Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-16 / 33. szám
515 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. S miután a számvevőség kijelentette, hogy a kért segély födözetet talál, többek pártoló fölszólalására, különösen pedig Konkoly Th. Béla r.-komáromi főgondnok meleghangú támogatására az 1895 -96. évre is megadta a közgyűlés Pápának a kért segélyt. A páros viaskodás Komárom és Pápa között igy a lovagiasság minden szabályának eleget téve, elintéztetett, meg nem sérült senki. Ez előzmények után a elek egymásnak kezet nyújtva kibékültek. Ez előzmények után ime küszöbön az 1896—97. tanév,— tehát Ill-ik próba év, és sem Pápa, sem Komárom részéről semmi hang, semmi mozgalom ; sem igazgató tanács előtt, sem egyházi lapunkban; csak hírek szállingóznak. Méltán kérdezhetjük hát: „meghalt-e a leányzó, avagy csak átúszik.“ Kimerült-e az érdekeltség, lankadt-e buzgalma, hite, vagy tán már babérjain tart pihenőt'? Mindenik korán volna. Az 1895—96. iskolai évben, a pápai internátusi növendékek száma az előző évihez megkétszereződött. Ha kellő időben nyernek értesítést a szülők, valószínű, hogy az 1896—97 iskolai évre ismét kétszereződik a létszám s az 1897—98-ra már ki is fog nőni saruiból, mostani helyiségéből, de a helyiség bérleti évszáma is leforog. Serkenj föl hát te ki aluszol; internátusi igazgatóság ! Ne várd a szept. 12-ki kerületi gyűlést, hanem számolj be az egyházkerület közönségének az 1896—97-ik év kilátásairól. Mi úgy tudjuk, hogy az egyház újabb elhatározása nyomán a komáromi kollégiumi épület polgári fiú iskola czéljaira lesz állandóan igénybe véve a város és bérbe adva az egyház által. A komáromi felsőbb leány internátus eszméjével tehát fölhagyott, — szakított a komáromi egyház. Bebizonyul tehát itt is, hogy a gondviselés, mely az események logikájában mutatkozik, — bölcsebb az emberek bölcseségénél. Ha nem képes az egyházkerület, — pedig látjuk hogy nem képes két helyen is tartani fönn felsőbb leányiskolát, sőt önállót egyelőre még egyet sem: minden indok azt követeli, hogy az az egy, a mely az egyházkerület firmája alatt áll, lehetőleg a kerület központján (ez Pápa) s minden esetre ott szerveztessék és tartassák fenn, a hol az egtjházkerület egyéb tanintézetei állanak, hogy egymást segíthessék ; „az erősb az erőtlent gyámolithassa.“ Hiszen ehez az indokok oly nyilván valók, hogy még a gyengébbek kedvéért sem szükséges szólani róluk. Félre tehát fontolgatással, a kishitüsködéssel, a bölcselkedéssel, mely halála a tettnek. Itt az ideje, hogy tegyünk, hogy az elhatározás magaslatára férfiasán fölemelkedjék immár a kerület. Főgimnáziumával, hála fógondnokunk és főiskolai gondnokaink bölcsességük, befolyásuk és fáradozásuknak, rendben van kerületünk; theol. akadémiájának népessége a többi theol. akadémiák népességével arányban áll; népiskolai tanítóink kiképezhetésének érdeke a Pápán létesítendő s legközelébb megnyíló állami fitanitó képezdével biztosítva van. A város már megvette a telket, majdnem a mostani 516 női internátusunkkal szemben, az állam által közelebb Pápán fölépítendő polgári felsőbb leányiskola helyiségéül is. A komáromi egyház fölismerte, tudatára ébredt annak, hogy neki közelebbi, sőt közvetlen érdekét van hivatva szolgálni a kollégiumi épület, mintha a kerületnek oly czéljá>a engedi át, a mi az ő helyi érdekét nem szolgálja, neki sem közvetve, sem közvetlen hasznot nem nyújt; de sőt saját érdekét sértené, czéljait hátráltatná az épület átadása, a nélkül, hogy az egyházkerületnek is reális szolgálatot tenne átadásával. Nem versenytársa tehát, ha jól tudjuk, ez iigybeu sem Sparta (Komárom) az egyházkerület Áfhenéjének. Eljött tehát ideje annak, hogy most már ne pápai, hanem az egyházkerületnek pápai női internátusáról beszéljünk és beszéljünk higgadtan, komolyan, férfiasán s versengés nélkül. Keresse föl a pápai érdekeltség mindenek előtt főt. László J. tb. főisk. gondnokot, a kerületi nőnövelde atyját, kit az események s a Pápa mellett ez ügyben is többször nyilatkozott közhangulat bizonyosan meggyőztek már arról, hogy a felsőbb kerületi nőnöveldének Pápán van a helye, hogy emelje föl ő szavának hatalmát, nevének súlyát az immár úgy is verseny nélkül álló pápai kerületi internátus érdekében, hogy szép eszméjét, melyért annyit tett s áldozott, még\életében megvalósulva láthassa és láthassuk. Keresse föl az érdekeltség főtiszt, püspök urat, a kié a praktikus eszme, hogy mig önálló növelőét nem teremthetünk, kísértsük meg polgári leányiskolával kapcsolatos internátus utján segíteni a halaszthatlan éietszükleten. Keresse föl főgondnok ur Ő Nagyméltóságát, kinek kér. tanintézeteink emelkedése körül annyi érdeme van és főiskolai gondnokainkat, akik meggyőződve az adott viszonyok között a teendőkről, bizonynyal nem kisebb buzgalmat és jóakaratot fognak tanúsítani immár a Pápán elhelyezendő női internátus mellett, mint tanúsítottak az előbbi viszonyok között, a komáromi iránt. És megfogják látni önök és megfogja látni a kerület, hogy nem annyira áldozat és új áldozat szükséges ahhoz, hogy föllendüljön a női internátus s egykor tán az önálló nőnövelde, mint ügybuzgalom és bölcs, tevékeny vezérlet az önök s az igazgatóság részéről; mert sokszor igaz volt már nagy dologban is és igaz lesz mindörökké, hogy: „accidit in pucnto, quod non speratur in anno! Mert nem a gyorsaké a futás és nem az erőseké a diadal. Isten az a ki ad előmenetelt. Csak bátran előre tehát pápai internátusi igazgatóság a kerületi internátusig! Kökmendy. S. Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. 7. Gondol Zsigmond 1767—1768. Született 1741-ben Zalacskán, Zemplén vármegyében. Tanult Sárospatakon 6 esztendeig, innen Miskolczra ment, hol szinte 6 esztendeig tanult^ majd Debreczenben 4 évi tanulása után iskolai pályáját elvé
