Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-31 / 22. szám
343 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 344 helvét hitvalláson levő közbirtokosok, hozzánk kiküldött főszolgabíró urnák megintésére, minden alázasossággal ezt felelik: hogy a felséges helytartó tanács parancsolatja szerint a Tarló szőlőben levő földet, mivel most arról semmi különös vagyon szerzési jegyzéket nem mutathatnak, de jogukat fentartják — most oda adják, a többit pedig, úgymint a réteket és kerteket, mivel rész szerint helvét hitvalláson levő magán közbirtokosok engedelmébó'l és könyörületéból elzálogolásokból birta a prédikátor, részint pedig magok munkájával erdőből irtották, sőtmég kész pénzen is vettek, a szőlőt is a helvét hitvalláson való közbirtokosok, maguk fundusukon, maguk ültették: azért tovább is megtartják.“ (Folyt, köv.) Thury Etele. A választásokhoz. A most folyó kerületi választások azon eredményére? melyben lapunk Szerkesztője kinyilatkoztatja, hogy az egyházkerületi aljegyzőségnél elrendelendő szükebb körű szavazás alkalmával személyétől megtisztelői tekintsenek el, mert megválasztatás esetén azt el nem fogadhatná, Lapunk egy barátja a következőket írja: Megegyeztethető-e a szabad választás fogalmával, ha Nagytiszteletü Németh István tanár ur, mint a kerületi és főiskolai gazdasági tanácsnak páratlan buzgóságú elnöke, incompatibilisnek találván azt, hogy ő, mint ilyen, kerületi aljegyző is lehessen, előre kitér az irányában megnyilatkozott közbizalom elöl, s igy nincs más eset, mint a másik legtöbb szavazatot nyert tanár úrrá való szavazás, ha és a mennyiben Nagyt. Németh István és Antal Géza urak között lesz elrendelve a szükebb körű választás ? Ez annyit jelentene most, mint Antal Géza ur egyhangú megválasztása, pedig aki a bizalom elől kitért, az kapott legtöbb szavazatot és a valószínűség a mellett szól. hogy Nt. Németh István ur leendett volna a győztes. Vegyünk másik esetet. Ha most Molnár Béla ur sziutéu kijelentené, hogy ő megválasztás esetén sem fogadná el a főjegyzőséget s a négy legtöbb szavazatot nyert lelkész urak közül kettő például kijelentené, hogy a kértanácsbirőságra nem reflektál, mindig azon esetben, ha azért mégis szükebb választásra ezek jelöltetnének ki, a szabad választhatási jog korlátozva lenne. Reform, egyházunk alkotmánya, szabad választást ir elő. Ám ha a közbizalom elől valaki kitér és határozottan kijelenti azt, a mit nagytiszt. Németh István ur férfias nyíltsággal tett meg: ebből nem az következik, hogy' azért, mert legtöbb szavazatot nyert, okvetlenül közte és Antal Géza között kell elrendelni a szavazást, mert bizonyára ha előbb bírjuk elhatározását, nem Németh István ur, liánem harmadik személy lesz az, aki Antal Géza úrral versenyezni fog. Két ut közül kell azért választani. Vagy teljesen új szavazást kellene elrendelni, ami legalkotmányosabb eljárás lenne, vag}r az Antal Géza ur után legtöbb szavazatot nyert egyént kellene Németh István ur helyett jelölni, de ez már széles és tág magyarázatokra adna alkalmat. De most úgy vagyunk, mintha reánk parancsolták volna, hogy nt. Antal Géza urra kell szavaznunk. Egy vidéki pap. Egyházi beszéd. (Hazánk ezeréves fennállásának emlékünnepén.) Alapige: Zsolt. 118: 24: Ez a nap melyet az Ur rendelt: örvendezzünk és vigadjunk azon. Szép napra, nagy napra virradtunk ma keresztyének! Hazánk ezeréves fennállásának emlékére szentelünk ma öröm és hálaünnepet. Magasztos, szent öröm gerjedez, zsong most e hon minden igaz fia szivében; ott ragyognak a szemében, ott ülnek az ajakán ma, e négy folyó és hármas halom áldott terein, Kárpátoktól le az Adriáig, minden honfinak a Zsoltárirónak eme szavai: Ez a nap, melyet az Ur rendelt: örvendezzünk és vigadjunk azon! Ezer esztendő! . . . Hányadik nemzet éri meg, evezvén a béke és boldogság ölén ?! Hány nagyobb és hatalmasabb nemzetet mutat fel a történelem, mint a magyar, s mégis, mielőtt egy ezredév alkonyodni kezdett volna, elseperte az időnek mindent elsodró forgó szele ?: ... És a magyar annyi vad csaták után, annyi ármány, fondorkodás — mondjuk — annyi pártviszály után, itt áll egy ezredév alkonyán, itt áll egy uj ezredév hajnalán. Itt áll . . . nem mint egy elgyengült, elerotlenedett aggastyán, kinek már nyugalomra van szüksége, ki már csak a letűnt múlt lomb és virággal gazdag emlékeivel táplálkozik; hanem itt áll, mint egy felvértezett harczos, ki akar is, tud is a harcz fáradalmaival daczolni; itt áll, mint egy ereje egész teljében levő férfi, kire nézve a múlt csak biztosítékul szolgál arra nézve, hogy a jövőben is emberül meg fogja állani a helyét. Ezer esztendő! . . . Lehetetlen, hogy a kegyelet húrjai ne rezdüljenek meg keblünkben őseink iránt, kik e szép hazát, e tejjel és mézzel folyó kanaánt oly súlyos és nehéz küzdelmek árán megszerezték, annyi emberi erőt meghaladni látszó és az imádattal határos bámulatba ejtő áldozatok, szenvedések és harczok közt megőrizték és fenntartották számunkra, a kiknek köszönhetjük Isten után, hogy „Annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán.“ Lehetetlen, hogy őseink világbámulta példáját keblünkbe rejtve, nemes elhatározás, magasba-törő elszántság ne támadjon bennünk, kogy ezt az Isten áldotta hont, oly szabadon, oly virágzóan, mint azt őseink számunkra fenntartották, élve vagy halva, de mi is átadjuk utódainknak, hogy még késő századok múlva is: „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. Lehetetlen, hogy keblünk legmélyéről a hála szent szózati fel ne buzogjanak és ajkainkon esdő imádság ne zendüljön meg
