Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
103 DÚNANTŰLI PBOTESTÁNS LAP 104 Zábrák, ki előtt a biblia ismert tartomány, kinél a szóbőség- széditően széles, a ki az életet mintegy nyitott könyvből ismeri, a ki a lélek fásisait a legapróbb nüánszokig tudja elemezni, bonczolni, a kiben az alkalmazásnál és reá mutatásnál csak a tudás nagyobb, függetleníthette volna magát a perikopák kényszere alól s produkált volna bámulatos dolgokat, megszabadíthatta volna munkáját attól, a miben most és igy sok helyütt leledzik hogy t. i. bukfenczet hány az ész az igazság és kényszer között. Nézzük csak a perikopa kényszerét mindjárt első beszédében. Az ev. egyházban advent első' vasárnapjára ugyan az a textus szolgál, mely virágvásárnapjára, s mily óriási különbség a két alkalom közt! Ott a megígért megváltó érkezik, emitt a halál útjára menő Jézus közeledik Jeruzsálem felé. Zábrák hatalmas szelleme a szédítő űrt igy hidalja át: „Ott t. i. virágvasárnap az estharang mélabús hangján szól az hozzánk, mely a háttérben emelkedő Golgotán megtörve azt hirdeti: ime kinos keresztfa lett az igaznak bére! Itt pedig t. i. adventben mint hajnali harangszó csendül meg füleinkben, mely hosszú éj után öröm napra ébreszt . . Egy megkapóan szép hasonlattal tör ki a szellem a békók közül s e hasonlatot vezeti aztán végig a beszéden, hogy a virágvasárnapi textuson felépiUen olyan remek adventi tanítást, mely gyöngye lehetne minden ily irányú gyűjteménynek. Vagy nézzünk még egy ilyet. Az uj évi beszédek textusa Luk: II. 21. „És mikor eljött volna a 8-ad nap, hogy a kis gyermeket körül metélnék, nevezék az ő nevét Jézusnak, melynek neveztetett volna az angyaltól . . “ stb. Az első beszéd vultaképen azon textuson alapul: „jövevény vagyok és zsellér teelőtted, miképpen minden atyáim voltak“ s ebből kiindulva utasoknak mond minket is a földi rögös pályán; de ha Jézust társul fogadjuk, ő leemeli rólunk a gondot, bűnt. Ezen fő. eszme mellett — hová a textusnak semmi köze, mert bizou bajos volna abból ezt a thémát kifejteni - a hatalmas tudás, párosulva ritka elmeéllel, szerencsés kézzel csoportosítja a textus sorait, csakhogy a perikopához hű maradhasson. Hogy milyen brihians az a csoportosítás, felsorolom. „Jövevény vagyok és zsellér“ - mondja a thema, — „és mikor eljött volna a nyolczad nap“, kezdi a textus ... A mi életünk napjai is meg vannak számlálva, fejtegeti az iró, hogy egész életünk csak egy gyorsan tova reppenő héthez hasonlít___ hogy jövevények, vándorok vagyunk csupán e földön stb. A Jézus nevét aztán kiragadja a textusból, hogy kifejthesse a thémát, melyr szerint ezen vándorlásunkban sem a vagyon, sem a hírnév, sőt még a családi összeköttetés sem elég arra, hogy oly utitársat adjon, ki utunkban biztos kezekkel vezessen. Ezt egyedül Jézusban találhatjuk fel, ki világot gyújt előttünk, takargat, támogat, táplál, felemel, megnyugtat sts. stb. És minthogy nevét még az égben nyerte, - huzza tovább a textus szálait — : ez biztosíték nekünk arra nézve, hogy a mi sorsunkat is bölck és szerető atyai kéz intézi ott fenn a magasságban. Szép és megnyugtató fejtegetés, hogy hatása alatt elfeledjük az erőszakolt magyarázatot s olvasása közben Tóth Bélára gondoltam, ki bár milyen czim alatt tud rögtönözve alkalmi tárczát Írni, még pedig olyat, hogy érte vetélkednek egymással a hírlap szerkesztők. En azért teljesen tudom élvezni és használni e beszédeket is. eldobom a perikopás textust s alkalmazom azt, a melyet a beszédben nyilatkozó eszme kivan. így a vizkereszti beszédnél soha nem mondhatunk szebb karácsonyi tanítást, 2 ík adventinél szebb közönséges beszédet, a vizkereszt utáni Vasárnapinál találóbb vetéskorit, a viszkereszt utáni I. vasárnapinál szebb megnyitó beszédet az iskolai év kezdetén stb. csakhogy az alkalmi vonatkozások helyett fel kell vennünk azokat az alkalmi vonatkozásokat, a mikben a beszédet használjuk. Van kifogásom a beszédek nyelvezete ellen is : hibáztatom benne a dagályt. Ez is olyan békó, melytől nem tud megmenekedni predikáczió irodalmunk; még mindig a század elején divatozott bombasztuk alatt nyögnek beszédeink. Pedig ne higyjük ám azt, mintha azok olyan épületesek volnának; ezekre czélozva mondja a polgár ember: Olyan szép volt, hogy egy betűt sem értettem belőle. Ezen kívül még káros hatása is van a nép nyelvérzékére; mert ha templomban folyton ezt hallja, uagy lévén benne az utánzási hajlam, képesség, azt hiszi, akkor beszél okosan, ha „üdv virányai“-t, „röpke tündér álmak“-at stb. mond. így szaporítjuk a templomi nyelvezet által azok számát, kiket a körülményeik haza vezérlenek“, kik „kapászati elfoglaltságuk miatt távolléti lépéseket nem indítványozhatnak“, kik a Gergelykor meghozott tanítói bútorok közül a harmouiumot igy írják körül: „sátorfájának a czimborás része“. A szóvirágos, dagályos nyelvezet nem a magyar uép lelkének mezejéről való. Noha a beszédek német nyelven tartattak (Sopron !) s eredetileg igy Írattak; s hogy nyomtatásban mégis magyar nyelven adattak ki, elismerés illeti a szerző igyekezetét s anyanyelvéhez való ezen hűségét Eltekintve az itt-ott felbukkanó dagályos, szóvirágos helyektől, tömör, csengő magyar nyelven szól hozzánk az iró, sehol sem esvén bele a germanismus veszedelmébe. Noha a beszédek minden prot. lélek szükségletére szánvák, mindazáltal azoknak közre adásában hű maradt szerző felekezetének liturgiájához. így minden beszéd előtt meg van a verses előfohász, néhol egész ima, a' hymuusi szárnyalás minden kellékével, meg van a bevezető rész a textus előtt, itt-ott a szónoki fogások bravúros tempóival. A farsangi beszéd előtti bevezetés kevés alakítással a legszebb e?ketési beszéddé tehető. Az ismertetés már is hosszúra nyullott s igy kényszerítve vagyok elhagyni az egyes beszédek ismertetését, de ez- az elmondottak után — azt hiszem — felesleges is. Kerestem a munka hiányait s nijövök, hogy a mit bennük hibáztatok, az mind csak alakiság, a miken könynyen segithetünk. És ezzel aztán kellőképpen meg is dicsértem. Nem tudom, más hogyan van e beszédekkel, de én rendkívül szeretem őket; régóta várok egy ilyen munka megjelenésére, kétszeres most örömöm, hogy reményem teljesedett. Tízszer is elolvasok egvet-egyet s igazán nehezen várom a hónap 2l-ét, a mikor egy-egy új füzetet kezemhez kaphatok.