Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-19 / 29. szám
453 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 454 savai azt mondaná, hogy a leánygyülekezeteket természetesen semmikép se illetheti egynél több szavazat! Helytelen kifejezés a törvényben az is, hogy mig az egyházmegyei gondnok választását az egyházkerületre fölterjeszteni rendeli, addig az esperesét följelenteni rendeli. A „följelentendő“ szót, igen helyesen, kifogásolták a zsinaton is és mégis benn maradt a törvény szövegében. * * * Szavazatokról lévén szó, eszembe jut fölvetni a kérdést, hogy abban az esetben, ha p. o. egy egyházkerületi tanácsbirót kellvén választani, a két legtöbb szavazatot nyert egyén összesen csak (85 (54+31) szavazatot kapna, tehát az összes szavazatoknak még y3-át se, nem volna-e helyén való, hogy az utánuk következő két egyén még szintén kijelöltessék. Hisz ha 30 szavazatot veszek is mindegyiknek, akkor is a 4 egyénre esett szavazatok is kevéssel mennek többre az összes szavazatok felénél. — Ebben az eljárásban meg van az a logika, hogy már a jelölésnél is a többség döntsön. A felvett esetben a második szavazásra bocsátottakat az eddigi eljárás mellett a presbyteriumnak nem is egészen egyharmada jelölné ki a több mint 2/3 részére. Ez egy kicsit furcsa, ha nem bántó is Ha pedig annyit jelölnénk ki, a mennyinek a szavazata az absolut többséget kiteszi, ebben nem volna se semmi bántó, se jogtalanság. Ha jól tudom a b.-somogyi egyházmegye már eddig is igy iárt el. Kis József. EGYHÁZI ELET. A komáromi egyházmegyei lelkész! özvegys árvagyámolda. (Vége.) Hát mit tegyünk? Ki oldja meg e gordiuszi csomót? Fel kell oszlatni a gyámoldát! Követeljük vissza befizetéseinket kamatostul! Igen ám kedves lelkésztársaim, de ha vissza kívánjuk befizetéseinket kamatostul, akkor mi lesz a mostani özvegyekkel, a kikről az országos gyámolda nem gondoskodik ? Ha a tőkét felemésztjük, hogy magunkról és a miéinkről gondot viseljünk, őket a tőke félemésztése után kitegyük az útszélre, arra bízván sorsukat, a ki az ég madarait táplálja?! Nem, azt nem hiszem, hogy ezt egy is akarhatná közülünk ! Hogyha — mint feltettem — gyámoldánkból 10 tag akár önként, akár kénytelenségből kilépne, még akkor is marad a győri lelkész úrral együtt 35 tag. A gyámolda feloszlatása eseten csak hat évi átlagot véve 5%-s kamattal, ki kellene fizetni 6825 frtot. Igaz, hogy még igy is maradna 17360 frt, de 1451 frt évi szükséglet ezt a tőkét hamarabb felemésztené, mint talán a mennyei Gondviselő jónak találná özvegyeinket elköltözött férjeikhez szólítani. A legújabb özvegyeknek egyházmegyei gyülésíleg megítélt 80 frt évi segélyüket kisebb összegre szorítani nem tartanám a lelkészi kar erkölcsi értékéhez méltónak. Ha mi élő lelkészek visszakapnánk befizetéseinket, akkor a tőkéhez is elvitázhatlan elsőségük van a mostani özvegyeknek és árváknak, mert az elhunyt lelkészek teremtették azt. Az én tiszteletteljes javaslatom oda irányul, hogy az önkéntes belépés elvére építve tartsuk fenn egyházmegyei gyámoldánkat. A befizetés legyen egészen úgy, mint eddig volt: 150 frt tőke és 4 frt belépési dij egyszer és mindenkorra, tekintet nélkül arra, hogy ki hányadik osztályú egyházban van. így az egyenlőség elvére építve a tőkének jövedelme is egyenlően lenne megosztva. Az egyházkerületi gyámoldai illetéket, ha továbbra is fizetni kell, fizesse minden lelkész maga, hogy gyámoldánk senki helyett ne fizessen. A meglevő tőke, hogy nagyobb kamatot adjon, ne takarékpénztárilag kezeltessék, hanem ingatlanba, fektetve gyíimclcsöztessék, vagy biztos helyre akár egyházaknak, akár egyeseknek adassék ki. Az évi jövedelemből 1- ször. A most élő özvegyek az őket megillető mód szerint fizettessenek. 2- szor. Az 1896. év jan. 1-jétől fogva elhalt lelkészek özvegyei, a kik már az orsz. gyámolda jótéteményeiben is részesülnek, tekintet nélkül arra, hogy van-e kiskorú árvájuk, fejenként 50 frtot kapjanak. 3- szor. A fenmaradó összeg ne tőkésittessék, hanem évről évre legyen egyenlő arányban azon lelkészek orsz. gyámoldai 272 %-ainak fedezésére fordítva, a kik tagjai az egyházmegyei gyámoldának egészen addig, mig a 600 frtos lelkész évi 15 írtját a kifizetés meg nem haladja. 4- szer. Ha esetleg idővel az özvegyek kevés száma miatt minden lelkész évi illetéke fejében fizethet gyámoldánk 15 frtot, akkor a fenmaradó összeg a gyámolda intézkedésére lenne bízva. Lehetnek a kik azt mondják; erre: „szép, szép, de fövenyre épített kártyavár, melyet egyetlen bogárka porba dönt!“ Lássuk mennyiben van igazuk. Az országos gyámolda életbe léptetése után én se az egyházkerület!, se az egyházmegyei gyámoldánál nem tartom se méltányosnak, se czélszerünek a kötelező tagságot. Három gyámoldába bekényszeriteni azt a lelkészt, a kinek vagy anyagi viszonyai, vagy családi körülményei nem kivánják a gyámolitást, nem méltányos. A kiknek anyagi erejüket az országos gyámoldai befizetés is kimeríti, azoknál pedig nem czélszerü a másik két alárendeltbe való kényszerítés, mert csak nevük és adósságuk figurái a gyámoldai számadókönyvben. De vegyük fel, hogy 46 rendes lelkészünk közül lesz 36, a ki igy gondolkozik : miért ne vonnám meg magamtól azt a 154 frtot, mikor azt esetleges özvegyem és árváim három év alatt visszakapják ? Vájjon nem olyan befizetés lesz-e ez, mely több mint ezer forint tőkének felel meg ? Ha a 36 lelkész után 18 özvegyet számítunk, idővel ezek járuléka 900 frt lesz összesen, hogyha a tőkét meg 29*
