Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-31 / 22. szám
34’ DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 342 oktatója a sereg hátulján ballagott, mint a frigyládás papok Izraelben. Revideálni kellene a tankönyveket? kátékat, egélytanokat stb. És mivel a középiskolai oktatásnak folytatását és magasabb irányát kell képeznie a népoktatásnak: öszhangba kéne hozni egymássala kettőt; vissza kellene vinni a középiskolába az elhanyagolt imádságokat és templomi- s temetési énekeket, nehogy az az anomalia következzék be, hogy a theologtára menő növendék se ott, se a prakszison ne ismerje énekeinket. Tárgyaltatni lehetne az összes vallásokat, azoknak eredetét, fejlődését, majd a felekezeteket s azokat egyesitő s őket elválasztó vonalokat. Itt megengedhetőnek találnám a józan és elfogulatlan kritikát, mert hisz a lélek mindeneket megvizsgálhat. Nem Ítélném el az egyes felekezeteknél a characteristicumok kidomboritását, sőt lényleges követelménynek találnám ezt, de minden harag és gyűlölet nélkül. Öszhangba hozatnám a vallással az egyébb tananyagot is olyképpen, hogy még a legridegebb realia is fejlesztené a vallásos érzületet, a mi aztán a többi erő kötelessége is lenne. A bélyeget, a jelleget nyomatnám rá az iskolákban tanítandó tárgyakra, melyek ez által is jeleznék ez intézet irányát, de „pápista Mária“ „vak-hitu, „eretnekek“ stb. kifejezéseket száműzetnék, mint a melyek a gyűlöletre szítók, ellenkezőleg a szeretet elvét óhajtanám átvinni még a tárgyalásokra is. A materialisticus gongolkozásmód helyébe az idealisticust szeretném visszavítetni s mivel ennek leghüebb dajkája a vallás, ezzel a zománczczal szeretném bevonatni még a phisicai és chemiai tüneteket is, hogy a jelenségekben is a végokot, az Istent ismerje fel a lelkesedő és lánglelkü ifjúság. A vallástani kézikönyveket oda kellene utalni az országos könyvvizsgáló bizottság hatáskörébe, mely felekezeti különbség nélkül szerveztetve s tanférfiakból alkotva legcompetensebb fórum lenne a rostálásra. Ezek s ezekből folyó irányelvek lerakása s egyöntetű behozatala mellett gondolnám a reformot, mely aztán fokozatosan tovább fejlesztve a helyes útra terelhetné a vallásoktatást s lehetne fűzni a sikerhez biztató reményeket. Babay Kálmán. Régiségek. Adatok a szentantalfai ref. egyház történetéhez. „Alább Írottak jelen levelünkkel bizonyítjuk, hogy 1770 Julius 14-án, a Tekintetes nemes vármegye kegyes kiküldéséből szentantalfai helységben menvén, s elünkbe hivatván a kálvinista részről nemes Szűcs Istvánt, öregbik Somody Jánost és Cseh István uraimékat, kik is mind magok, mind a több kálvinista uraimék nevében Tisztelendő' plebánus ur felszólítására az alább irt mód szerint feleltek ezen törvényes intésre úgymint: Mi szentantalfai helvét hitvalláson levő nemes közbirtokosok, közönségesen alázatosan emlékeztetjük Tekintetes főszolgabíró urunkat ezen következő nyilatkozatunkkal 1- ször. Hogy 1796 augusztus 1-én egyedül csak az ágostai hitvallású közbirtokosok által megajánl! fundusokat illetőleg érkezett kegyelmes királyi parancsolat azt tartja, hogy a lutheránusok minden eklézsiái fundusokat, melyeket magukéből vagy maguk, vagy eleik nem adtak, adják vissza a pápistáknak. 2- szor. Ezen kegyelmes parancsolat jóllehet csak a lutheránusokat egyedül e részben illeti, mindazáltal mi is a tovább való békesség kedvéért a Tarló szőlőben való földünket oda engedtük, mivel akkor arról semmi különös jogot mutatni azon parancsolat értelme szerint nem tudtunk; többet pedig semmit nem engedtünk, a mint az ur által lett megintésre írásban tett feleletünkből meg tetszik, mivel a többiekről való jogunkat ismerjük és azon perben, mely hatóságilag ellenünk foly, meg is mutatjuk. 3- szor. Mintha azon felséges parancsolat a földeknek viszsza adása végett minket is egyaránt illetett volna, és mégis ellene, hogy több földet nem engedtünk a pápistáknak, engedetlenkedtünk volna, a Tekintetes nemes vármegye márcz. 18-ra némelyeket közülünk hatóságilag idézett, és a per most is függőben vagyon. Azért 4- szer. Mivel mind ezekből megvilágosodik, mit kellett oda eresztenünk és tényleg mit eresztünk oda, mit nem ? Azért az ellenvetésből ki fog jönni, hogy mi semminemű hatalmaskodást a parochiális szőlőnek és egyébbnek is visszavaló foglalásában a mint állitatik nem tettünk. Nem is lehet bennünket oly értetleneknek gondolni, mivel tudjuk jól, hogy ámbár a nemes vármegye előtt légyen is most dolgunk, mindazáltal Felséges asszonyunk is bele fog kegyelmesen tekinteni, hogy ily Felség előtt jásszani, avagy tréfálni elkövetnénk. Méltóztassék azért a nyomozást méltó hűséggel megtenni, mi is azt kívánjuk, mert mi hatalmaskodók nem vagyunk, hanem a hatul ma skodók ellen oltalmaztuk csak magunkat, úgy mint a kik midőn a pápisták kérdésben vett szőlőnket hatalmasul elfoglalni kívánták, mi ellenben nem engedtük. De bizonynyal megtetszik, hogy a pápistáktól e részben való vádolásunk csak arra való, hogy ártatlan ügyünket valami utón és módon nehezebbé tehetnék; mert jól tudják ők maguk is azt, hogy nem csak a fundusok, melyeket most oda nem eresztettünk, vagy magunk, vagy eleink által szereztettek és csatoltattak a parochiához, de még azt is, hogy a mit 1753-bán nékik engedtünk, azt annak örökös tulajdonosa, ki a maga hitvallásán levő eklézsiának zálogba vetette , tőlük vissza kívánni akarja. Minekokáért minden esetre alázatosan tiltakozunk és kívánjuk, hogy ezen írásban beadott alázatos nyilatkozatunkat a maga jelentésébe be tenni, és nekünk is a szerint bizonyítványba kiadni méltóztessék. Mely sajátlagos módon általunk véghez vitt megintésünkről és a feleknek Írásban beadott feleletükről adjuk ezen bizonyság levelünket, aláírásunkkal és pecsétünkkel megerősítvén. Kelt mint fent Dóczy Antal Tekintetes nemes Zalavármegyének főszolgabirája. Dóczy László azon nemes vármegyének esküttje.“ Ezen tiltakozó nyilathozat 2. pontjában felhozott Tarló szőlőben levő föld átengedéséről, van az iratok között egy évszám nélküli, de minden esetre ezen időből való levél, melyet felhozott állításuk bizonyítására jónak láttam közölni. „Antalfai 22*
