Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
Hetedik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1896. november 8. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Reflexiók. Csizmadia Lpjos. — Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. (Vége. Thury Etele. — Egyházi élet. Nyílt kérdés a kerületi nagyérdemű számvevőséghez. FiXlöp József. — Papíron maradó határozatok. Fülöp József. — Iskolaügy. A tanitóhiány sikeres orvoslása. (Vége.) Sedivi László. — T á r c z a. Régiségek. Földváry László. — Vegyes közlemények. Reflexiók. A „Sárospataki Lapok“ f. évi 28-ik számában Szalóczy Pál arról értekezik, hogy: „hogyan lehetne isteni tiszteletünket lélekemelőbbé tenni?“ Az értekezést eredetileg az alsó-borsodi egyházmegye mezökeresztesi lelkészi körében olvasta föl. A nevezett kör határozata folytán küldötte be— szélesebb körű megvitatás czóljából a Sárospataki Lapoknak. Nem tudom, szólott-e már valaki a dologhoz, vagy nem? De a felvetett tárgy közegyházunkat közelről és mélyen érdeklő. Legalább a magam részéről oly fontosnak tartom, hogy az esetleg elsőnek való hozzászólás >m által még a szerénytelenség vádjának is kész vagyok magam kitenni. Szalóczy a kultusz négy faktorát: Templom, Liturgia, Lelkész és Gyülekezet külön-külön veszi tárgyalás alá. Általa az ezekről mondottakról akarok egyet-mást szólani. Teljesen egyetértek az értekező vei abban hogy templomainknak a mennyire csak lehet, tisztáknak, csinos és kellemes berendezésüeknek kell lenniök. Magában véve igaz dolog, hogy a tiszta és buzgó szivbői fakadt fohász bárhonnét is felszárnyal az egek Ura elé. Krisztus is megmondá: a hol ketten vagy hárman összegyűlünk az 0 nevében, ott leszen közöttünk. Azért semmi kétség sincs a felől, hogy a legegyszerűbb hajlékot, vagy akár egy barlangot, egy pajtát is templommá avat föl az ott istentisztelet végett összegyülekezett hivek buzgó áhitata. Ámde most, midőn Istennek hála, bátran és nyiltan gyakorolhatjuk kultuszunkat, midőn szabadon és tetszésünk szerint emelhetünk erre a czélra épületeket: nem mondom, hogy mindenütt monumentális épületeket emeljünk, de berendezhetjük azokat oly csinosan és kellemesen, hogy jól essék azokban időznünk. De azért odáig még sem kívánok menni, mint Szalóczy ur, hogy templomainkba képeket vigyünk be. Ág. ev. testvéreink példája ugyan meggyőz arról, hogy a templomi képekkel nem jár okvetlenül a képimádás; de azért ón mégis csak inkább mellőzném azokat. Lehet a nélkül is szép a templom. Az elődöm idejében épített lepsényi templomról akárhányszor hallottam már vidéki hitsorsosinktól és más vallásuaktól: „nem hittem volna, hogy ily szép református templomot is lehessen építeni. Különben a képek dolgában ajánlom Szalóczy ur szives figyelmébe a Debreczeni Prot. Lap 38- számát. Különösen isteni tiszteletünk az, mely rendezésre vár. Egyrészt, mivel nem egyöntetű, vidékek szerint változó, másrészt pedig meglehetős száraz. Kultuszunk mostani lefolyásában mintegy az a törekvés nyilvánul, hogy minél elóbb keresztül essünk rajta. Külföldi református testvéreinket is erősen foglalkoztatja világszerte az isteni tisztelet reformja. Mindenütt érzik és mindenütt viszásnak találják, hogy nálunk mindent a lelkész végez. Keresve keresnek oly istentiszteleti formát, melyben a gyülekezet is tevőleges részt vegyen. Persze, arra nézve igen kevés a kilátás, hogy valaha Bersier valóban gyö-45 3* '-----Ä _ „ .. tr M-----—---—----—--------^ ELŐFIZETÉSI DU: ©gyiláS é8 Í8kOla köréből HIRDETÉSEK DIJA: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több —“•fx.Oltói EV.itEFJGÍlíZKER.HIVATALOSRÓZLÖHYE. «SK# * * 5*----------------------&
