Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
475 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 476 megelőzőleg tisztába kell jönni azzal, hogy a most létező gyámoldai tőkéből mennyi az, a mi a lelkészeket, mennyi az, mi a tanítókat illeti, - tehát a lelkész-tanítói gyámoldának tökéletes szétválasztását kell végrehajtani, csak azután kezdeni az uj szabályok készítésébe, — mert hogy a lelkészi gyámolda az országos gyámolda mellett fentartassék, az minden esetre kívánatos. Ha a szétválasztás munkáját úgy eszközölnénk, hogy a mostani tőkét három részre osztjuk, ebből 2/3 rész illeti a lelkészeket, *|8 rész illeti a tanítókat: *z az elosztásnak igen egyszerű módja lenne, de nem igazságos és nem tiszta; az ilyen munka után mindig marad egyik vagy másik részen némi kétely, sőt itt ott gyanú támadna, el lenne vetve a zsurlódás magva. Szerintem a lehető legpontosabb számítás csak úgy eszközölhető, ha a gyámolda alapításától kezdve kezdjük a számítást, és az igy kitűnt eredmény lenne a biztos részlete egyiknek csak úgy mint a másiknak, — igaz, ez terhes, fárasztó, de igazságos. Az igy külön választott tőke mindenik testületnek tulajdonává lenne, de soha sem úgy, hogy talán valakit elragadna azon socialis nézet, hogy vagyon közösség szenipomjából felosztandó lenne a nekik esett rész, — hanem az marad mint gyámoldai alap az egyházmegye fenhatósága alatt, úgy hogy ha a tanítói karból egy tagja se lenne a gyámoldának, az ötét illető tökének kamatai a pápai főiskolában tanuló, »pápai egyházmegyebelí tanító fiuknak osztatnának ki, mint szorgalmi díj — az egyházmegye és a tanítói kar hozzá járulásával. Az elkülönített és lelkészeket illető gyámoldai részre vonatkozólag pedig egy uj alapszabály készítésére van szükség. Előttünk vau az országos lelkészi gyám és nyugdíj intézet életbe léptetése. Ez egy újabb fizetéssel rój ja meg az amúgy is Farao hét sovány tehene kosztjára kárhoztatott lelkészi fizetéseket, — ezekre vonatkozólag, nézetem szerint, azon könyités látszik elfogadhatónak, hogy A lelkészi gyámoldai tőke kamataiból a most segélyezett özvegyek szegély összege után maradott jövödelem fedezné a most működő gyámoldai tagoknak az országos nyugdíjintézetbe fizetendő alap betéteiét, — és pedig mivel az országos nyugdíj szabály tervezete III. Fejezet. 21. §-a úgy is 3 évi törlesztésre határozza a befizetést, ezen három év alatt a gyámolda évi jövödelméből fedezhetné azt — a szolgálati idő, és a részvények szerint, — a szolgálati Időnél az 5 éves szolgálati időt véve fel. Nevezetessen 1—5 évig '/* részben, 5—10 évig % részben 10-15 évig % részben, 15 éven túl pedig az egész alapbetéteit fizetné. Ezt azonban úgy értem, hogy itt is bizonyos kulcsot állapítanánk meg. Én p. o. fölvenném alapul a legkisebb jövödelmü fizetést és ez alapon számítanám az alap betéteket. Hogy tekintetbe kell venni a részvények számát is, ez igen természetes. De hogy ez megtörténhessék, még egyszer figyelmébe ajánlom lelkésztálsaimnak azon szükségességet, hogy a kettő, t. i. lelkész és tanítói tőke külön kell hogy választassák. Az országos Gyámolda egy pár pontjára is volna némi megjegyzésem. Az 5 beszámítható szolgálati év eltelte után számíthat az özvegy és árva segélyre; — ez a már éllemedett, öreg kort elért lelkészeket nem sújtja anyira, mint a talán korán elhalt lelkészek özvegyeit és árváit; ha azok elhalnak, ritkán marad neveletlen árva, talán fiatal özvegy, utódaiknak tehát nem kell az élet sivatagán 40 évig bujdosni, mint az Izrael fiainak. Nem várják be a törvény életbe lépése után a 40 évet, tehát itt nem tesz ki elviselhetlen összeget az évi segély. De a ki fiatalon hagy itt özvegyet, neveletlen árvát, azok fosztatnak meg az évi segélytől; azokat engedi a tervezet, hogy a nyomorúság keserű kenyerén tengőd jenek. Erre nézve csekély véleményem az volna, hogy az 5 szolgálati évet be nem töltött lelkész özvegye ne kapja meg végkielégítésül a befizetett összeget és járulékot, kamatait kivéve, hanem nyerjen évi segélyt, ha éppen nem azon összegben is, mint II. Fejezet 14. §. 250 frt, hanem körül-belül évenként nyerne 100—150 frtot Természetes, hogy az 5 év béleltéig átérje által élvezett lelkész! dij után fizetné az évi járulékot. Az I. Fejezet 5. § azt határozza, hogy „állásából egyházi bíróság jogerő* ítéletével elmozclitatott“ apának árvája, özvegye segélyre igényt nem tarthat. Ezen pontnál eszembe jut Jeremiás XXXI. r. 20. v. „az atyák ették meg az egrest, a fiák foguk vásott el beléu: pedig hát mégis óhajtandóbb lenne ugyan azon rész 30-ik versét is szem előtt tartani: „minden ember, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vássék meg beleu. El szoktuk itélDi mint barbar eljárást Róbert Károly királynak 1330 ban a felségsértő Zách nemzetségre hozott ítéletét, pedig ez a § ha nem oly szigorú is, de a kor haladtához még is túlságosnak tűnik föl. Az egész §-r én törlendőnek ajánlom Mielőtt a gyámintézet szabályainak Revisiojába fognánk, 1-ör is különítsük el a lelkész-tauitói gyámoldát egymástól; 2-or a tanítók köteleztetésének kimondásával ne foglaljon 'az egyházmegye ellenkező álláspontot az országos tmuitói nyugdíj törvénnyel, mert annak érvényt úgy sem tudnánk szerezni. Mező-Eőrs, jul. 16. 1895. Zsoldos Sándor. ev. ref. lelkész. Jegyzetek Eerzevitzi Gergely evangélikus Inspektor 1822-ik évi munkájából, i. Magyarország népességének egyharmad része, csaknem 3000000 Evangélikus. Különös dolog, hogy oly sok okot ád az igazságos békételenkedésre. Az 1791-diki vallási utolsó törvény a számtalan Explicatiok, Modifica-
