Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-17 / 7. szám

103 DÚNANTŰLI PBOTESTÁNS LAP 104 Zábrák, ki előtt a biblia ismert tartomány, kinél a szó­­bőség- széditően széles, a ki az életet mintegy nyitott könyvből ismeri, a ki a lélek fásisait a legapróbb nüán­­szokig tudja elemezni, bonczolni, a kiben az alkalmazás­nál és reá mutatásnál csak a tudás nagyobb, függetle­níthette volna magát a perikopák kényszere alól s pro­dukált volna bámulatos dolgokat, megszabadíthatta volna munkáját attól, a miben most és igy sok helyütt leledzik hogy t. i. bukfenczet hány az ész az igazság és kényszer között. Nézzük csak a perikopa kényszerét mindjárt első beszédében. Az ev. egyházban advent első' vasárnapjára ugyan az a textus szolgál, mely virágvásárnapjára, s mily óriási különbség a két alkalom közt! Ott a megígért meg­váltó érkezik, emitt a halál útjára menő Jézus közeledik Jeruzsálem felé. Zábrák hatalmas szelleme a szédítő űrt igy hidalja át: „Ott t. i. virágvasárnap az estharang mé­labús hangján szól az hozzánk, mely a háttérben emelkedő Golgotán megtörve azt hirdeti: ime kinos keresztfa lett az igaznak bére! Itt pedig t. i. adventben mint hajnali harangszó csendül meg füleinkben, mely hosszú éj után öröm napra ébreszt . . Egy megkapóan szép hasonlat­tal tör ki a szellem a békók közül s e hasonlatot vezeti aztán végig a beszéden, hogy a virágvasárnapi textuson felépiUen olyan remek adventi tanítást, mely gyöngye lehetne minden ily irányú gyűjteménynek. Vagy nézzünk még egy ilyet. Az uj évi beszédek textusa Luk: II. 21. „És mikor eljött volna a 8-ad nap, hogy a kis gyermeket körül metélnék, nevezék az ő ne­vét Jézusnak, melynek neveztetett volna az angyaltól . . “ stb. Az első beszéd vultaképen azon textuson alapul: „jö­vevény vagyok és zsellér teelőtted, miképpen minden atyáim voltak“ s ebből kiindulva utasoknak mond minket is a földi rögös pályán; de ha Jézust társul fogadjuk, ő leemeli rólunk a gondot, bűnt. Ezen fő. eszme mellett — hová a textusnak semmi köze, mert bizou bajos volna abból ezt a thémát kifejteni - a hatalmas tudás, párosulva ritka elmeéllel, szerencsés kézzel csoportosítja a textus so­rait, csakhogy a perikopához hű maradhasson. Hogy milyen brihians az a csoportosítás, felsorolom. „Jövevény vagyok és zsellér“ - mondja a thema, — „és mikor eljött volna a nyolczad nap“, kezdi a textus ... A mi életünk napjai is meg vannak számlálva, fejtegeti az iró, hogy egész életünk csak egy gyorsan tova reppenő héthez hasonlít___ hogy jövevények, vándorok vagyunk csupán e földön stb. A Jézus nevét aztán kiragadja a textusból, hogy kifejt­hesse a thémát, melyr szerint ezen vándorlásunkban sem a vagyon, sem a hírnév, sőt még a családi összeköttetés sem elég arra, hogy oly utitársat adjon, ki utunkban biz­tos kezekkel vezessen. Ezt egyedül Jézusban találhatjuk fel, ki világot gyújt előttünk, takargat, támogat, táplál, felemel, megnyugtat sts. stb. És minthogy nevét még az égben nyerte, - huzza tovább a textus szálait — : ez biz­tosíték nekünk arra nézve, hogy a mi sorsunkat is bölck és szerető atyai kéz intézi ott fenn a magasságban. Szép és megnyugtató fejtegetés, hogy hatása alatt elfeledjük az erőszakolt magyarázatot s olvasása közben Tóth Bélára gondoltam, ki bár milyen czim alatt tud rög­tönözve alkalmi tárczát Írni, még pedig olyat, hogy érte vetélkednek egymással a hírlap szerkesztők. En azért teljesen tudom élvezni és használni e be­szédeket is. eldobom a perikopás textust s alkalmazom azt, a melyet a beszédben nyilatkozó eszme kivan. így a vizkereszti beszédnél soha nem mondhatunk szebb kará­csonyi tanítást, 2 ík adventinél szebb közönséges beszé­det, a vizkereszt utáni Vasárnapinál találóbb vetéskorit, a viszkereszt utáni I. vasárnapinál szebb megnyitó beszé­det az iskolai év kezdetén stb. csakhogy az alkalmi vo­natkozások helyett fel kell vennünk azokat az alkalmi vonatkozásokat, a mikben a beszédet használjuk. Van kifogásom a beszédek nyelvezete ellen is : hi­báztatom benne a dagályt. Ez is olyan békó, melytől nem tud megmenekedni predikáczió irodalmunk; még min­dig a század elején divatozott bombasztuk alatt nyögnek beszédeink. Pedig ne higyjük ám azt, mintha azok olyan épületesek volnának; ezekre czélozva mondja a polgár ember: Olyan szép volt, hogy egy betűt sem értettem be­lőle. Ezen kívül még káros hatása is van a nép nyelv­érzékére; mert ha templomban folyton ezt hallja, uagy lévén benne az utánzási hajlam, képesség, azt hiszi, akkor beszél okosan, ha „üdv virányai“-t, „röpke tündér álmak“-at stb. mond. így szaporítjuk a templomi nyelve­zet által azok számát, kiket a körülményeik haza vezér­lenek“, kik „kapászati elfoglaltságuk miatt távolléti lépé­seket nem indítványozhatnak“, kik a Gergelykor megho­zott tanítói bútorok közül a harmouiumot igy írják körül: „sátorfájának a czimborás része“. A szóvirágos, dagályos nyelvezet nem a magyar uép lelkének mezejéről való. Noha a beszédek német nyelven tartattak (Sopron !) s eredetileg igy Írattak; s hogy nyomtatásban mégis ma­gyar nyelven adattak ki, elismerés illeti a szerző igyeke­zetét s anyanyelvéhez való ezen hűségét Eltekintve az itt-ott felbukkanó dagályos, szóvirágos helyektől, tömör, csengő magyar nyelven szól hozzánk az iró, sehol sem esvén bele a germanismus veszedelmébe. Noha a beszédek minden prot. lélek szükségletére szánvák, mindazáltal azoknak közre adásában hű maradt szerző felekezetének liturgiájához. így minden beszéd előtt meg van a verses előfohász, néhol egész ima, a' hymuusi szárnyalás minden kellékével, meg van a bevezető rész a textus előtt, itt-ott a szónoki fogások bravúros tempói­val. A farsangi beszéd előtti bevezetés kevés alakítással a legszebb e?ketési beszéddé tehető. Az ismertetés már is hosszúra nyullott s igy kény­szerítve vagyok elhagyni az egyes beszédek ismertetését, de ez- az elmondottak után — azt hiszem — felesleges is. Kerestem a munka hiányait s nijövök, hogy a mit bennük hibáztatok, az mind csak alakiság, a miken köny­­nyen segithetünk. És ezzel aztán kellőképpen meg is di­csértem. Nem tudom, más hogyan van e beszédekkel, de én rendkívül szeretem őket; régóta várok egy ilyen munka megjelenésére, kétszeres most örömöm, hogy reményem teljesedett. Tízszer is elolvasok egvet-egyet s igazán ne­hezen várom a hónap 2l-ét, a mikor egy-egy új füzetet kezemhez kaphatok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom