Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-03 / 5. szám

75 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 76 futkos szerteszét, felszállott egy utczai vonatra. Letele­pedett egy ülőhelyre s a fáradtságtól csakhamar mély álomba merült, miközben feje a kemény padtámlára ha­nyatlott és sipkája csupasz lábai elé gurult. Szegénység ás kimerültség rít le a gyerekről. Ezalatt két fiatal leányka is felszállott a vonatra s épen az alvó fiúval szemben te­lepedett le. Az egyik leányka hirtelen a fiúhoz hajolt s piszkos kis arcza alá dugta finom muffját, hogy feje ne verődjék a kemény támlához. Látta ezt egy mellettük ülő öreges úr s a szeretet ez önkéntelen nyilatkozásától meg­hatva, egy negyed dollárt nyújtott át a leánykának a fiúra mutatva. A szomszédos asszonyság szintén pénzt szedett elő, a mellette levő hasonlóan. Csakhamar nem volt a kocsiban senki, a ki pénzt ne tett volna a piruló leányka kezébe. Ez most halkan a fiúhoz lépett, zsebébe csúsz­tatta az összegyűlt pénzt s oly finoman húzta ki arcza alól a muffot, hogy nem ébredt föl álmából. Midőn aztán csakhamar kiszállott a kocsiból, utitársai mind csak néma főhajtással s örömtől sugárzó szemekkel üdvözölték a le­ánykát, nehogy védenczét, az alvó fiút álmából felverjék, a ki bizonyára nem is álmodott az őt ért szerencséről. A jó szív áldást áraszt maga körül. Borsos István. fálflá. A pápai iskola történetének fő és alkorszakai. A pápai ev. ref. főiskola negyedfélszázados törté­nelme az idők folyamán beállott korszakalkotó változások folytán három főkorszakra osztható. Az első karszok az is­kola keletkezésétől annak legelső megtámadtatásáig 1531- től 1660-íg terjed, s azon időt foglalja magában, midőn e város földesurai, s velük a város, s annak hatósága is a ref. egyházhoz tartoznak, s az iskola nyugodtan fejlődik az egyház és a város földesurainak pártfogása alatt. Azon korszak ez, a midőn a török folytonos terjeszkedése aka dályozza a véghelyeken, a melyek közé tartozott Pápa is, a protestánsok háborgatását, oltalomra volt a hazának szüksége a török ellen, s ezen oltalmat sokkal inkább meg lehetett találni a hazájukat védő protestánsok fegy­vereiben, mint a zsoldos királyi hadakban. Bocskay, Beth­len és I. Rákóczy György sikeres felkelései nem arra voltak alkalmasak, hogy a protestantismu-T az egé>z or­­szagban háborgatni lehessen. így volt annak nyugalma­sabb élete még az ország többi részeiben is, a török hó­doltság elleni végvárakban, így Pápán is. Azonban a 30 éves vallásháborúnak bevégződése, s másfelől a török terjeszkedésének ugyanezen időben szem­mel látható megállapodása, megváltoztatják a hazai vi­szonyokat, mert az ellenreformatio most már megkezdhette a maga munkáját. A jezsuita rend, élén Pázmány Péter­rel, az ország legelőkelőbb családjaira terjeszti ki különö­sen figyelmét, a minek az lett az eredménye, hogy a földesurakkal, a tőlük függésben levő nagyszámú lakos­sága hazánknak szintén a katholikus hitre tér. Az Enyingi Török család óta protestáns földesurak kezén volt Pápa város polgárságának vallása is menten megváltozik, a mint Pápa városa Csáky László katholikus főur kezére kerül 1660-ban. 0 a már 1638-ban Pápára költözött ne­hány pálosrendű szerzetesnek azonnal rendházat építtet a város kiváló helyén, s azután sorban telepíttetnek be Pá­pára az ellenreformatio harczosaí: 1680-ban a ferenczren­­diek, 1754 ben az apáczák. 1757-ben az irgalmasok rendje. A reformátusokat pedig a kath. földesur elébb kiforgatja a kegyúri javakból, melyek most a kath. egyház kezére visszakerülnek, azután megkezdődik a küzdelem a város területéről való kiforgatásukra nézve is, a mire igen jó alkalmnl szolgál a Wesselényi összeesküvésben való ré­szességük bizonyitgatása, s ez képezi a második korszak első részét, ez a gyanúsítások kora, ennek áldozata lett a pápai főiskola igazgatótanára Kocsi Csergő Bálint. A buj­dosó hadak sikeres támadásai Thököly Imre alatt, majd II. Rákóczy Ferencz szabadságharcza ismét szünetet tar­tatnak az üldözések folytatásában, de mikor a Márvány tenger örökre elzárta Rákóczyt is hazájától, a passaro­­váczi fényes béke pedig a töröktől várható minden vesze­delem ellen biztosította az országot, teljes szabad kezet uyert az ellenreformatio még a volt végvárakban, köztük Pápán is a protestánsok zaklatására, s az 17ln-ik évvel kezdődik e kornak második része, mely az üldöztetések ko­rának nevezhető. Csak mint végvárban volt Pápán sza­bados a reformátió, ez volt. a felkapott jelszó, s Pápa megszűnvén végvár lenni, a végvárbeli katonaság kedvé­ért megtűrt prot. vallásgyakorlatnak is végének kell lenni. Erős a küzdelem, mely ez ügyben a hatalmas földesurak és a pápai reformátusok között kifejlett, s 34 éven át szakadatlanul tartott, végre az erősebbnek győznie kel­lett, s a reformátusok a város területéről 1752-ben kipa­­rancsoltattak, a mely esemény ezen korszak harmadik szakaszát, a száműzetés korát nyitja meg. A harmincznégy éves küzdelmet, harminczegy éves száműzetés váltja fel, újabb küzdelem a visszatérhetósért. A szomszédos Adás- Tevel nyújt otthont a javaikból kiforgatott pápai ref. egyház és iskolának, azonban az iskolának még romjai is csak alig maradtak, mivel meg volt szabva, hogy nem tovább, csak a grammatikáig szabad tanittatniok az iskola növendékeinek. A tevelí templom szomszédságában vásá­rolt kis ház szolgált iskolául három évtizeden át, a mely­ből csak II. József türelmi rendelete szabadította ki in­tézetünket az 178"-ik évben. Az iskola harmadik főkorszaka, mely 1783-ban kez­dődik, s melyben »annak nyugalmas jövőt a kor uralkodó eszméin kívül mindjárt a korszak kezdetén az 179%. évi törvények biztosítanak, ismét egymástól megkülönböztet­hető alkorszakokat tüntet fel. Ezek közül az elsőben az iskola még a pápai ref. egyházé, a mely visszaköltözvén Adás-Tévéiről, iskoláját is régi fényében akarja feleleve­níteni, s nem veszi mindjárt észre, hogy mily sok jó módii család, hány iparos, ki vallása miatt itt munkát nem kap­hatott, hagyta oda a száműzetés évei alatt a várost. --

Next

/
Oldalképek
Tartalom