. A kérdés mindenesetre az, hogy vájjon a fővárosi, vagy a nagyobb városi gyülekezetek viszonyai, szükségei ugyanazok-e, mint a kisvárosi, falusi, vagy egészen kicsi gyülekezeteké? Hogy nem teljesen azonosak, erről felesleges is volna hosszasabban beszélni. A ki figyelemmel kisérte a fővárosban tartatni szokott vallásos estélyeket, jól tudja, hogy azok majdnem teljesen istentiszteleti jelleggel bírnak. Éneklés, imádságok, legtöbbször bibliamagyarázatok, olykor felolvasás töltik ki a program mot. És czélszeriiségi szempontból ennek igy is kell lenni. Mert a hol a hívek oly szétszórtan laknak, mint egy nagy városban; hol kevés a templom a hívek számához mérten; hol ipari és egyéb munkák elfoglalják nappal az embereket, mindenesetre gondolkodni kell arról, hogy a vallásos estélyeken elégítsék ki a máskor templomba nem menők, vagy nem mehetók azon lelki szükségeiket, melyeknek kielégítésére a rendes istentiszteletek volnának hivatva. Egészen másként áll a dolog kisebb városi vagy falusi gyülekezetekkel, melyeknek tagjai majdnem ugyanazon munkakörben mozognak, a rendes istentiszteleteken megjelenhetnek s meg is jelennek s legtelebb c-<ak nagy munkaidőben: s egyes helyeken gyérebb a templomlátogatás.
