Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-28 / 26. szám

409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 410 nak megnyeréséért esedeznek, azon leiratot volt kegyel­mes kiadni: hogy a folyamodók kérésének, vallásuk ma­gán gyakorlatát illetőleg elég tétessék, ha szintén az ott lakó családok a meghatározott számot, néhány hijjával el nem érnék is. Mely kegyelmes királyi engedelmet Zala­­vármegyének tudomásul, s a megnevezett lakosoknak út­baigazításul parancsolva kiadtuk 1783. .évi október ha. vának 2-dik napján Pozsonyban tartott magyar királyi helytartó tanácsban. Balassa Ferencz, Skerletz Ferencz, Prezekker Mihály. Elolvastatván kiadatott, boldogfai Far­kas János felesküdt rendes jegyző által.“ (Folyt, köv.) Thúry Etele. Államsegély ás a szűkölködő egyházak. Hogyan egyezteti össze a főt. egyházkerület az államsegély pénztárról 1895-ben alkotott szabályzatát a ministeri rendeletben megjelöltl irányelvekkel? Hiszen ennek 7 §-a szerint is az egyházmegyékre eső összegnek csak 15%-át adják oda valamely szűkölködő egyháznak, s ez az összeg az 1896. évi költségvetésben, mikor már a pápai főiskola 3500 frtos évi járulékát nem ezen pénztár fedezi, ismétlem ebben az évben sem megy többre 4000 írtnál és akkor, midőn az országgyűlés a teljes 8984 fit* 50 krt. szegény egyházak és csekély díjazású lelkészek számára adja, a hivatkozott szabályzat szerint a főt. egyházkerület nem ad ezeknek többet nyomorult 600 írtnál, a többit kölcsön adja, hogy 10 év alatt visszafizessék. Hol van ezen intézkedéssel csak részben is megközelítve a minister által kitűzött irány elv, mely szerint az állam­segélyt szegény egyházak segélyezése, adósságtörlesztés, templom, torony, papiak építése végett adja az ország. Tegye szivére a kezét a főt. egyházkerület és vallja meg jó lelkiismerete és az Isten előtt, hogy a lélekszám szerinti segélyosztással, az új szabályrendelet értelmében körül irt módon a 40—60 frtos segélyezéssel akarja-e megközelíteni a valódi czélt, hogy szegény elhagyatott egyházaink úgy felsegittessenek, hogy fent maradásuk biztosittassék és azok a közadakozást többé igénybe venn^ ne kénytelenittessenek? Tegye szivére a kezét a főt. egyházkerület és vallja meg jó lelkiismerete és az Isten előtt, hogy hány egyházunknak adott az államsegélyből alamizsnát nyomasztó adósságának törlesztésére, templom? torony, papiak építésére ? És mivel kénytelen lesz megval­­lani, hogy egynek sem, határozzon a megszabott irány­elvek szelleme szerint. Folytassam-e tovább ? Kérdezzem-e, hogy hány sze­gény lelkésztárs csekény fizetését javították fel az állam­­segélylyel? Miért, hiszen az a 20—30 frtos segély, a mit nékik nyújtottak eddig, csak arra való volt, hogy ne legyen kedvük ezután kérvényeikkel alkalmatlankodni. De ha az e részben való jogos panaszszal felhagyok is, fel kell még egyszer tennem a felkiáltó kérdést az 1896. évi egyház­kerületi költségvetés II. A. 7. pontjára. Itt az államsegélyről van szó s a hivatkozott hely igy hangzik: „Az egyházkerületi közpénztári alapnak, az egyházmegyék helyett, a központi kormányzat szükségle­tének részbeni fedezésére (Egyh. Törv. 237. b.) 6000 korona.“ Eltekintve attól, hogy a hivatkozott miuísteri rendelet az államsegély felhasználásának megállapítására irányelvként megállapította, hogy az, tekintve a szegény egyházak vallási szükségletének sürgős ügyeit közigazga­tási czélokra sem f o r dí t h a t ó, — eltekintve attól, hogy az Egyh. Törvény idézett §-ában ilyenről egy betű sincs, hanem szó van a 238 §-bau, de ott sem úgy. hogy ez az államsegélyből fedezhető, hanem úgy, hogy s hívek által fizetendő egyházi adó kétféle természetű, mely­ből egyik szolgál az egyház fentartására, a másik a köz­ponti kormányzatra, — eltekintve attól, hogy az igen tisztelt világi számvevő ur itt hamisan hivatkozott a törvényre, mert ott a hívekre kivetett központi kormányzatra szükséges adóról van szó, — eltekintve attól, hogy ez a 6000 korona, mint a közpénztárra utalt fedezet az egyház­megyék helyett mondja ugyan, hogy fedezi a központi kormányzat költségeit, még is kivan vetve az egyházmegyék járuléka: tegye szivére kezét a főt. egyházkerület és vallja meg jó lelkiismerete és az Isten előtt, hogy közigazgatási czélokra elvonhatja-e ezt tovább is a szegény egyházaktól? Akiben érző szív dobog, ezt többé nem teheti. Hallom az ellenvetést: a felszaporodott évi kiadások fedezésére van reá szükség. De a jó gazda költségvetése megállapításánál nem szokott nagy igényekkel állani elő a szükséglet rovatnál, vagy ha igy tesz, nehány évig fedezheti azt a más pénzével, de bizonyos, hogy igy csak­hamar csődöt mond. így vagyunk a kerületi közpénztárral is. Annyi kiadás van már erre utalva, hogy alig bírja, szinte roskadoz alatta, s most a kerületi világi tisztviselők utazási és napi dijai is erre nehezednek. És vájjon, hogy ezt is megbirja, talán a szegény egyházaktól és csekély javadalmu lelkészektől vonjuk el jogosan és törvényesen, sőt egyedül és kizárólag az ezeket illető országos segélyt? Távol legyen. Tárjuk fel azért hitbuzgó világi uraink előtt a helyzetet, mondjuk meg nékik, hogy gyűléseink népesebbé tétele czéljából teljes jó szándékkal szavaztuk meg utazási és napi dijaikat, de tovább nem fizethetjük, mert csődbe jutunk. És nem hiszem, hogy csak egyetlen egy is talál­kozzék, ha felvilágosítjuk az államsegély rendeltetéséről, 'természetiről, czéljáról, hogy szegény egyházainktól elvonva megszavazzon abból bár csak egy forintot is más czélra; és meg ne hozza azt az áldozatot, — mivel nem telik, — hogy le mondjon az úti és napi dijjakról. Mit mondjak még? kérve kérem őrállóinkat, hogy minden alapot rendeltetési czéljára fordittassanak, ne enged­jék, hogy a legcsekélyebb összeg is elvonassék eredeti rendeltetésétől; hassanak oda, hogy ne az egyházmegyék lélekszám arányában ossztassanak ki a segédek, hanem a valódi, az égető szükség gyámolittassék és higyjék el, hogy rövid idő alatt felvirágzik elárvult és elhagyatott dunántúli református sionunk. Dixi et salvavi animam meam. Vámos, 1896. junius 9. (Vége.) Thury Etele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom