Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-08-04 / 31. szám
483 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 4H4 Nem ritkán hangzik fel olyan panasz, mely a tanárokban, vagy legalább azoknak egy jó részében keveseli az egyházias buzgóságot. Ez a panasz ugyan túlzott és igy igazságtalan, mert az alapjául szolgáló jelenség csak elkerülhetlen következménye petyhüdt egyházi viszonyainknak s benne a tanárok épen nem leledzenek nagyobb mértékben, mint más egyházi férfiak. De ha akadnak talán, kikben a kálvinista öntudat és erős prot. érzés halványul óban van, a ref. tanáregyesület igen alkalmas eszköz ennek felvillanyozására. Hogy a társulás menynyire emeli az egyesek súlyát, nem szükséges bizonyitgatnom. Egy nagj' czélok szolgálatában erőteljesen küzdő ref. tanáregyesület nagy mértékben emelné a ref. tanárság erkölcsi tekintélyét, súlyát és befolyását, a mi annyira ezükséges volna tanügyi és nevelési szempontból. Meg kellene tehát alakitani ezt a ref. tanáregyesületet még akkor is, ha talán, most egyelőre nem valami nagy számmal jelentkeztek tagok. A reá váró szép feladatok s az azok megvalósításában kifejtett eleven munkásság csakhamar megnyerné és magához vonzaná a mostan még tétovázókat. Az országos ref. tanáregyesületre okvetlen nagy jövő var, csak bátran életre kell liivni. Borsos István. A socialismus. (Folytatás.) Összegezve az eddig elmondottakat, az igazságról való socialista fogalom izgatás képzelt jogok követelésére. Az igazi úgynevezett népbarátok, a helyett, hogy a munkásosztály előtt szüntelen annak képzelt jogait hánytorgatják, inkább arra kellene, hogy emlékeztessék a nép minden osztályát, hogy úgy az egyeseknek, mint a társadalomnak életében első a kötelesség s a jog is csak ebbből származik. Csak az olyan népben, melyet a kötelesség legfőbb méltóságának érzete hat át, továbbá az isteni törvény iránti tisztelet, mely másokért, ideális czélokért, nagy erkölcsi vagy szellemi előnyökért való önmegtagadást, önfeláldozást követel, muukálkodhatik egyik osztály a másikkal válvetve a közjó előmozdítására, egyeztethetők ki az egyesek és tömegek látszólag egymással összeütköző érdekei s állítható helyre a külső helyzet minden különbözése daczára az összes polgárok között az igazi testvériség. Ha azonban valaki az emberek előtt szüntelen csak jogaikat emlegeti a nélkül, hogy azon kötelességeikre emlékeztetné őket, a melyek az isteni jogban foglaltatnak be: akkor soha sem jő létre a társadalmi béke, hanem ellenkezőleg a bellum omnium contra omnes. A vallással szemben a socialisták részint közömbös, részint ellenséges állást foglalnak el; az általános fölii boldogságot akarják a jövő vallásává tenni, vagyis más szóval az igazi vallást atheistikus és materialístikus vallással pótolni. Az úgynevezett keresztyén socialisták tulajdonkép csak jó keresztyének s egyátalában nem igazi socialisták. Legalább Flint Maurice-, Kingsley-. Lublow-, Neale- és Hughes-ról ezt tartja, mig ellenben Stöckerről és Todt-ról azt hiszi, hogy azok az állami iuterventiot annyira túlhajtják, hogy az a socialismustól alig különbözik valamit. „A mit keresztyén socialismusnak mondanak, arról vagy az sül jki, hogy épen nem keresztyén, hanem csak socialismus, vagy pedig az, hogy igazán, tisztán keresztyén és épen nem socialismus. Hogy a socialismus a materialismussal szövetkezettem tűnik fel, azt igen természetesnek kell tartanunk; különben nem volna annyi híve. Ennek pedig nemcsak történeti, hanem tárgyi oka is van, mert az emberi élet vallásos eszménye sehogy se egyeztethető össze a socialista eszménynyel. Az, hogy a socialismus és keresztyénség között az ür naponta nagyobbá és igy áthidalhatat.lanabbá leszen, nemcsak a socialismus hibája, hanem a keresztyénségé is. Ha az egyház jobban megértette volna az idők jeleit s társadalmi feladatát isteni alapitója szellemében háebben töltötte volna be: akkor ma nem volna oka oly keservesen panaszkodni azért, hogy kebeléről annyi hűnek hitt fia szakadt el. A keresztyénség a socialis organisatio egyik alakjától sem függ. Azért, hogy az emberi életet megszentelje minden elgondolható alakjában, és hogy a világnak minden birodalmait Krisztus országúvá tegye, semmi szükség sincs arra. hogy elválaszthatatlanul egyik vagy másik államformával köttessék össze. A keresztyénség a mai socialismusról is elismerheti, hogy bizonyos tekintetben jogosult. így p: o. jogosult azon liberalista theoria ellen való protestálása, hogy az általános önzésből származik az általános jólét, tehát a népnek legfőbb czélja, hogy minél több anyagi vagyont producaljou. Ezen tan elvetésében a socialismus egy utón halad a keresztyénséggel, a mely azt tanítja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, és hogy a bűn jólétre, hanem a népek romlására is vezet. Azt az erős kritikát is, a melvet a socialisták a mostani társadalmi állapotokkal szemben gyakorolnak, a keresztyén erkölcsi tudat sok tekintetben jogosultként kénytelen elismerni. Így különösen az emberi solidaritás és testvériesség socialista princípiuma igazán keresztyéni s a keresztyénség annak megvalósításáért többet tett. mint bármelyik socialista vagy politikai gpárt valaha tehet. Mind ennek daczáia is a socialismus és keresztyénség között elvi ellentét van, még pedig 1. a materialismussal és atheismussal való szövetkezése miatt, 2. mivel a legfőbb jó eszményének a földi boldogságot tekinti, a mi a természeti ember előtt sokkal tetszetősebb, mint a keresztyén szellemi eszménye, 3. mivel az ember külső helyzetének nagyobb fontosságot tulajdonít, mint jellemének,^
