Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-27 / 43. szám

>685

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

686

mostani helység-bői ment fel, és a légi meghalt öreg emberek is, kiknek életekre latens émlékezik, születéseket itt lenni mondottík. Hallotta az édes atyjától és több öreg fokszabadi emberektől a fatens, hogy Fehérvárban két egytestvér török urak laktanak, kiknek birodalma alatt Sár és Sió köze volt. Ezek minthogy kétfelé szakadtak, egyik Simonytornyára ment, másik pedig helyben maradott, több jószágaikon megosztozván, egyedül Fokszabadin nem tudtak megosztozni, hanem kétfelé szakitváu, felét a vámházhoz elvitte a Simontornyaí, fele pedig helyben maradván, a fehérvári töröknek szolgált. De hogy mind Fehérvárról, mind Budáról elüzetett a török, ők is a török iga alól megszabadulván, a kik a vámházhoz szakasztattak, visszatértek újra az helyben maradott társaikhoz, kikkel Fokszabadiak megszaporodtak. Ad 2-dum Hallotta a tanú, hogy ezen mostani fokszabadi helység a török Bécs alá menetele előtt ép falu volt, és mindenkor Oratóriuma és a helv. confessionak exercitióma abban gyakoroltatott, s maga is a fatens, mielőtt a kurucz háború előtt két esztendővel a Plébános Fokszabadiba hozatott volna, Bihari nevű prédikátort ismert lenni. Nem is tud ez helységben azon időben, midőn plébános ur behozatott, egy tót embernél több pápistát lenni, s a plébánost is a Tts. Ns. káptalan német hatalmával hozta be a helységbe, de a kit a kurucz világban a kurnczok kikergettek, kinek helyébe a mező-komáromi prédikátort, Debreceni Ferencet hozták. Ad 3-um Valóságos tudományból vallja a tanú, hogy a régi fából való oratórium kurucz világban elégett, kinek az helyén most Petik János háza vagyon : ahoz nem messze fából más oratóriumot építettek fából, a kit t. i. most a Ns. vármegye engedelméből reparáltak. (Következik még 10 tanú vallomás.) Super quibus praesentes dedimus literas Testimoniales. Sign. Fokszabadi die 29 mensis február, anno Domini 1760. Franciscus Vigyázó 3. Cottus Veszprém. Supr.) Judliumm. zr. (L. S.) Michael Karányi jurassor. m. pr. (L. S.

Földváby László.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— A lévai állami tanitóképezde f. hó 2o-án ünnepelte fennállásának 25 éves jubileumát, melyen részt vett Barsvármegye és Léva város előkelő közönsége élén a főispán és polgármesterrel. — De részt vett ez ücinepélyen a barsi ev. ref. egyházmegye képviseletében nt. Juhász Pál esperes is. A programúi, mely tomaversenynyel kezdődött, hol egy növendék egy arany pályadijat nyert 5 méteres hossz- ugrásával, igazi szellemi élvezettel jutalmazta az érdeklődő közönséget. A tanfelügyelő, Eördög Dezső, kitűnő megnyitó s a miniszter képviselője Szathmáry György eszmékben gazdag üdvözlő beszéde, nt. Juhász Pál barsi esperes hazafias érzéstől áthatott, az intézetre, az onnét kikerült tanítókra vonatkozó beszéde után Székely, Izák, Lővy urak, mint az intézet volt növendékei kitűnő zenei előadásaikkal valódi műélvezetet *)

*) A dunam, egyházkerület levéltárából. F. jegyű kötet, melyben 17 db. Fokszabadira vonatkozó okmány van.

szereztek az ünneplő közönségnek. A szózat előadása rekeszté be az ünnepélyt, melyet felállva hallgatott végig a közöuség, s melynek akkordjaiba bele vegyült a régiek mély baritonja is. Jött a magnum áldomás, melyen több mint 200-an vettek részt, hol éltették Ő Felségét a királyt és felséges családját, Vlasies kultuszminisztert, az intézet volt növendékeit. Belcsák pedig éltette a jövőnek azt az emberét már előre, a ki mai minimumnak 5-szörösét fogja törvénybe iktatni és végrehajtani. Az áldomást táncz követte világos virradtig.

— Keresztyén ez. havi folyóiratomat, meiylyel én a helvéthitvallásu református eszmék terjesztését czéloztam és ccélozom terjeszteni, a reánk következő évben is, immár az V-ik évfolyamban, ha elég előfizető jelentkezik, kiadom. Kérem azért a nt. lelkész és tanító urakat, támogassanak engem ezen lapom kiadásában és támogatásukról tanúskodó szándékukat velem vagy az 50 kr egésa évi előfizetésnek hozzám küldésével, vagy egy egyszerű levelező-lapon való értesítéssel tudassák. Megjegyzem, hogy tanítóknak, III. és IV. oszt. lelkészeknek és s. lelkészeknek lapom félárban küldöm, sőt 40-nek a dunántúli kerületből ingyen is. Szalay Józef ref. lelkész. N.-Becskerek.

— Felhívás. Hogy az uj törvények által megváltoztatott egyházi viszonyok híveinknek nagyobb gondozását követelik s azokban az egyházhoz való erősebb ragaszkodásnak felébresztését teszik szükségessé, ez annyira tisztán áll minden gondolkodni szerető református ember előtt, hogy azt bizonyítgatni felesleges volna. E feladat teljesítésének elodázhatlanságát érzik azok, kik a lelkész! muukamezőnek kiszélesítését sürgetik. Ez indított minket is arra, hogy felhasználva egy barátságos összejövetelt eszméket cseréljünk jövendő eljárásunkról s az u. u. cura pastoralis-nak ezutáni gyakorlására némely megállapodásokra jutottnak. E megállapodások a követkézők : Megpróbáljuk kezünkbe venni az ismétlő iskolások vallásoktatását s a mindennapi iskolák vallásoktatásának miként vezetésére is kiváló gondot fordítunk. A téli időszakban életbe léptetjük a vallásos összejöveteleket, melyekben a vallásos érzés felébresztése s ébrentartása, az egyházhoz való ragaszkodás erősítése, felolvasások, előadások s a vallásos iratok (Kistükör, Koszorú, Téli újság) megismertetése s terjesztése képezendik mnnkálódásank tárgyát. Ezen összejöveteleket énekléssel, imával kezdjük s végezzük. Oda működünk, hogy a gyülekezeti ifjúságból énekkar alakuljon, mely niagvát képezi az alakítandó ifjúsági egyesületnek. Működésünk eredményéről számot adandó, a tél elmúltával összejövünk s a további teendőket megbeszéljük. A mi ilynemű munkásságunkhoz való csatlakozásra a czélból hívjuk fel lelkésztársainkat és egyházunk jövendője iránt érdeklődőket, hogy az Isten országál igy is erősítve, oda hathassunk, hogy híveink vallásos élete minden megtámadás ellen nemcsak védve, de megerősítve is legyen. Az itt elősorolt eszmékhez való csatlakozást kérjük az esperesi hivatalnál bejelenteni. Kelt 1855. szeptember hó. Somogyi Kálmán, Lamperth Gyula, Nagy Benő, Bocsor Lajos, Kálmán Gyula, Gőzön Gyula, Túri Károly.

— Gyászliir. Nagy szomorúság tért be lapunk főmunkatársának, Borsos István tanárnak házába, kedves kis fiának Andornak folyó hó 19-ikén 9 hónapos korában történt gyászos elhunytával. Temetése folyó hó 2I-ikéu volt. a tanári kar, tanuló ifjúság és a részvevő számos? ismerősök kísérete mellett.