Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-12 / 28. szám
437 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 438 fegyvereihez forduljunk. Luther és Kálvin mindig élő szelleme az irány, a mely után haladnunk kell. Ez pedig: az élő hit terjesztése az eltévedettek között. Mindenkinek lelkiismereti szsbadságát tiszteletben tartva; a bibliai szabad vizsgálódás elvét féltékenyen őrizve; a folyton fejlődő tudománytól el nem maradva munkálkodik az igaz élő protestáns bit. Erre van szüksége a jelen kornak! Vagy vallási foradalommal, vagy a nélkül ezé a hité a jövő ! r. I. Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. A várva várt királyi kegyelmes engedély ezután csakhamar megérkezett s Zalavármegye 1784. január 28-án tartott közgyűléséből tudatta, hogy a helytató tanács, — jóllehet csak 1*7-re megy a családok száma, a vallásgyakorlatot megengedi. Az örvendetes hirt tudatták a veszprémi egyházmegyével, melynek 1784. febr. 11. 12. napjain Vámoson Somogyi István esperes által tartott gyűlése „a királyi türelmi parancs erejével felszabadult antalfai árva eklézsiába a felső (ma külső) somogyi traktusból Tiszteletcs Galamb József uramnak bejövetelét megengedte“ (Jkönyv 2) tanítóul pedig Jordán Almási Istvánt rendelte. A következő évben 1785-ben felépítette templomát, torony nélkül arra a helyre, hol most van, s 1841-ben — mint az egyházlátogatási jegyzőkönyv mondja — „a templom a toronynyal együtt igen szép ízléssel felépittetett. “ A parokiális házakat 1785-ben kijavították és ezek álltak még majdnem egy századon keresztül, melyről valamint az egyház ujabbkori történetéről, mint a jelen rajzáról a záradékban emlékezem meg. Közlöm itt még Zalavármegyének a harangok használatáról való határozatát, mert ez dicsőségére válik az előbb még elfogult, de II. József uralkodása alatt felvilágosodott vármegyének. „Minémü kegyelmes rendelések a mostan folyó 1786. esztendőbeli augusztus hónapnak 24. napján ezen Tekintetes Nemes Zala vármegyéhez érkeztenek, ekképen kinek-kinek tudtára hirdettetnek u. m. Helyes elintézésére a már gyakortább előfordult kérdésnek, hogyan és mennyire engedtessék meg a nem katholikusoknak a harangokkal való élés, akár különösen a magok részére, akár összeségesen a katholikusokkal, és megelőzésére mindazon viszálykodásoknak, melyek az iránt eredhetnek, további folyamodásoknak eltávoztatására legfőbb helyen végeztetett. 1. Hogy minden protestánsok mind ágostai, mind helvét hitvalláson levők ennek utána is az eddig háborgatás nélkül való haszonvételében a harangozásnak, vagy haranglábnak az ilyes helyeken maradjanak; megszerzésében az újharangoknak, helyre hozásában a tornyoknak, vagy haranglábaknak az ilyes az tartassák meg, a mi e helyre hozások iránt más felé azon vallásnak gyakorlásához szükséges épületnek múlt 1785. esztendőben rendeltetett. 2. Valahol a protestánsok katholikusokkal közönséges haszonvételében a harangoknak harangozásokban voltak, abban tovább is meghagyattatnak, egyedül az egyenességnek hasznához képest, épen tartására vagy helyre hozására a toronynak a vagy haranglábnak egyenlő mérték vagyis proportio szerint segítséggel lenni tartoznak. 3. A hol a közönséges haszonvételéből a harangoknak még a türelmi parancsolat előtt kivétettek és tehetségük vagyon általuk megszerzésére vagy épen tartására a harangoknak, tett költséget emberi bizonysággal vagy másképen megbizonyitani, azoknak közönséges haszonvételébe vissza kell helyeztetni, vagy nekik a tett segítséget meg kell javítani. 4. A hol a protestánsoknak vallásuk magános gyakorlására nézve vagy különben is harangjaik a magok részére vagy összeségesen a katholikusokkal egyben nem voltának, oda utasittatnak, hogy a katholika közönséggel köz haszonvétele iránt a harangoknak megegyezzenek, mely esetben mostan azért a harangoknak egyenlő mértéke szerint megfizetni, úgy helyre hozására és épen tartására a toronynak és haranglábnak hasonló egyenlőség szerint segítséggel lenni tartoznak; ugyanaz értetődik harangjaik iránt a más vallásoknak követőire és a kik talán azon helyben találtatnak. 5. A hol ezen egyességet a katholikusokkal vagy más közönségekkel tetszésük szerint mind a két félnek meg nem tehetnék : megengedtetik nékik, hogy maguk részére tulajdon harangokat szerezzenek. 6. Az alatt is dob, vagy más valamely jelre összejöhetnek. Mely felséges rendelés ezen Tekintetes Nemes vármegye kebelében találtató, minden különböző valláson levő embereknek valaminthogy értésükre adatik, úgy annak mentül hathatósabb megtartására minden vigyázás fog lenni. Sümégh, 1786, szept. 11. Ilertelendy Imre főbíró.“ V. Lelkészek és tanítók az antalfai egyházban. Itt mindenek előtt egy hagyományt kell megvitatnom, mely annyira köztudattá vált, hogy az 1757. éven kezdődő szentantalfai anyakönyv már mint történeti tényt akarta megörökíteni, s a lelkészek névsorát 1659. évtől folytonosan levezette s a régi idők fényénél óhajtott fennállásához erőt meríteni. lm az említett évből való kegyes feljegyzés: „A szentantalfai szent eklézsiának lelki tanítói eleitől fogva kik voltának, nevek szerint igy következnek: Anno 1659. esztendőben Vépi János, meddig szolgált, ki nem tanulhatjuk. 1646-ban Szarka Györgynél levő testamentum levélből kitetszik az antalfai prédikátor, de a nevét a régiség megemésztette, bizonyosan ki nem tanulhatjuk. 1703, antalfai lelki tanító Perlaki János} hány esztendeig szolgált? ki nem tanulhatjuk. 1711. esztendőben a lelkitanitó volt Szentpéteri János, meddig szolgált? ki nem tanulhatjuk. 1718 esztendőben lelki tanítója volt Debreczeni András, 1721. esztendőben lelki tanítója volt Kenessey Ferencz 1724. Eádóczy Péter ur szolgált 30 esztendeig 1755. lelki tanítója volt Körmendy Sámuel két esztendeig 1757. lelki tanítója volt Tolnay Péter. Jegyzet. Eádóczy Péter uram két Ízben szolgált, első letétele után Ő kegyelmének volt antalfai tanító Berhiday Péter.u Ezt a névsort 1821. évben az antalfai egyház akkori lelkésze Daday Oláh János csekély változtatással feljegyezte a 2-dik számú anyakönyvbe, de hogy alaptalanul, mindjárt látni fogjuk. (Folyt, köv.) Thúry Etele. 28*
