Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-25 / 43. szám
Hetedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1896. október 25. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Ki legyen a vallásoktató felekezetűnk elemi iskoláiban? Fülöp József.— Beköszöntő egyházi beszéd. Antal Gábor. — Egyházi élet. Lelkészbeiktatás. — Templomszentelés. B. K. Válasz. Jambus. — T á r c z a. Gyászbeszéd özvegy anya felett. Babay Kálmán. — Vegyes közlemények. Ki legyen a vallásoktató felekezetűnk elemi iskoláiban? Legközelebbi kerületi gyűlésünk alkalmával tartott — meglehetős néptelen — * lelkészértekezleten, midőn egyik lelkes buzgóságu lelkésztestvérünk felolvasta volna nagyszabású, de azért ismert anyagú s a lelkészi működés egész körét felölelő értekezését, több oldalról hangoztatva lett, hogy e nemű lelkészértekezleteken sokkal kívánatosabb volna egyes thémákat fejtegetni minden felolvasónak, a mennyiben ily módon több eredményt lehetne elérni, mintha a kérdések egész tömege vettetett felszínre. Egyik megvitatandó gyakorlati kérdésül emlittetett az is, a melyet én czikkecském fölé czimül felirtam. S minthogy ezt a magam részéről is elég fontosnak tekintem arra, hogy róla beszéljek, megkísérlem lehető röviden megadni reá a feleletet. Fenti kérdést napjainkban az a dicséretes mozgalom hozta felszínre, mely a vallásosság emelése, a buzgóság fejlesztése körül a közelebbi évek óta megindult. S bizonyára két táborra oszlanak azok is, kik a föltett kérdésre felelni akarnak; de a magam részéről megpróbálom kimutatni, hogy helyes protestáns elvből kifolyólag a felelet csak egyféle lehet. Ki legyen a vallásoktató? A túlbuzgók minden további gondolkozás nélkül azt fogják mondani: minthogy a lelkész a gyülekezetben a vallásosság legfőbb őre és terjesztője, legyen ő a vallásoktató az iskolában is. Ez helyes volna akkor, ha római katholikusok volnánk hierarchikus elvekkel, pápás felfogással. De Istennek hála, evangéliomi egyház hívei vagyunk, kik megértjük Pál apostol ama szavait: mindnyájan szent nép, királyi papság vagytok. Igen, nálunk az egyetemes papság elve dominál, melynél fogva minden hivő hivatva, sőt kötelezve is van, ha képes — a vallásos ismeretek közlésére. Igaz, hogy erre különös képesítése a lelkésznek van. De, hogy a tanultsági előföltétel s a kellő műveltség e tekintetben másnál is meg van a gyülekezetben, az kétséget sem szenved. S ez a gyülekezetnek másik hivatalnoka, az iskola-tanító, ki épen tanítással foglalkozván, a vallásoktatás fis legjobban keze ügyébe esik. Hiszen már a tanítás legkezdete is a beszédértelem gyakorlatokkal vallásos tárgyak körül mozog. De tovább is majdnem minden tágynál lehet alkalma a vallásos kedély, nemes érzések ápolására, fejlesztésére. Nem kevésbbé fontos indok továbbá az is, hogy a tanító ép úgy egyházi hivatalnok, mint a lelkész s épugy tartozik az egyház érdekeit munkálni, mig felekezeti iskola lesz, mint a lelkész. Sajnos, hogy voltak s vannak újabb jelenségek, midőn ez az egyházhoz való tartozás érzete lazul; de épen azért az a szép s nemes feladat vár felekezetűnk képezdéire s az államiakban hitoktatóinkra, hogy beoltsák az ifjabb nemzedékekbe is azon tudatot, hogy a felekezetünk-43 X “-------------------— «ft 5*------------------------% előfizetési du: egyház és iskola köréből _ hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több ADDNÁNTllLI EV. RKF.EGYHÁZKER. HIVATALOS ffilM 31—--------------------------------X X-------------—---------—-------«
