Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-02-17 / 7. szám
101 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 102 S a szelíden anyáskodó kath. egyház miként viselkedik ezen mozgalmakkal szemben? Korántsem mondható, hogy az általános emberi érdeket szivén hordozza. Főczélját a hatalmi érdeket sohasem téveszti szem elől. Ha szüksége van rá, szövetkezik az anarchiával és socialismussal, viszont ha érdeke ugy hozza magával, kész ellenük fellépni. Belgiumban a liberálisok a census kiterjesztését követelték, az ultramontánok túllicitálták őket s behozták a snfrage universal. Németországban is szövetségesei a centrum pártnak a sociálisták; egymást segítik az állami rend felforgatásában s a protestáns kormány megbuktatásában. Ausztriái an tgy lierczeg, nálunk egy-két gróf. a kik a régi feudális korszak visszaállításáról álmodoznak, vették szivükre a mísera plebs contribuens ügyét. Hü satellesiik, Á>bótli a magyar parlamentben már a census kiterjesztését — talán a snfrage universalt pengeti. Czéljuk világos. Székes-fejérvári programmjuk első pontja : mindennemű választásnál egy qualíficatíot venni figyelembe s ez az illetőnek katholikus volta. Pártjuk neve elől a katholikus jelzőt elhagyták ugyan — de viszont a tőke ellen izentek hadat. Ök a hatalmas nagy urak, a kik magukról legjobban tudják, hogy a nagy tőke magához vonza, felszívja a kis tőkéket! (Folyt köv.) ILYKönyvismertetés. Krisztus az én életem. Egyházi beszédek. Szerkeszti Zábrák Dénes ev. lelkész I—III. füzet. Nov.-Január. (Folytatás.) A ki ismeri a magyar népet, tudja azt a ritka tulajdonságát, hogy ha a nyelvén szólanak hozzá, egy hallásra utána mondja a beszélgetőnek 8 lapos munkáját; de ha nem leikéből való a beszéd, ugy jár vele, mint egyik legnagyobb szónok paptársunk itt, a Dunán túl, az én Szombat János barátom, ki midőn káplán korában a legtüzesebb szónoki hévvel előadta volna egyik német lelkű prédikációját, amely pedig a maga nemében szónoki műremek, hát hangosan felkaczagott a templomban egyik hallgatója. Megképeztetvén az isteni tisztelet végeztével jókedvének okáról, azt felelte: az jutott eszébe, bogy a Mihály (fia) milyen egyszerre agyon vágta a Stein kutyáját, a mint a résen át akart bújni. Nem declamátiót kivan a mi népünk, hanem beszédet, magyar testű, magyar husu és vérü beszédet, mely az ő leikéből való. Itt aztán az előadó suttba dobhatja a szónoki fogásokat, egyszerű, természetes előadásával oda vezetheti hallgatóságát, ahová akarja. Ez magyarázza meg Eötvös Károly beszédeinek óriási hatását, pedig annak előadása és munkái a legtöbbször hiányában vannak a szóuokí követelményeknek, pedig annak egy-egy beszédéből egész kötet- prédikáció tellenék ki. És ez teszi érthetővé azt, hogy syntheticai predikáczió Íróink, ha véletlenül nagyobb terjedelmű beszédet adnak közre, mint a minők a megszokottak, mentegetik magukat a hosszúság miatt s felhívják lelkész-társaikat, hogy hagyják ki a beszédből az egyéniségüknek meg nem felelő helyeket, illetőleg két alkalommal használják fel azt. Általában mi, egyházi szónokok, a középszerűségig ha emelkedhetünk; éppen ezért ne is iparkodjunk szónokolni, a mi ugy is csak meddő kísérlet leszen, hanem maradjunk csak a beszéd mellett, a mi a magunk temperamentumához is jobban illik. A plasticitás terén elől említeni szokott milói Venus tökéletes műremek, de anuak élvezhetésére iskolázott s tökéletesen kifejlesztett mű-érzék kívántatik; mig egy eleven virágárus leány, nélkülözze bár az az esthetika követelményeit, az egyetemesre nagyobb hatással van, mert hozzá közelebb áll. Ez a szabály alkalmazható a mi népünkre a predikácziót illetőleg is. Tagadhatatlan, hogy predikácziót hallgató közönségünknek van érzéke a szónoki erőt igénylő syntheticai beszédekhez is, de csak ritkán szereti azt, hangulatának kell lennie hozzá. És mivel nem tudhatjuk, mikor van ebben a hangulatban, az eredeti czélt koczkáztatjuk annak forcirozásával. Mig ellenben, ha a kettőt szerencsésen össze tudjuk egyeztetni, ily beszéddel mindenkor fel állhatunk, a hatás elmaradni nem fog. Éppen ezekért én a sikerrel használható modorú predikácziőnak eszményét az analytico synthelika predikáezióban látom, a mely ugyau nem uj, mert már apáink korában Reinhard használta ezt a methodust, de a mi népünk gondolkozás módjának leginkább megfelelő s a templomi tanítás ily szellemben czélját biztosabban eléri. Es mivel Zábrák beszédei iljenek, ezért említettem, fentebb, hogy egyházi beszéd irodalmunkban azok korszakot alkotuak s biztosítottam számukra olyan előkelő helyet. De ha Zábrák Dénes most közre adott beszéieibea megvalósítva látom is a modern predikáiczóhoz fűzött eszményeket, ez azonban még nem zárja ki azt, hogy a beszédek tökéletesen nem felelnek meg a kívánalomnak. Igyekezni fogok kimutatni a hiányokat mindenütt, a hol csak felmerülnek. Általánosságban mind a 20 eddig megjelent beszédre elmondhatjuk, hogy azokban az analytico-synthetica eljárás meglehetős sikerültén vau kerssztül vive elemzi a beszéd folyamán a hosszú textusokat sokszor virtuozitással (3, 4. advent, karácsony utáui vasárnap, év utolsó estéjére stb.) sokszor erőszakolt modorban (első advent, uj éviek stb.) De itt is szerencsés kézzel tudja csoportosítani a rokon eszméket kifejező szeutirásbeli helyeket ugyanynyira. hogy olvasójával feledtetni tudja, hogy annak egészen más eszmék és actualitások szolgálatában kellene állnia, mint a mit itt az iró reájuk erőszakolt. Az az, hogy nem is Zábrák erőszakolja reájuk, mint inkább a perikopákhoz való alkalmazkodás. Hogy beszédeit a perikopák felett tartja, kétségkívül nagy szolgálatot tett ezzel ev. lelkész társainak; bizonynyal ott azért is dicséretet nyer. De akkora szellem, mint Zábrák, hogy bilincselhette le magát a perikopák kényszere által, előttem érthetetlen. Ha egy nagy szellem brillírozni akar, vállalkozik titáni munkára, bele fog a lehetetlenbe, azt értem; de hogy egy nagy szellem békókba hagyja magát zárni, azt képtelenségnek tartottam. 7*
