Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-11 / 32. szám
Hatodik évfolya m • .1*2. s/illll. Pápa, 1895 augusztus 11. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből •• •• A IlIAiTII El. REF. railEÍ. HIVATALOS KOMI HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdíj 80 kr. *® MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, a* TARTALOM: Középiskoláink s azok prot. szelleme. Borsos István. — Válasz az észrevételekre. (Folytatás.) Rácz Lajos. Iskolaügy. Értesítőink. Borsos István. — A dunántúli egyházkerület tanító állomásai. Szekeres Mihály, Tár ez a. Jegyzetek. Berzevitzi Gergely evangélikus Inspektor 1822-ik évi munkájából. (Vége.) Nagy Sándor. — Vegyes közlemények. Középiskoláink s azok prot. szelleme. A tatai egyházmegye lelkészértekezletének Nagyt. Elnöke tartalmas és gondolkodásra indító megnyitó beszédében, a mely e lap 27—29 dik számaiban meg is jelent, a többek közt kitér középiskoláink állapotára s rá utalván a veszedelemre, mely az által fenyegeti középiskoláinkat, bogy a mind nagyobb méryben igénybe vett államsegély révén idegen szellem és befolyás foglal bennük tért s veszítenek reform, jellegükből: orvoslására azt ajánlja, bogy az intézet igazgatója theologiát végzett tanár, vagy épen a vallástanár legyen, s ha ez utóbbi épen nem volna lehető, a vallástanitás mindenesetre tekintélyes tanár kezébe adassék. Középiskoláink reform, jellegének megőrzése, — de nem külsőségekben, hanem benső életüket s szellemüket értve, — oly fontos életérdeke egyházunknak, a mely’ megérdemli, hogy kiváló figyelem és gond tárgya legyen; megérdemli, hogy érte minden tőlünk telhetőt elkövessünk. Méltó dolog tehát, hogy Antal Gábor ur fölvetett eszméjét fontolóra vegyük. Elismerem, hogy középiskoláink belső, szellemi élete a kálvinismus szellemétől nincs úgy át- meg áthatva, bogy a mostani állapotot ideálisnak tekinthet nők, a mely nem hagy fenn kivánni valót; de azt már kétségbe bátorkodom vonni, hogy az idegen szellem és befolyás az államsegély révén foglalhatna bennük tért. Államsegélyes iskoláinkba is csak ugyanazok a református tanárok helyeztetnek be, kiket az államsegély nem léte esetén megválasztanánk. Az iskola beléletóben legfontosabb tényező, a tanárok egyénisége, tehát ugyanaz, a mi különben is volna; ez tehát nem rontja a helyzetet. Egyetlen uj dolgot kényszerit ránk az államsegély s ez az állami tanterv. Ezt a két tantervet összehasonlítva pedig ki kell mondanunk, hogy a mi tantervűnk semmivel sem protestánsabb, mint az államé. Bár melyik keretében egyformán jól, vagy egyformán nem jól történhetik a református szellem ápolása. Ha miben a kettő egymástól eltér, az csak az állami tanterv előnyére üt ki, mert az paedagógiai szempontból határozottan jobb és czéltudatosabb. S itt érünk azon bajnak, hogy iskoláink szelleme kálvinista szempontból nem egészen kifogástalan, egyik fő okához. Az a mi középiskolai tantervűnk úgy készült, hogy megalkotásában igen kevés része van épen a középiskolai tanárságnak. Az a tanterv csak úgy lett volna igazán jó református tanterv, ha a tanárság közszellemének megnyilatkozása, legjobb tudásának művészi összealkotása lehetett volna. Ha a számtalan egyesnek tapasztalatait gyakorlott, czéltudatos kezek rendezik egy harmonikus egészszé. De ilyen tanári közszellem nem is volt, — ez vethető lel ellenem és pedig joggal. Református középiskoláink tanársága nem kapott sehonnét támogatást, hogy egy nagy testületté tömörülhetett volna, mely igazi közszellemet teívmt s mig egyrészről az egyeseknek tekintélyt és támogatást kölcsönöz, más részről az érintkezés és szellemi súrlódás utján alkotó munkásságra ösz-82
