Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-27 / 43. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP Vá&€KáL Egyháztörténeti adalékok. Folytatás. III. Infra scrip ti praesentibus recognoscimus : Quod anno, die locove datarum praesentium, virtute gratiosae I. Cot­­tus ad humillimam Possessionis Fokszabadi Incolarum Helv. Conf. addictorum Instandam, occasiFne particularis Con­gregation's die 13-o Aug. in oppido Veszprém. Continua­­tivae Celebratae subsecutae exmissionis a Testibus infe­­jius nominati, praevia Corporalis juramenti depositíone erga­­subnexa De eo utri puncta, talem úti sequeretur certitudi­­bís veritatem collegerimus, expertique simus. De eo utrum? Primo: Hallotta-e a tanú, hogy Lajos királynak Mohácsnál levő veszedelme tájban, ezelőtt mintegy 230 esztendővel azon Fokszabadi helység, mely­nek nyoma és maradványa a határban és mezőben most is megtetszik, a török vagy tatár által pusztítatott el, és onnét a lakosok ide, a hol most vagyon a helység, azután csakhamar következendőképpen Bécsnek török által lett megszállása előtt sok számos esztendőkkel szállottak, és a mostam Fokszabadi helység mindenkor falu volt, és in­nen mentek némelyek vámházhoz lakni ? stb. Secuudo : Vallja meg a tanú, nemde ezen mostani Fokszabadi helység még a +örök Bécs alá menetele előtt falu volt, kinek miLd oratóriuma fábul épitve minden em­lékezetet felyülhaladó időtől fogva volt, miud a helv. Con­fession levő Religio exercítiuma emlékezteire a fatensnek gyakoroltatott mind ez ideig, kivevőn azt az időt, midőn ku­­rucz háború előtt mintegy harmadfél esztendeig Plebánus hozattatott be ? stb. Tertio .-Tudja-e a tanú, hogy azon fából való Orato­rium a kurucz világban elégett és e helyett másutt, de közel az elégett helyéhez, ugyan fából mást építettek t. i. azon helyen a hol a mostani vagyon, melyet t. i. most a Vármegye engedelméből reparáltak? Primus Testis: Providus Franciscus Kutyás helv. Conf. addictus in Possessesione Maros degens, aunorum Circiter 80, juratus, examinatus fassus est: Ad Bum : Mint­hogy 14 esztendős korától fogva Maroson, Fokszabadi hely­ség szomszédságában lakik a fatens, azon ifjúságának ide­jében maga édes atyjátul, úgy más marosi és fokszabadi öreg emberektől, kik Maroson és Fokszabadíu ott a hol most vagyon a falu, születtek száma nélkül beszélni hal­lotta, hogy Fok szab« di helység, melynek nyoma és jelen­sége most is a fokszabadi határban megtetszik, mohácsi veszedelem vtán, ezelőtt mintegy 230 esztendővel a török és tatár által pusztítatott el. és onnét a lakosok oda, a hol most is vagyon Fokszabadi helység, azután nem so­kára, következendőképpen az 1683-dik esztendőben Bécs­nek török által megszállása előtt számos esztendőkkel szállottak, a mint hogy ezen Fokszabadi helység már ré­gen meghalt embereknek emlékeztetésére, kiktől beszélni hallotta, és a fatensnek is idejére s emlékezetére minden­kor falu volt, és néhai fok szabadi Kovács Mihály tói, ki kurucz világ után halt meg és akkor mintegy 100 eszten-684 dós volt, hallotta, hogy mind az attya és több öreg emberek mostan Fokszabadi helységben születtek, nagy szakállas jó gazda emberek voltak, kik már régen meghaltak, és innét mentek némelyek említett Kovács Mihálylyal a vám­házhoz lakni, de azou időben és idő alatt is ezen Foksza­badi falu megmaradt és lakták is felesen. ödamenetelek­­nek pedig a volt az oka, amint hallotta: Két egy testvér törökök, egyik Simontornyán, másik Fejérváron laktak, Marost és Fokszabadit együtt bírván végre elosztoztak, egyiknek Maros Fokszabadinak némely részeivel jutott^ másiknak pedig nagyobb része Fokszabadinak annak t. i. a ki Fejérvárott lakott. Maros a kinek jutott, a Fokszaba­diban neki jutott részt a Vámházhoz Maros mellé szállí­totta s ott laktak mind addiglan, miglen a török Fehér­várról és Budáról el fizettetett; akkor azok is, kik a vámházhoz vették lakásukat, a többi Fokszabadíu mara dott társaikhoz ezen Kovács Mihálylyal együtt — mint tőle hallotta — vissza mentek lakni, és igy azokkal is­szaporodott, nem pedig a vámháziak által szaporodott meg elsőben. Ad 2-um: A mint elébb emlékezett, hallomásból tudja, hogy mostani Fokszabadi helység még a török Bécs alá menetele előtt is éppen falu volt, kinek mind oratóri­uma fából épitve minden emlékezetet felyülhaladó időktől volt, mint a helv. Conf. levő Religio exercítiuma abban gyakoroltatott. Emlékezeteire a fatens maga is úgy tapasz­talta, kivevőn azt az időt, midőn a kurucz világ elein Plébános tétetett be, ki előtt némely dolgokban is meg­fordult, legfőképpen midőn a fatensnek nénjét férjhez me­netele alkalmatosságával meg esküdtette; a ki mintegy harmadfél esztendeig lakhatott Fokszabadíu, mivel a ku­rucz világkor a kuruczok által kiverettetett, s kinek he­lyébe mindjárt Predicátor szállott vallásunk exercítiuma folytatására. Ad 3-um: Tudja a tanú, hogy azon régi fok­­szabadi fából talpra és kötésekre épített oratórium, mely­ben említett plébános ur mintegy harmadfél esztendeig, prédikátor pedig emlékezetére a fatensnek mind az előtt mind azután szolgált, kurucz világban elégett, és a he­lyett másutt, de közel az elégett helyéhez ugyan fából más oratóriumot építettek azon helyen, a hol mostani vagton. melyet a Ns. vármegye engedelméből kezdettek reparálni- TerLus Testis: Providus Nicolaus Gyékény, helv conf. addictus in Possessione Fokszabadi degens, annorum circiter 76, juratus, examinatus, fassus est. Ad 1-um: Szü­letésétől szabadi lakos, és minthogy még az öreg attya is itt lakott a fatensnek (kit ugyan nem is ismert) de édes attyát — 102 esztendős korában halt meg — maga temet­­tetvén el, jól ismerte —, számtalanszor maga édes anyá­tól és más régi, nevezet szerint Tóth Mi irály tói s több szabadi lakosoktól való hallomásából vallja, hogy Lajos királynak Mohácsnál levő veszedeitue előtt azon Foksza­badi helység, melynek nyoma és maradványa most is a fokszabadi határban és mezőben megtetszik, a tatár által pusztítatott el; a lionnét is nem sokára azon ti pusztult helység lakosai ide, a hol most falu van, szállottak; kö­vetkezendőképpen Bécsnek török által lett megszállása előtt számos esztendőkkel, a minthogy a tanúnak édes­­atj’ja is szekerestül felkisérvén a törököt Bécs alá, ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom