Dunántúli Protestáns Lap, 1896 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-29 / 13. szám
Hetedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1896. márczius 29. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. tf-Az egyház és iskola köréből «»Mu iw. mutant hivatalos közlönye. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több szőri közléséér. 5, egy szeriért 7 kr sorja. Ezen kívül bélyegdíj 30 kr. [--------------------------MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 9» TARTALOM: Püspöki székfoglaló beszéd. Antal Gábor. — A konfirmácziói ünnepélyről. Fülöp József. — Régiségek (Folytatás). Thúni Etele. — Egyházmegyei gyámoldák, s a barsí e. megyei gyámolda. (Vége.) Akucs Lajos. — Kerületi közgyűlés. R. — Apróságok külföldről. Borsos István. — Vegyes közlemények. Püspöki székfoglaló beszéd. 1896. márczius 25. Főtiszteletii Egyházkerületi Közgyűlés! Hálával eltelve a Mindenható Isten iránt, a kinek mindenre kiterjedő gondviselésében bizodalmát helyeztetni, előre beláthatlan végzésén megnyugodni kötelessége és boldogsága a gyarló és tehetetlen halandónak, a kiknek bizalma és jó akarata a nem keresett és nem is reménylett megtiszteltetést, nekem sokak között a legkevésbbé érdemesnek juttatá; alázatos kérés intézéssel a szives támogatásért mindazokhoz, a kiknek hivatása és feladata egyházkerületünk ügyeit bölcsességükkel, buzgó tevékenységükkel vezérelni és előbbre vinni: foglalom el a dunántúli ev. ref. egyházkerületben a püspöki állást és azzal együtt ezen közgyűlésben a társelnöki széket, a melyre az ezen kerületbe tartozó gyülekezetek többségének alkotmányos és törvényes szavazatában kifejezett bizalma által elhivattam és a melylyel járó kötelességek hűséges és pontos teljesítésére Isten és a jelenlevő gyülekezet szine előtt az esküt letettem. Ámbár magam ismerem, magam érzem legjobban, az előttem megnyilt munkatér nagyságához, fontosságához és jelentőségéhez mérve, erőm gyengeségét, tehetségem csekélységét; ámbár megvagyok győződve, hogy azon csekély érdemet, a melyet talán eddig szereztem és alig számba vehető szolgálatot, a melyet eddig anyaszentegyházamnak mint tanár és egyszerű lelkész tettem, nagyitva tüntette fel a tanítványok szivében egykori tanárjuk iránt élő, a különben általam nagyrabecsült hálás emlékezet és őszinte baráti ragaszkodás azok előtt, a kik az egyházkerület ügyeinek vezetését ezek folytán mégis az én gyakorlatlan kezeimre bízni magukat indíttatva érezték: ámbár jól tudom, és előre látom, mily nehéz lesz megfelelnem a hivatalos működésemhez kötött várakozásnak akkor, a midőn az Isten által oly kiváló tehetségekkel, mély belátással, elragadó ékesszólással, apostoli huzgósággal, jézusi szelídséggel, emberfeletti önmegtagadással megáldott férfiúnak, a minő Istenben boldogult és mindnyájunk által méltán megsiratott nagyszerű elődöm Pap Gábor volt, helyét kell elfoglalnom: mégsem éreztem magam feljogosítva arra, hogy a közbizalom nyilvánulása elől kitérjek, hívása elől visszavonuljak. — Meggátolt ebben egyrészről a kötelességórzet, a mely eddig lefolyt életem minden idejében arra indított, hogy azt a munkát, a melyet a közbizalom vár tőlem, megtenni ne vonakodjam, azt a megbízatást, a melyet a közbizalom ruház rám, vissza ne utasítsam; meggátolt más részről az Isten kegyelmébe és jóságába vetett erős bizodalom, a mely azt hangoztatja belsőmben, hogy a mindenható sokszor az erőtelenekben dicsőiti meg az ő erejét és igazolja az írás szavait, hogy nem a gyorsaké a futás és nem az erőseké a diadal. Ezen belső szózat sugallatára hallgatva és ezen feltevésben fogadom el a főtiszteletü egyházkerület kezéből a megtisztelő, de nagy teherrel és felelőséggel járó megbízatást. 13
