Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-16 / 33. szám
517 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 518 gezte s 1765-ben Szentgálya jött akadémikus rektornak, hol 2 évet töltött, s a papi hivatalra Pados Ferencz esperes és Naszályi István által kibocsáttatott, s antalfai lelkész lett, hol csak egy évet töltött, mert a vallásüldözés miatt, mint az első részben említettem, kénytelen volt innen Szentgálra, birtokára vonulni, melyet Tóth Judith feleségéről kapott. Még 1768-ban Nagypirithre vitték lelkésznek. 1783—-1796-ig felső-örsi, 1796— 1800-ig inotai lelkész volt s ez évben öregsége miatt fia Dániel javára állomásáról lemondott, maga pedig szentgáli birtokára vonult. 1768—1784-ig a monoszlói lelkészek szolgálatával éltek, s mikor szabad vallásgyakorlatukra a legfelsőbb engedélyt meg. nyerték, lelkész lett: 8. Galamb József 1784—1789 márczius 12-ig. Született Gerjenben, Tolnavármegyébeu 1751-ben. Tanult Duna-Szent- Györgyön, Sárkereszturon, Nagy-Kőrösön és Debreczenben. Két esztendeig a schweiczi egyetemeken is hallgatott felsőbb tudományokat. 1778-ban rendes lelkészszé lett Felső-Nyéken, hol édes apja lelkész volt Tolnavármegyében, honnan Antaífára hozták. 1789—1801-ig arácsi, ekkor két évig hely nélküli, 1803-ban szentkirály szabadjai helyettes, 1804. lepsényi, 1805. monoszlói, 1807—1809. zánkai lelkész volt, mely évben, mint az egyházmegyei jegyzőkönyv mondja „minden mellette tett erőlködésünk ellen is kimaradt, és jóllehet az üresedésben levő eklézsiáknak általunk most is mint máskor őszintén ajállítatott, de egyik által sem fogadtatván el, most ismét újra minden vigasztalás nélkül maradt. “ Lehet, hogy az 1807. évtől kezdve csoóri lelkész hasonnevű fiánál vonta meg magát, ki utóbb papkeszii lelkész lett s ott is halt meg. 9. Szalag János 1789—1791. Előbb 1762—1770. felsőörsi, 1770—1779. nemespécselyi, 1783-ig monoszlói lelkész volt. 10. Naszályi János 1791 —1793. Született Adorjánházán 1760- ban; tanult Szentkirályszabadján, Szentgálon, Kecskeméten, majd Debreczenben 1778-tól kezdve, hol 1786-ban a poéták preceptora majd 1787—1788-ban könyvtárnok és senior volt, azután az utrechti egyetemet kereste fel, a hol a papi hivatalra felszenteltetett s hazajővén antalfai lelkész lett. 1793- ban tótvázsonyi, 1807-től várpalotai lelkész volt, hol 1825-ben halt meg. 11. Béndek Mihály 1793—1796. Szentkirály szabadján született. Lelkész volt 1782—1784 Monoszlón, 1784—1786 Ajkán; 1786—1793 Henyében, 1796-tól Felső-Őrsön, hol meg is halt 1797- ápr. 17. 12. Szép Gergely 1796—1797. Előbb 1791—1796-ig bfüredi, majd 1797—1804 litéri lelkész, hol ezen évben meghalt. 13. Somody Péter 1797—1817. Született Monoszlón 1761- ben; tanult Sárospatakon, 1786-től henyei, 1788-tól monoszlói, 1792-tól várpalotai rektor volt. Lelkészkedett 1793— 1797-ig Nagyvázsonyban ; 1817—1822 B.-Henyében, 1822-től Monoszlón, hol tisztes öregséget érve meghalt 1821-ben. 14. Alsó-örsi és vámosi Gál Lajos 1817—1821. Született Kilitiben Somogyvármegyében 1792-ben, hol atty a lelkész volt; tanult a pápai főiskolában, s iskolai pályája végződtével 1814- ben saját költségén kiment akadémiákra, nevezetesen Göttingába; tapasztalás kedvéért megfordult Angliában, Helvécziában és Francziaországban ; hazajővén 1816-ban lett tótvázsonyi káplán, majd 1817 antalfai lelkész. 1822 b.-kis-szőllősi, 1826. tótvázsonyi, 1833- szentgáli lélkész, hol meg is halt 1863-ban. 15. Daday Oláh János 1821—1828. Született Papkeszin 1793-ban, hol atty a lelkész volt, tanulói pályáját a pápai főiskolában végezte s 1817-ben Szentgálra jött rektornak, s itt 4 évet töltött. Rövid ideig hajmáskéri káplán s 1821-ben antalfai lelkész volt. 1828-tól Rátóthon, 1830-tól Lítéren, 1842-től Nemespécselyen lelkészkedett. 1847-ben egyházmegyei jegyzővé, majd 1860-ban a veszprémi egyházmegye esperesévé választatott. Már ifjú korában dolgozott a Tudományos Gyűjtemény czimü folyóiratba. „Köznapi Imák egy hétre“ czimü szép imádságai megjelentek Pap István köznapi imáinak 2-dik kiadásában. Nagy kedvelője volt a méhészet és kertészetnek, irt is „Gyümölcsfa kertészet“ czimü könyvet. (Komárom 1854.) Fördos Lajos szerkesztette Papi Dolgozatok gyászesetekre czimü gyűjteményben megjelent néhány halotti egyházi beszéde. Meghalt 1867. szept. 10-én Nemespécselyen. 16. Kábái Tani János 1828—1832. Született Sárkereszturon 1773-ban, tanult Szikszón és Debreczenben ; rektor volt Bereg-Böszörményben; 1799-ben Pozsonyban és Bécsben időzött, 1800-ban veszprémi káplán -volt rövid ideig, s még ez évben hajmáskéri lelkész lett. 1809-ben változott Nemespéeselyre s ezen állomásáról jött 1827-ben Antaífára, s innen 1833 márcz. 11. B.-Henyébe ment, hol meg is halt 1846-ban. 17. Bodor János 1833—1836. Szül. Takácsiban 1798-ban, tanult a pápai főiskolában. 1826-ban b.-füredi akadémikus rektor volt, 1827-ben megfordult Bécsben, 1831-ben monoszlói káplán, 1832-ben helyettes, 1833-ban antalfai rendes lelkész lett, 1836-ban Adás-Tevelyre vitték lelkésznek. 18. Bereczky Lajos 1836—1842. Született Rátóthon, hol atyja lelkész volt. Miután tanulását a pápai főiskolában dicséretes szorgalommal elvégezte, 1836-ban antalfai helyettes, majd 1837-ben rendes lelkészszé lett. 1842-ben hajmáskéri, 1843— 1846 csoóri lelkész volt. 19. Sebestyén Mózes 1842—1861. Született Szentantalfán 1791-ben; tanult a pápai főiskolában; 1817-ben Szent- Györgyvölgyére ment akadémikus rektornak. 1820-ban tótvázsonyi káplán, 1821-ben sólyi helyettes lelkész volt, 1822-ben rendes lelkészszé lett Öcsön, honnan 1825-ben Nagyvázsonyba,, innen 1836-ban Magyarbarnagra változott, s 1842-ben szülőföldje Antalfa választotta lelkészévé, hol tisztes öreg kort ért s 1861-ben 71 éves korában hivataláról lemondott, s utódja .lett, mint az 1861. évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének. 28. pontja tanúsítja, fia 20. Sebestyén Gábor 1861—1865.^' Most köveskállai' lelkész. 21. Laposa Dániel 1866—1867. Utóbb vörösberényi lelkész ; meghalt 1885-ben. 21. Szentmihályi József 1867—68. Előbb 1855-től nagyvázsonyi, most 1868-tól monoszlói lelkész. 23. Márton Tamás 1868—1870. A pápai főiskola nagynevű újraalapító) ának Márton Istvánnak unokája; 1870. óta csoóri lelkész. 24. Segesdy Miklós 1870—1872. Akkor a mohai egyház.
