Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-28 / 30. szám

477 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 478 tíok, Resolutiok, Intimatiok által oly nagy zűrzavarba hozatott, hogy az már csak a papíroson van. Az evangé­likusok gyakran és sokat panaszkodnak, de a kért sege­delem kimarad, és mind addig ki is fog maradni, vala­meddig ezen mostani utón megy a dolog. Mert a pana­szok tulajdonképpen a klérus, és a Dicasteriumok ellen vágynak intézve, és ezek veszik a panaszokat a megíté­lés végett; ők tehát vádoltattak is, birák is egyszersmind. Minthogy az udvar köztudomás szerint kegyelmes és toleráns, és a német tartományokban levő evangeliku sokkal, a hol nekik magok mellett szólló semmi törvé­nyeik nincsenek, oly jól bánnak, hogy Magyarországon, a constitutionak legfuudamentomosabb törvényei mellett, korántsem bánnak úgy: innét az a kérdés adja elő ma­gát, hogy kell ezt az ellenkezést kimagyarázni, és mi­csoda kútfőből származik az üldözés, a me^et a magyar­­országi protestánsok szenvednek. Mert az valósággal igaz üldözés, mikor a szülőktől az ő gyermekeiket vármegye hajdúi által elragadják, mikor azokat a Martyrokat, a kik katholikussá nem akarnak lenni, a tolvajok és gyilkosok közt tömlöczözik, mikor a házaspárok erőszakosan el vá­lasztatnak egymástól, mikor megtiltják, hogy az evangé­likusok a magok templomaikba ne menjenek, úrvacsorá­jával ne élhessenek, és az ő halálos ágyokban a sakra­­mentomokban ne részesülhessenek. Ezen iszonyuságok a következendő módon származ­nak. A római katholíkus klérus Magyarországon szerfö­lött hatalmas, és annak némely egyes tagjai emberi mó­don gondolkodnak is; mindazáltal áltáljában véve annak •egész tendentiaja az evangélikusok üldözésekre van al­kalmaztatva. Minden magyarországi törvényszékeken a klérus legelöl ül, és az igazgatásban legnagyobb befo­lyása vau. 0 Császári Királyi Felsége a hosszas hadako­zások által akadályoztatván, a kimeríthetetlen Disputa tiók, protestatiok, oppositiók által, a melyek Magyaror­szágon mindent kificzamitanak, elfáradván, Magyarország­nak igazgatását a Dicasteriumok útjára eresztette. A vallási utolsó törvény, és a szájjal való igen nyájas biz­tatás daczára mégis mindig azt teszi, ami az evangélikusok­nak ártalmára lehet. Azzal vádolják őket hamisan, hogy ők Revolutionariusok, jóllehet ezen Revolutiókkal teljes idő­ben még egy evangélikus status sem szült Revolutiot; hogy ők nyughatatlan alattvalók, jóllehet ők szabadok lévén a pápától való függéstől, nekik az ő princípiumokból hű­séges, engedelmes alattvalóknak kell lenni; hogy ők Deis­ták, Naturalisták, Eatioualisták, a melyek mind a leve­gőből vétettek, az az semmit sem érnek és éppen nem is tartoznak ide, mivel az országnak, és királynak dolga ezt megítélni, ha valyon ők jól nevelt alattvalók, s er­kölcsös emberek-é? A magyarországi evangélikusok min­dig mélyebben nyomattatnak: de ők sem mentek minden hibától, az eszközöknek megválasztásában, hogy az ő Jussokat fentartsák. Kétség nélkül az volna az ő ínteresséjek, hogy a királyi jóindulatot magoknak megszerezzék és magokat a királyi hatalomhoz kapcsolják. Ezen gondolatra már .sokszor felbuzdultak, de ez sohasem érhetett meg. Még az a javaslás is elhalasztatott, és elmúlt mindeddig, hogy a geueralis inspektornak kinevezésére a Király kérettes­­sen m^g, és erre a hivatalra csak a legalkalmatosabb individuumok candidatioja terjesztődjön eleibe. Az 1819-dik esztendőnek elején ő Felségének az utolsó előtt benyújtott instáucziájok az evangélikusoknak szabad lélekkel írt igazságokat foglal magában. Ez fel­­iuditotta igen az ellenkezőknek haragjokat, és még most is mindig a felelettel foglalatoskodnak, a mely már mint mondják 100 árkusnál többre telt; ehez járul még a Di­casteriumok kinyilatkoztatások is. Abból a czélból nyuj­­tattatik az oly szélesre és hosszúra, hogy ő Felségét el­­fárasszák. és az az evangélikusoknak ügyöktől elidege­­uittessék. Ezen módon az igazság soha sem jöhet világos­ságra. Részre nem hajló Comisariusokra kellene a dolgot bizui, és ezeknek közvetlen 0 Felségének kellene refe­rálni. Az 1820-dik esztendő szeptemberében, az evangéli­kusok egy deputatiót küldöttek 0 Felségéhez a Császár­hoz. A benyújtót instantiában egy sincs benn azon sok specialis nehézségek közül, a melyek attól fogva megsoka­sodtak, és még most is naponként nevekednek. Mig a há­borúk tartottak, úgy gondolkodtak az evangélikusok, hogy a Fejedelmet az ő panaszaikkal megkell kímélni, és jobb időt vártak a békességben. A békesség, a keresztyén szö­vetség meg van ; de a magyarországi evangélikusoknak naponként rosszabbul vau dolgok: ők tehát kéntelenek kötelességből az ő panaszaikat megújítani, jóllehet a pa­naszkodás valósággal nem kellemetes foglalatosság. Most csak három panaszbeli punktumokat hoztak elő, a külső­­országi universitasok megtiltások miatt, az ő utolsó syuó­­dusi végzéseiknek 28 esztendőktől fogva késleltetett fel­szabadítások miatt, és azon erőszakos kényszerítés miatt, melyet a magyarországi evangélikus mártírok szenved­nek. A Fejedelem kegyelmesen, szívesen, emberségesen fogadta ezen deputatiót. Az Isten áldja meg ezen ember­séges e mb érsz ere tő jó Fejedelmet. Ha 0 Felsége az ő királyi jóságának egész hatalmát nem fogja elő venni: tehát a magyarországi evangélikusokon semmi nem fog segíteni. Az evangélikusok igyekeznek a királyi oltalmat az ő hűségük, és engedelmességök által megérdemelui közli Nagy Sándor. csököli ref, lelkész. XK Y VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Hiba igazítás. Dr. Rácz Lajos ur ’bírálatára adott válasz első közleményéből, e Lap 438 ik hasábjából, felyülről a 20-ik sor, vagyis eme szavak után: „majd ha mindezen kérdésekre meg tud felelni, kimondhatja szigorú Ítéletét, de előbb nem,“ e sorok kimaradtak: „Bármily elmésnek tartsam is Eácz urnák ezt a megjegyzését: Bár szerző az újabb természet tudomány vívmányaival, fölfe­dezéseivel ismerős s azokat alkalmazza is, az elmélkedő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom