Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-06 / 40. szám
«29 csak ennek megtörténte után az állami tisztviselőtől nyert a polgári összeadás megtörténtét igazoló tanusitványnyal mehetnek a lelkészhez esketés és áldás végett. En nem hiszem, hogy találkozzék a reformátusok közt csak egy is. ki egyházilag is meg nem áldatná életének legfontosabb lépéséi, házaséleti szövetségét. Kérlek is titeket szeretett hitrokonok, hogy vallásosságtokba, egyházunkhoz Víiló ragaszkodástokba vetett ezen erős hitemet eljárásotok által igazóJjátok.Figyelmeztetlek arra is, hogy valótlan s polgári házasság ellen felhozott és széles körben elterjedt vád, hogy ez a házasság csak bizonyos időre köttetik. Élethosszig köttetik az is, és a felbontás is sokkal nehezebb, mint a minő volt eddig. A lelkészek nemcsak az esketési, hanem a születési és keresztelési anyaköuvveket is vezetni fogják, mint eddig vezették, de vezeti azokat az állami tisztviselő is, kinél minden születési esetet büntetés terhe alatt a születéstől számított egy heti időtartamon belül be kell jelenteni. Helyesen járnak el a szülék, ha előbb megkereszteltetik gyermekeiket, mert ez esetben a szent keresztségben nyert nevét is beírathatják a gyermeknek a polgári anyakönyvbe. De ha lenne rá eset, hogy a polgári anyakönyvezés után kereszteltetnék meg az újszülöttet, ez esetben azon névre kereszteltessék azt, amely nevet a polgári anyakönyvbe Írattak, nehogy a két anyakönyv mindegyikében más-más neve legyen az újszülöttnek. Minden halálesetet — és pedig büntetés terhe alatt — be kell jelenteni a polg. anyakönyvvezetőnél, legkésőbb a halálozás után való napon. A lelkész csakis akkor temetheti el a halottadba a haláleset a polg. anyakönyvbe beíratott s erről az igazolvány és a halottkémí lap bemutattatott. A gyermekek vallásáról szóló törvény vegyes házasságokban eddig az volt, hogy a nem a nemet: a fiú apjának, a leány anyjának vallását követi. Az uj törvény megengedi, hogy házasságkötés előtt a leendő szülők megegyezhetnek, hogy vagy az atya, vagy az anya vallásában növelhessék minden gyermeküket, nemökre való tekintet nélkül; de ha ily előleges megegyezés nincs, akkor a gyermekek nemök szerint követik szüleik vallását. Én ana kérem hitsorsosainkat, hogy miután a törvény nem kövei éli, csak megengedi az előleges egyezést, ne egyezkedjenek előre, mert az ily egyezkedés később viszály íorrásává változhatík, s ha a másik fél minden gyermeknek saját egyháza részére átigérését követelné, akkor emlékezzenek reá egyházuk iránti szent kötelességükre, s a méltánytalan követeléssel szemben törekedjenek arra, hogy ha a túloldalról a gyermekek egy vallásban növelietéséuek előnyei vannak hangsúlyozva, akkor minden gyermeknek hitelveinkben oktatása köttessék ki az egyességben. E czélra a közbenjáróknak, a rokonoknak is közreműködését egyházuk iránti szent kötelességük parancsolja. Láthatjátok, hogy e törvények nem sértik egyházunk érdekeit, nem ütköznek hitelveinkbe, tiszteletben tartják az egyházak jogait, de azok mellett érvényesítik az állam jogait is. Az, aki igazán vallásos, egyházát szereti, 630 ahhoz mint nagy őseitől öröklött értékes kincshez ragaszkodik, kit nem csak saját egyházának, hanem nemzetének történelme is megtanitott arra, hogy az ev. reformált egyház mindig a szabadság lobogójával a felvilágosodás fáklyájával járt elő, s hívei akkor, mikor a lélekismeret szabadságát védték, a magyar nemzetiségért, az alkotmányos szabadságért is küzdöttek, ezek fennmaradását is vagyonuk feláldozásával, s omló verőkkel biztosittották, nem láthat a törvényekben veszedelmet, mert az állami anyakönyvezés nem zárja ki az egyházi anyakönyvezést, az igaz hivő azután is megkeresztelteti gyermekét és a polgári házasság megkötése után megáldatja lelkészével házas életi szövetségét, ha kedves halottat sirat, meg is adja annak a végső tisztességtételt, s felkeresi a lelkészt, hogy a vigasztalásunk és megnyugvásnak gyógyító balzsamát öntse vérző szivének fájó sebére. Ha lesz, ki ezt nem teszi, s én kérem Istent, hogy ne legyen egy sem köztetek, azt nem a törvények tiltják el az egyház szolgálatának igénybe vételétől, annál s esetleg családjának körében is nem a törvény, hanem a szívből a vallásos érzésnek, a lélekből az Istenhez fölemelő hitnek kihalása teszi lehetetlenné az egyház jogának érvényesülését. Az ilyeneknél a vallásos érzésnek, az élő hitnek uj lángra lobbantása nem az államnak, sem a törvényeknek, hanem az egyház szolgáinak hivatása. Kérlek, buzditíak s intelek titeket szeretett hitrokonok, hogy a törvény tiszteletében is járjatok elő jó példával, világosítsátok fel a tisztán nem látókat, vezessétek helyes útra a félrevezetetteket. E törvények egyenlő mértékkel mérnek, egyenlő jogokat adnak minden íelekezetnek. Saját körébe, összes erejével egyháza javának munkálására utalnak és buzdítanak minden lelkészt. Nincs okunk félni ezektől. Nehéz időket éltünk át, az üldöztetés és nyomatás szomorú időszakát. A vallásunkból kölcsönzött lelki erő fenntartott minket ama gyászos időszakban, mikor a kormány, a törvény, s a földnek minden hatalmassága ellenünk szövetkezett, csakis a lélek hatalmassága, az élő hitnek ereje maradt velünk, az tartott védő paizst felettünk. Ma nem üldöznek többé vallásáért senkit. A magjai- állam a lélekismeret és a vallásos meggyőződés szabadsága mellett szállott sikra. Egyformán terjeszti ki védő karjait minden egyház felett. Az egyh. politikai törvények is a felvilágosodott kornak az emberi előhaladás és szabadságnak szülöttei. Mi kiknek egyháza a szabadságnak és felvilágosodásnak szülötte —nem fordulhatunk e törvények ellen. Múltúnkhoz akkor leszünk hívek, ha védelmezői sorában foglalunk helyet, s diadalát mozdítjuk elő. Érdemeink koszorújába újabb értékes virágot tüziink be e törvényeknek s ezekben az. állam fenségének védelmezésével. Adjon nektek ehhez a világosság és igazság Szent Istene erőt és kitartást. Az Ur Jézus Krisztusnak kegyeimé az Istennek szerelme és a szent léleknek veletek való közöltetése legyen mindnyájan ti veletek. Amen. 1895. Rév-Komárom, szeptember 29. Pap Gábor, dunántúli ev. reform, püspök.. 40* DŰNANTÚLI PROTESTÁNS LAP
