Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-12 / 2. szám
2. szám. Pápa, 1896 január. 12. Hét edik évfr lyam ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből ADÜIÍLI EV. REF. miiül HIVATALOS KÖZLÖM-«f HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több szőri közléséért 5, egy szeriért 7 kr sorj a . Ezen kivül bélyegdíj 30 kr.-® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @* TARTALOM: Egyházai énekeink érdekében. Paulus. — Munka és pihenés keresztyéni szempontból. K. — A református egyház szenvedése Francziaországban és Németalföldön a 16. században, s. — T á r c z a. Régiségek. Kis Ernő. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Körlevél. Egyházi énekeink érdekében. A legközelebbi szent ünnepek alkalmával a kedves almamáter egyik igen derék növendéke volt a legátusunk, kinek kellemes modora, értelmes beszéde csakhamar megnyerte egész családom bizalmas rokonszenvét, s már a második napon egészen úgy bántak vele, mintha régi jó ismerősünk lett volna. Nekem a fentebb emlitett jó tulajdonokon kivül még az által is különösen megnyerte rokonszenvemet, mert mindjárt megérkezése első napján örömmel volt alkalmam tapasztalni, hogy nemcsak szokott zenével foglalkozni, hanem ahhoz meglehetősen ért is. Ezen fölfedezéstől fogva kettős érdeklődéssel kezdtem megfigyelni a szép reményű ifjú minden szavát, minden mozdulatát. Amint magunkra maradtunk, beszélni kezdettünk, a mint ez már ilyenkor szokás, a főiskoláról, az önképzőkörről, kántusról. — A régi szép időkre való boldog visszaemlékezés közben úgy neki melegedtünk a beszélgetésnek, hogy észre se vettük , hogy már az éjjelben is jó mélyen benn vagyunk; jó véleményem a kedves legátus úrról fokról-fokra emelkedett. Annál jobban meglepett tehát, hogy az ünnep elsőnapi istentisztelet alkalmával a legátus ur nem énekel velünk, pedig különben oly fülbe mászó tiszta ezüst csengésű hangja van, hogy szinte irigyeltem tőle, Mi természetesebb tehát, mint hogy kijöttünk után e szokatlan némaság felül megkérdeztem a fiatal kandidátust, a ki némi himezés-hámozás után nagy röstelkedve vallotta be, hogy ezt az éneket nem ismeri. Hogyan? Hát lehetséges az, hogy legyen olyan sátoros ünnepi ének, melyet ne ismerjen egy leendő lelkész ? Neki azonban magának nem szóltam e tárgyról többet, hanem előszedtem a főiskolának egyházamhoz is megküldött értesítőit, s kezdtem nézegetni, hogy mit is tanulnak a mi theologus ifjaink hát. Láttam, hogy sok mindenféle üdvös és hasznos dolgot, meg olyan tudományt is, a melynek theologus koromban én a nevét sem hallottam. De a mit én szintén ott szerettem volna látni az értesítőben, t. i. az éneket, azt nem találtam sehol. És ezt a magam részéről ifjaink képzése hiányának tartom, mert úgy gondolom, hogy az elméleti tudományok mellett tekintettel kell lenni a gyakorlati vallásos élet követelményeire is. A mi istentiszteleteinknek az éneklés egyik igen fontos alkotó része s a szívből jövő igaz meggyőződés hangján előadott beszéden kivül különösen az ének az, melylyel sziveket, lelkeket hódíthatunk. Nem akarok én most hosszadalmas, mély elméleti fejtegetésbe fogni az ének nagy fontosságáról, s az istentiszteletben való szerepéről; az sem czélom, hogy az egyházi életünkben majd bizonyos idő elteltével okvetetlenül bekövetkező változásra tekintettel theologus ifjaink mostani képeztetése módjának megváltoztatása szükségességéről beszéljek; nem juthat tehát eszembe az sem hogy sürgessem a gyakorlati seminariumokat, melyek a külföldi egyetemeken oly nagy szerepet játszanak, s hangoztassam, hogy milyen jó volna, ha p. o. az orgonakezelésben is jártasságot szerezhetnének a papnövendékek: csak a min könnyű szerrel és azonnal segíthetünk, annak érdekében emelem fel igénytelen szavamat,, melynek az intéző köröktől meghallgattatását tisztelettel kérem. Rég nyomja már a lelkemet még egy másik kérdés is, t. i. symbolikus könyveink kérdésé, a melyeknek érdekében szintén felakartam szólalni többször, de most, úgy gondolom, elég lesz. ennyi úgy alkalmilag. Paulus. 2
