Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-27 / 43. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP Vá&€KáL Egyháztörténeti adalékok. Folytatás. III. Infra scrip ti praesentibus recognoscimus : Quod anno, die locove datarum praesentium, virtute gratiosae I. Cottus ad humillimam Possessionis Fokszabadi Incolarum Helv. Conf. addictorum Instandam, occasiFne particularis Congregation's die 13-o Aug. in oppido Veszprém. Continuativae Celebratae subsecutae exmissionis a Testibus infejius nominati, praevia Corporalis juramenti depositíone ergasubnexa De eo utri puncta, talem úti sequeretur certitudibís veritatem collegerimus, expertique simus. De eo utrum? Primo: Hallotta-e a tanú, hogy Lajos királynak Mohácsnál levő veszedelme tájban, ezelőtt mintegy 230 esztendővel azon Fokszabadi helység, melynek nyoma és maradványa a határban és mezőben most is megtetszik, a török vagy tatár által pusztítatott el, és onnét a lakosok ide, a hol most vagyon a helység, azután csakhamar következendőképpen Bécsnek török által lett megszállása előtt sok számos esztendőkkel szállottak, és a mostam Fokszabadi helység mindenkor falu volt, és innen mentek némelyek vámházhoz lakni ? stb. Secuudo : Vallja meg a tanú, nemde ezen mostani Fokszabadi helység még a +örök Bécs alá menetele előtt falu volt, kinek miLd oratóriuma fábul épitve minden emlékezetet felyülhaladó időtől fogva volt, miud a helv. Confession levő Religio exercítiuma emlékezteire a fatensnek gyakoroltatott mind ez ideig, kivevőn azt az időt, midőn kurucz háború előtt mintegy harmadfél esztendeig Plebánus hozattatott be ? stb. Tertio .-Tudja-e a tanú, hogy azon fából való Oratorium a kurucz világban elégett és e helyett másutt, de közel az elégett helyéhez, ugyan fából mást építettek t. i. azon helyen a hol a mostani vagyon, melyet t. i. most a Vármegye engedelméből reparáltak? Primus Testis: Providus Franciscus Kutyás helv. Conf. addictus in Possessesione Maros degens, aunorum Circiter 80, juratus, examinatus fassus est: Ad Bum : Minthogy 14 esztendős korától fogva Maroson, Fokszabadi helység szomszédságában lakik a fatens, azon ifjúságának idejében maga édes atyjátul, úgy más marosi és fokszabadi öreg emberektől, kik Maroson és Fokszabadíu ott a hol most vagyon a falu, születtek száma nélkül beszélni hallotta, hogy Fok szab« di helység, melynek nyoma és jelensége most is a fokszabadi határban megtetszik, mohácsi veszedelem vtán, ezelőtt mintegy 230 esztendővel a török és tatár által pusztítatott el. és onnét a lakosok oda, a hol most is vagyon Fokszabadi helység, azután nem sokára, következendőképpen az 1683-dik esztendőben Bécsnek török által megszállása előtt számos esztendőkkel szállottak, a mint hogy ezen Fokszabadi helység már régen meghalt embereknek emlékeztetésére, kiktől beszélni hallotta, és a fatensnek is idejére s emlékezetére mindenkor falu volt, és néhai fok szabadi Kovács Mihály tói, ki kurucz világ után halt meg és akkor mintegy 100 eszten-684 dós volt, hallotta, hogy mind az attya és több öreg emberek mostan Fokszabadi helységben születtek, nagy szakállas jó gazda emberek voltak, kik már régen meghaltak, és innét mentek némelyek említett Kovács Mihálylyal a vámházhoz lakni, de azou időben és idő alatt is ezen Fokszabadi falu megmaradt és lakták is felesen. ödameneteleknek pedig a volt az oka, amint hallotta: Két egy testvér törökök, egyik Simontornyán, másik Fejérváron laktak, Marost és Fokszabadit együtt bírván végre elosztoztak, egyiknek Maros Fokszabadinak némely részeivel jutott^ másiknak pedig nagyobb része Fokszabadinak annak t. i. a ki Fejérvárott lakott. Maros a kinek jutott, a Fokszabadiban neki jutott részt a Vámházhoz Maros mellé szállította s ott laktak mind addiglan, miglen a török Fehérvárról és Budáról el fizettetett; akkor azok is, kik a vámházhoz vették lakásukat, a többi Fokszabadíu mara dott társaikhoz ezen Kovács Mihálylyal együtt — mint tőle hallotta — vissza mentek lakni, és igy azokkal isszaporodott, nem pedig a vámháziak által szaporodott meg elsőben. Ad 2-um: A mint elébb emlékezett, hallomásból tudja, hogy mostani Fokszabadi helység még a török Bécs alá menetele előtt is éppen falu volt, kinek mind oratóriuma fából épitve minden emlékezetet felyülhaladó időktől volt, mint a helv. Conf. levő Religio exercítiuma abban gyakoroltatott. Emlékezeteire a fatens maga is úgy tapasztalta, kivevőn azt az időt, midőn a kurucz világ elein Plébános tétetett be, ki előtt némely dolgokban is megfordult, legfőképpen midőn a fatensnek nénjét férjhez menetele alkalmatosságával meg esküdtette; a ki mintegy harmadfél esztendeig lakhatott Fokszabadíu, mivel a kurucz világkor a kuruczok által kiverettetett, s kinek helyébe mindjárt Predicátor szállott vallásunk exercítiuma folytatására. Ad 3-um: Tudja a tanú, hogy azon régi fokszabadi fából talpra és kötésekre épített oratórium, melyben említett plébános ur mintegy harmadfél esztendeig, prédikátor pedig emlékezetére a fatensnek mind az előtt mind azután szolgált, kurucz világban elégett, és a helyett másutt, de közel az elégett helyéhez ugyan fából más oratóriumot építettek azon helyen, a hol mostani vagton. melyet a Ns. vármegye engedelméből kezdettek reparálni- TerLus Testis: Providus Nicolaus Gyékény, helv conf. addictus in Possessione Fokszabadi degens, annorum circiter 76, juratus, examinatus, fassus est. Ad 1-um: Születésétől szabadi lakos, és minthogy még az öreg attya is itt lakott a fatensnek (kit ugyan nem is ismert) de édes attyát — 102 esztendős korában halt meg — maga temettetvén el, jól ismerte —, számtalanszor maga édes anyától és más régi, nevezet szerint Tóth Mi irály tói s több szabadi lakosoktól való hallomásából vallja, hogy Lajos királynak Mohácsnál levő veszedeitue előtt azon Fokszabadi helység, melynek nyoma és maradványa most is a fokszabadi határban és mezőben megtetszik, a tatár által pusztítatott el; a lionnét is nem sokára azon ti pusztult helység lakosai ide, a hol most falu van, szállottak; következendőképpen Bécsnek török által lett megszállása előtt számos esztendőkkel, a minthogy a tanúnak édesatj’ja is szekerestül felkisérvén a törököt Bécs alá, ezen