Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-19 / 3. szám
43 DUÄNNTÜLI PROTESTÁNS LAP 44 szegények és betegek gondozására nézve, de azért a keresztyénnek mégis kötelessége, hogy saját körében a tévedőt helyes útra vezérelje intéssel, tanácscsal, a szegényekről megemlékezzék nem csak szóval, hanem segélyezéssel, a betegekat meglátogassa és vigasztalja, az elhagyatottaknak ügyét fölvegye. Jól is van az úgy, hogy az általános emberszeretetnek még mindig van tere. Valóban, az olyan tökéletes emberi társad alomban nem volna, semmi irigyelni való, a melyben minden szükséglet számára külön hivatalt állítanának fel, hogy azokat a jól szervezett ügyrend biztosságával elégitse ki, a melyben tehát a szerető részvétnek s áldozatkészségnek nem volna semmi tere. Ezért senki sem mondhatja: nekem nincs hivatásom, engem senki sem fogadott fel. A szeretetnek van még elég önkénytes munkája férfiak, nők, ifjak számára egyaránt. Kit életsorsa nem kényszerít arra, hogy hivatalos állást foglaljon el, az keressen magának szabad foglalkozást. Kiben megvan a tettre kész munkaszeretet, annak nem kell sokáig keresgélnie. Az aratásra váró gabona sok, kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratásra, mondja a szt. irás. A munkáskérdés már nálunk is napi renden van. Nincs olyan hót, mely munkás gyűlések nélkül telnék el, melyeken sokat beszélnek a munka-jogról, az az a munkához való jogról. E tekintetben nincs mit adnánk ahhoz, a mit e kérdésről Elint elmőndott. Csak ismételjük tehát, hogy jóra való ember munkát nálunk még mindig kap, s nem is ez a fő, henem a munkabér, melynek magasságát maguk szeretnék az illetők megszabni, & mert ez nem lehet, hát inkább nem dolgoznak/ Az állítólagos munkahiány igen sok esetben csak ürügy a henyélhetésre. Bárhogy álljon is egyébiránt a dolog, a jó keresztyénnek kötelessége, ha olyan ember kopogtat ajtaján, ki dolgozni szeretne, ha lehető, azon segiteni munkaadás által és nem engedni, hogy a nyomor miatt a bűn martalókja legyen. K. Könyvismertetés. Isten Országa. Templom és iskolai beszédek gyermekek és ifjak istentiszteletére s vallástanitására. Buxton H. J. Vilmos London egyik külvárosi papjának és missionáriusnak 1886- ba n megjelent műve után átdolgozta: Benke István, ev, ref. kollégiumi rendes tanár. III. kötet. Sepsi-Szent györgy, 1895. Átdolgozó sajátja és kiadása. Ara 1 frt. A gyermek- és ifjúsági isteni tiszteletek áldásos •ügyének hazánkban buzgó munkása, Benke, im most már a harmadik derekas eszközt nyújtja a lelkészek és vallástanárok kezébe. A szerző jó neve már kezesség a mellett, hogy a munka tanulságos, értékes. — Helyesen mondja az átdolgozó, hogy e kötet bibliai szellemben könnyen érthető módon csak a Krisztust prédikálja; tele van a gyermekek és ifjak felfogásához mórt elbeszélésekkel, példázatokkal, találó hasonlatokkal, elmés ötletekkel és különféle tudományágból vett ismeretekkel.— A mi a beszédek homileticai oldalát illeti, e tekintetben is helyes az átdolgozó jellemzése, a mely szerint e beszédek nem a homiletica körmönfont szabályai szerint készültek. Egy mélyen vallásos, a gyermekek jó nevelése iránt igaz melegséggel buzgó s a gyermekek gondolkozás módját, értelmi fejlettségét ismerő léleknek gyermekekhez intézett beszédei ezek. Mindamellett erre a. kötetre is talál ám Felmérinek az a mgjegyzóse, hogy „ha iskoláinkban és egyházainkban meghonosodnak a gyermek-istenitiszteletek, lelkipásztorainkat és tanárainkat majd arra buzditják ezek a minta-beszédek, hogy az ifjúság lelki szükségeit kielégítő egészen eredeti és így a mi érzés és gondolkozásmódunkhoz találó ily beszédeketirjanak.“ Még szükségesnek tartom kiemelni az átdolgozó előszavából azt a nyilatkozatát, hogy e beszédek „bő anyagul szolgálhatnak számos beszéd szerkesztéséhez.“ A kötet átolvasása bennem csakugyan ezt az összbenyomást szülte. így a mint vannak, abg tudnék használni belőlük kettőt, hármat. Hanem van köztük olyan, a miből kettőt, sőt hármat is lehetne formálni s egys6gesebb lenne mindegyik, mint így. De ha csak 10 beszédhez tudnék is belőle elegendő anyagot meríteni: már akkor is nagyon megéri csekély árát. Nem tudom jól vélekedem-e, de nem tartom helyesnek, hogy ily hosszúra vannak szabva e beszédek és hogy annyira változatos egynek-egynek a tartalma. Én azt hiszem, hogy egyikkel-másikkal úgy lenne a hallgatóság, a mint van az az utas, a ki sok szép vidéket látott, de gyorsvonatról. Az összbenyomás igen kellemes, de a részletekről nem képes számot adni. Az első beszéd pl. teljes 11 lapot foglal el se 11 lapon 16 törtónetkével találkozunk. E hibán azonban — ha ugyan más is hibának minősíti — könnyen segíthet bárki is, a ki használni akarja e beszédeket. Az értelmes, önálló felhasználást semmikóp se gátló fogyatkozásai a kötetnek, hogy itt-ott hosszú közbevetett mondatok is vannak ; hogy a gondolatmenet ittott egyet-egyet döczczen; hogy a jelzők nem találók mindenütt. P. o. „akaratos útjára lép“ 25. I. „keringő módjára elég sokat henyélt“ 44. 1. A „báránybőrbe öltözött" kifejezést is kár volna íölcserélni a szokatlan és nehezen kiejthető „juhbőrbe öltözött“ kifejezéssel. Nem magyaros a névmásnak az egymásra következő, egymással összefüggő mondatokban alany gyanánt való ismétlése, holott a főalanyt a szakasz eleje eléggé kitüntette. E hiba gyakran előfordul. Tanulmányozásra és önálló felhasználásra melegen ajánlom a kötetet. Olvasó. TÁRCSA. Toronycsillag teltételekor. Tisztelt gyülekezet! Igen ritka és szokatlan ünnepély az, mely az alkalommal bennünket egyházonk falain kívül Isten szabad ege alatt összegyüjtütt. Annyira
