Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

499

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

tönöz mindeneket. Széttöredezett állapotban voltunk, egyik iskola jóformán nem is tudva a másikról. Pedig a hórosok kora lejárt. Olyan időket élünk, mikor az egyes magában keveset tehet. Csak a társulás ad erőt. Ma már egyes ember, akármily kiváló legyen is, nem tehet nagygyá egy iskolát, mint hajdanta. Ma már csak sok egyes keréknek szabatos munkája szülheti meg ezt a kívánatos eredményt.

A tanterv csak keret, melyet a tanárok egyénisége tölt be. Épen ezért az állami tanterv keretében is lehető az igazán református szellemi nevelés és oktatás, csak atobbi szükséges feltételek meg legyenek hozzá. Ilyen feltétéi az, hogy egyházi életünket is eleven kálvinista érzület hassa át

A ki igazán óhajtja református középiskoláink felvirágoztatását s bennük a prot. szellem és érzület dúsabb tenyészetét, az arra forditsa figyelmét és támogató segitségét, hogy a középiskola legfontosabb alkotó elemének, a tanárságnak joga és tekintélye megóvassék, egyénisége kifejlődhessék, hogy lelkesedéssel szentelhesse magát hivatásának. De különösen segítse elő azt, hogy a reform, tanárság között a gyakoribb érintkezés következtében ama közszellem kifejlődhessék, a mely át van hatva a valódi kálvinista szellemtől s a hivatás szeretetétől. Ennek egyik fő eszközlője lehetne az országos reform, tanáregyesület.

Mindenesetre igen fontos tényező az egyes iskolák életére az igazgató személyisége is. De a fő követelmény szerintem ő rá nézve nem az, a mit az elnöki megnyitó beszéd felállít. Nem, még kizárólagosan a kálvinistaság szempontjából sem. Mert hol van az megírva s ki állapíthatja meg, hogy a theologiát végzett tanár, vagy pedig a vallástanár szivét-lelkét jobb, őszintébb és lelkesebb kálvinista érzület hatja át, mint a többiét? Miért kellene hát azok számára — valódi jogfosztással élve — kiváltságot alkotni a többivel szemben. A íőkövetelmény egy egy igazgatóval szemben csak az lehet, hogy igazi képzett paedagogus legyen, ki a nevelésnek, oktatásnak és a vezetésnek minden csinját-binját ismeri. E mellett azután az, hogy az illető theologiát végzett tanár-e vagy vallástanár? — oly keveset változtat az iskola szellemén, mint pl. az árbocz tetején lengő rikító zászló nincs befolyással arra, hogy a hajó szállítmánya arany-e, vagy csak kócz.

Borsos István.

nOí)

f

Válasz az Eszrevételek-re.

(Folytatás.)

Tovább menve Csizmadia ur megütközik azon, hogy én Drummond müvének czime után mást vártam a munkától; kár volt megütköznie, mert, mint ismertetésemben kifejtéin, ma a szellemi világ kifejezést más értelemben használjuk, mint Drummond teszi s így én jogosan várhattam a munkától e kifejezés értelmének megfelelő dolgokat. Előadom aztán ismertetésemben, hogy czime után Ítélve, mit képzeltem én e mii tartalmának; látszik előadásomból, hogy az teljesen subjectiv, a miire tárgyilag nem tartozó dolog, ama gondolatok felsorolása, melyeket a mű czime bennem keltett (azt hiszem, a könyv tárgyára vonatkozó e tévedésemmel sem állottam egyedül e mű olvasói közti. Csizmadia úr abban a hitben, hogy én ezeket Drummond müvére czélozva sorolom fel, sorra veszi e tételeket — s kardjával ugyanám megszabdal engem merész phantasiámért, téves sőt bűnös képzelgésemért.

így megtámad azért, hogy én azt képzeltem, mely szerint e mü ki fogja mutatni, hogy „ha a tudomány a természet egyéb működésében nem engedi meg a csodát, a szellemi élet egyik jelentékeny nyilvánításában, a vallásos életben se engedi meg“, — s azt kérdi: „De hát meg van már talán oldva minden rejtély! hát maga az élet nem a legnagyobb csoda? a tudomány megoldotta talán már a lét nagy talányát?“ Feleletem erre a következő: A természet életében rendkívül sok csodálatos jelenséggel találkozunk; a természet sehol sem áll fátyol nélkül az ember szemei előtt. Ha a botanikus egy virágot alkatrészeire felbontott, ez illattal és szinpompával teli virág époly títokteljes előtte, mint azelőtt. A természet háztartásában lépten nyomon csodák környeznek, a mennyiben a legkevesebbet biiaiuk abból, a mit naponként látunk s tapasztalunk, valóban megmagyarázni. A mozgás eredete és előállása, az elvetett magból az áj növény kikelése, az organismusok továbbképzése a nemzés által, a látás, hallás, érzés, a test és lélek egybekapcsolása, az egész szellemi élet a gondolkodás és akarat teljes kiszámithatattanságábau : mindezt nem vagyunk képesek kifürkészni, ezek titkok és talányok! Ez azonban világért sem azt jelenti, hogy tehát a csoda, úgy a miut azt a bibliai elbeszélések előadják, lehető; ha nem ismerünk is minden természeti törvényt és természeti erőt, de eléggé ismerjük a természeti törvényt, felismertük a természeti folyamatok teljes törvényszerűségét. Nem tudjuk, hogy az elvetett magból hogyan lesz új növény, de azt tudjuk, hogy az elvetett baraczkmagból csak baraczkfa lehet és semmi más növény. Az efféle állítások mint a Cs. űré 2 különböző dolgot összekevernek: a rniraculum és a mirabUe fogalmát; kiakarják mutatni a csoda lehetőségét objectiv értelemben s csak egyes, számunkra megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan dolgok léteiét bizonyítják. Ámde a jelenségekből nem lehet következtetést vonni a csoda lehetőségére objectiv értelemben, nem különösen a bibliai csodákra, melyek mind teljes ellentétben állanak egyes