Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-04 / 31. szám
485 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 486 melyre helyezi a keresztyénség a fősulyt; ezért azután a történelem keresztyén megítélése egészen más mint a socialista, 4. a socialismus ellenkezésben van a keresztyénséggel az individualitás jogának megtagadásánál fogva. Krisztus az embereket Isten fiainak szabadságára hívta el, s a történelem minden szabadságra czélzó reformja az ő szelleme által jött létre; a mire azonban a socialismus czéloz, az ennek a szelleminek egészen ellentéte, a legreactionaríusabb fajta ellen reformatio. A mi a socialismusban erkölcsileg értékes elem van, az meg van a keresztyénségben is, csakhogy sokkal tisztábban és mélyebb alappal; a mi meg tisztán a socialismus sajátja, t. i. igaztalansággal párosult s társadalmi romlásra vezető gazdászati reformtörekvése, az a keresztyénségre nézve teljesen idegen. Az igazságnak még csak látszatával sem álállithatni, hogy a keresztyénség a magán tulajdon jogtalan voltát tanította, avag}' a birtok egyenlőtlenségének megszüntetését ajánlotta. A socialista tévedések közül egyet sem lehet a keresztyénségre ráfogni vagy annak nevével szépitgetni. Végül áttér Flint az egyház társadalmi missiójára, s ide vonatkozólag egypár olyan űjmutatást ad, hogy még a mi mostani viszonyaink között is igen megszívlelendőknek látszanak. Az egyház missiója, mondja találóan, kiegészítése s folytatása Krisztus azon küldetésének, hogy egyeseknek és társadalomnak üdvöt, megszentelődést szerezzen; nemcsak hogy minden embert helyre állítson a Krisztusban, hanem hogy az emberiséget új teremtményuyé is alakítsa a Krisztusban. Ezért az egyház tanát és működését minden időben az akkori társadalom törekvései és szükségleteihez alkalmazta; nem kevéssé, hanem talán nagyon is mélyen belebocsátkozott a napi kérdésekbe. Ez a veszedelem ma megint fenyegetővé vált. Azon élénk érdeklődésnél fogva, melyet a socialista kérdések átalá- Tban keltenek, könyen megtörténhetik, hogy némelyik lelkésztársuuk oly kiterjedésben foglalkozik vele, a mely több kárt tesz, mint hasznot. Az a lelkész, ki hivatottnak érzi magát arra,hogy a társadalmi s ipari problémákra vonatkozó nézeteit fejtegesse, könnyen találhat erre alkalmat egyszerű polgári minőségében; csak mint Isten igéjének szolgája s az egyháznak jogos képviselője ne tegye azt soha. Mert hát az evangyéliomban nincs meg ezeknek a problémáknak a megoldása. Aki az ellenkezőt állítja, az az evangyéliom részére olyasmit követel, ami csak annak discredits!ására vezethet. Ellenben csakugyan jelent ki oly elveket s tüntet elő olyan szellemi mozgató erőket, a melyeknek a társadalmi jólétre, s a társadalmi problémák megoldásában megvan a maguk jelentősége. Az evangyeliom hirdetése a társadalomra annál üdvösebb, minél tisztábban ismerteti meg ezen elveket s hozza működésbe ezen mozgató erőket. Az a hitszónok, a kiben nincs meg az evangyéliom hirdetésében való ezen hit, s a kinek becsvágyát az kielégíteni nem tudja, csak azt árulja el, hogy nem bir az evangyéliom és hivatala értékének tudatával, és ha bele bocsátkozik a socialis problémák direct megvitatásába s versenyez a politikus és nemzetgazdász szakemberekkel, lapszerkesztőkkel és másokkal, a kiknek e téren való tapasztaltságuk és ismeretük nagyobb, mint neki : akkor igen botorul cselekszik. Leszál arról a kedvező magaslatról, a melyen van csak igazán ereje s a melyen megmaradva működhetik csak együtt a társadalom megjobbitásán minden osztálylyal és minden egyessel, sokkal alantabbi s bizonytalan alapra helyezkedik, a hol körülette minden egy nagy küzdelem, s a hol gyengébb és tehetetlenebb, mint bárki más. A szószék hatalmát 8. társadalom jólétére bizonyára nem növelik, hanem csökkentik azok a prédikátorok, a kik az evangeliom hirdetésében nyilvánuló specialis feladatukat felcserélik socialis kérdésekre vonatkozó puszta előadásokkal s igy socialis agitátorokká, politikusokká, és journalistákká lesznek, a kikből pedig már amúgy is van elég az országban. Ez nem azt teszi, hogy az igehirdető beszédében egyátalán nem érinthet socialis kérdéseket. Csak annyit akar ez mondani, hogy a midőn ezt teszi, mindenkor az evangyéliomuak a társadalomra vonatkozó nagy tényeit és igazságait tartsa szem előtt és hallgatói elé; hogy az alkalmazásban soha se terjeszkedjék ki annyira, hogy e miatt a nagy elvek egészen a látkörön kívül maradjanak; hogy soha ne feledje, hogy neki mint keresztyén prédikátornak csak annyiban hivatása s joga beszélni az ily dolgokról, a menyiben azok a Krisztustól való megvilágittatásban szemlélhetők. Hiszen az evangyéliomi elveknek át kell hatniok s körül ölelniök az egész emberi életet, a prédikátornak tehát nem szabad emberi tekintélyre s előítéletekre való tekintetből megengedni, hogy ezen elveknek összeségiikben az emberi életre való alkalmazásában korlátoztassék. E tekintetben csak egy korláta lehet, t. L maga a keresztyén lélek, a bölcseségnek, igazságnak és szeretetnek lelke, mely megtanítja arra, hogy mikor beszéljen, mikor hallgasson, meddig mehet s hol kell megállnia. Az egyháznak vonakodnia kell a világ hatalmasságaival való minden üdvtelen szövetkezéstől. Egyik osztálynak se hízelegjen, egynek se akarjon patronma lenni, egyiket se használja fel czéljaira; pártatlanul, érdektelenül keresse mindenek javát, mindeneknek hirdesse az isteniévangyéliomot bátran, szerényen, egyszerűen, komolyan, köuyöt ülettel és szeretettel. A milyen egyszerűnek látszik ez a kötelesség, ép oly nehéz annak betöltése. Az egyháznak igen kevés érdekeieden barátja van, vagy talán egy sincs. Minden politikai párt arra törekedik, hogy az egyház védéséből vagy támadásából löbbé-kevesbé politikai tőkét csinálhasson. Mindegyik osztály, a kapitálisták csak úgy mint a munkások, azt várja, hogy az egyház az ő kü’önös érdekeiket mozdítsa elő s előítéleteiket ne zavarja. Alig tudja elég határozottan megértetni, hogy valamelyik osztálynak használandó, nem lehet ennek vagy annak az osztálynak az egyháza, hanem az élő Isten egyháza tartozik lenni, a ki előtt niucsen semmi személy válogatás, a ki mindenkinek egyformán javát akarja. A kis iparos-osztály nagy része azért idegenült el az egyháztól, mert azon véleményben van, hogy befolyását a gazdagabb osztályok előnyére használta fel, hogy szövetséges társa a Capitalismusnak. Es csakugyan el kell is-30*
