Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-28 / 26. szám
Hetedik évfolyam. 26. szám. Pápa, 1896. junius 28 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, a» TARTALOM: Néhány szó a középiskolai vallásoktatásról. (Vége.)r. I — Régiségek (Folytatás) Thún Etele. — Államsegély és a szűkölködő egyházak. (Vége.) Thury Etele. — A biblia a király asztalán. X — Vegyes közlemények. Néhány szó a középiskolai vallásoktatásról. ii. Múltkori czikkünkben a jelenlegi vallásoktatási retorm törekvések okait iparkodtunk föltüntetni, főleg ama szándékkal, hogy megismertetvén ezen okokat, annál higgadtabban s több oldalú körültekintéssel fogjunk e reformok megbeszéléséhez, ha már azokra valóban szükség van. Eí kell ismernünk, bogy a középiskolák vallásoktatása sok javitásra szorul. Ezt nem csupán a papok, hanem az intézetek minden rendű s rangú, szaktanárai is belátják, sőt belátták már régtől fogva, mert éppen maguk a világi tantárgyak 1 tanárai hangoztatták jóval ezelőtt, — igaz, hogy nem valláserkölcsi oldalát tekintve a dolognak —, hogy a középiskolai hittantanitás eredménytelen. Dr. Szigetvári Ivánnak a javaslata sem egyéb mint ennek az eredménytelenségnek nyilt bevallása, persze oly formában, a mely nem lehet hivatva javitani ez ügyön. Szigetvári csak azt vette észre, hogy ez a tantárgy oktatása eredménytelen s mivel nap-nap után fölhangzott a középiskolai tűlterhelés ellen a talán jogosult panasz, — a hittannak mint úgyis eredménytelenül előadott tárgynak teljes elmellőzésével akarta a közvélemény panaszát megszüntetni. Azonban éppen oly szélsőségbe jutott ezzel, mint a mindenütt vallástalanságot látó s ezen állapotnak okát a középiskolákra báritani akaró indokolatlan vád. Amaz az eredménytelenségért magát a tantárgyat, emez pedig az egész oktatás anyagát és rendszerét teszi felelőssé; amaz a hittant ki akarja zárni a többi tanitni valók sorából, emez pedig minden más tárgyat a vallástannak szeretne alárendelni, mintegy ennek „zománczával“ bevonni. Szóval: egyik is, másik is az orvoslás radikális módjához fordul, a nélkül azonban, hogy a baj igazi forrását megtalálták volna, s éppen ezért is mind a két irány téve» utón jár. A legfőbb baja a vallásoktatásnak az, hogy nem intensiv. Az egész középiskolázáson keresztül alig találunk egy*egy oly mozzanatára a vallásoktatásnak, a mely a valódi valláserkölcsi érzület fölkeltésére és istápolására szolgálna. Még mindig a régi száraz dogmatikai rendszer dívik, a mely mig a növendék fejledező elméjét agyon tömni akarja nehéz bitelvi fölfogásokkal, elfelejti a bit valódi székhelyét, a szivet, a tanuló ifjak oly minden nemesre fogékony szivét művelni. Hisz a szentirás is azt mondja: „A bit a szivből fakad, nem az értelemből.“ A vallástalanság is a szív elvadulásából ered, a mit szintén bizonyít a bibliának e mondata: „Szól az őrült szivében, hogy nincs Isten.“ Ha tehát a szív a vallásos érzület forrása, akkor a bittantanitásának olyannak kell lenni, hogy első sorban az érzelmi világunkra hasson. Csak azt foglalja magában, ami ide irányul s oly módon tárgyalja, amely a szív természetének megfelelő. Ily tananyag s ily módszer soha sem lesz a legkívánatosabb eredmény nélkül, 26 előfizetési díj: egyház: és iskola köréből hirdetések dija: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor több Tá AD0MNTÍL1 EV. RIF.EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZLÖM £--------------------------%—: ‘-----------------------------------------------------------------------------------------------------------t-----K
