Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
Hatodi k évfolyam 50. szám. Pápa, 1895. deczember 15 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréhői ADMÁITDLl EV.REF. EGYHÁZKER. HIVATALOS KÖÍLÖSTE. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor több szőri közléséért 5. egy szeriért 7 kr sorja. Ezen kívül bélyegdíj 30 kr.-® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®< TARTALOM; A lelkészi állások anyagi rendezése. (Folytatás.) Kis József. — A részletek kérdése. Thury Etele. — A református egyház szenvedése Francziaországban és Németalföldön a 16. században. (Folytatás.) s. — Könyvismertetés. Kis hitoktató kath. iskolába járó reform, vallásu gyermekek számára. Készítette Lévay Lajos. Marton L. — V e g y e s közleménye k.— Hivatalos rész. Pályázat tanári állomásokra. A lelkészi állások anyagi rendezése. (Folytatás.) Az 1893. évi egyházkerületi jegyzőkönyv 104. p. szerint egyházkerületünk elfogadta azt az indítványt, a mely szerint „Az egyházkerület állítson fel egy lelkészjavadalom felsegélési alapot és egy lelkészjavadalom javítási állandó bizottságot, melyeknek czélja és feladata leend a szegényebb lelkészjavadalmak mielőbbi és végleges lelsególése. A tatai egyházmegye elnöksége alatt Antal Gábor, Czibor József, Dósa J., Konkoly Tkege Gy. urakból álló bizottság neveztetett ki az alapmunkálatok elkészítése végett. . . . Munkálatuk azonban az 1894. évi kerületi gyűlésre nem érkezett be. Beadása megsürgöltetett az 1894. évi jegyzőkönyv 99. p. a. Erről hát nem szólhatok. Hogy az idei gyűlésre beterjesztetett-e, azt nem tudom. Úgy vélem azonban, hogy ha Rácz István kollégánk lett volna a bizottság elnöke: akkor beérkezett volna ez a munkálat. De cseppet se csudálom, hogy a kinevezett egyének megfeledkeztek róla. Igen, csak megfeledkeztek. Ezzel nem azt mondom még, hogy őket e dolog nem érdekli; igenis érdekli, csakhogy nem a legközvetlenebbül. Az 1894. évi egybázkerületi lelkészi értekezleten Rácz István kerczai lelkész indítványozta, hogy „azok az aprólékos járulékok, melyek az egyházi hivatalnokoknak nem okvetlenül szükségesek, a melyek sok esetben értéktelenül elkallódnak, a melyeknek beszedése és beszolgáltatása aránytalan fáradsággal és idő veszteséggel járr de a melyek mégis értéket képviselnek, ezek mindenütt,— a főbb termények pedig ott, a hol erre a híveknél mód és hajlandóság mutatkozik: váltassanak meg készpénzben. így megtudja majd mindegyik gyülekezet, hogy mennyit is ér valósággal az a mit ő a papjának terményekben, szolgálmányokban, készpénzben ad. És ha megtudja, hogy alig megy 5—600 frtra, vagy ennyire se: akkor „ha nem is minden, de sok szegény gyülekezet nem várná be az állami segélyezés Eidorádóját, hanem tehetsége szerint maga meghozná a szükséges áldozatot.“ Rácz ur szerint tehá önerőnkre, a gyülekezetre kell támaszkodni. Ha azonban egy-egy gyülekezetre külön, önmagában támaszkodunk: akkor csalódni fogunk. Nem azért, mert ma már azokkal a gyülekezetekkel is elhitettük, igen elhitettük, hogy „roskadoznak“ a teher alatt, a mik egy kicsit bizony még bízvást elbírnának, — mint inkább azért, mert éppen azok a gyülekezetek vannak ez idő szerint is legjobban megterhelve, a melyekben a fizetés javításra legnagyobb szükség lenne; a melyektől tehát alig-alig várhatnék terheiknek 50—100% emelését. Ezeknél pedig erre volna szükség. Az apróbb naturaliáknak, sót a hol szükségesnek és lehetőnek mutatkozik, a gabona konvencziónak pénzzel való megváltását is helyesnek, megvalósitandónak tartjuk. Az apróbb naturaliák megváltását a Rácz ur által felhozott 50
