Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-14 / 28. szám

437

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

438

Néhány észrevétel Dr. Rácz Lajos ur bírálatára.

Dr. Rácz Lajos úv szives volt Drummond könyvét észrevenni és magas figyelmére méltatni. Szives volt az „Óráiló“ olvasóival is megismertetni. Bár a munkáról elismerőleg szól, ismertetése mégis alapjában véve kemény bírálat, mely érdemes bírálatnak legfőbb jelessége abból áll, hogy benne Rácz ur, egy keresztyén tudóshoz legillőbb buzgósággal és bús elszántsággal támadja meg a keresztyén vallás alaptanait. Természetes, hogy az ilyen vitézkedést szó nélkül hagyni nem lehet. Azért, mint a kérdéses munka fordítója, nem kerülhetem el, hogy Rácz ur bírálatára nehány észrevételt ne tegyek.

Ezen észrevételekben nem terjeszkedem ki dr. Rácz egész ismertetésére. Hanem csak az ismertetésben kife jezésre hozott „lelkének alapirányára“, ügy gondolkodom, hogy a részletek, vagyis az egyes fejezetekről mondott megjegyzései felállított alapelvével állnak vagy .esnek.

Még arról is számot kell adnom, hogy észrevételeim miért a Dunánt. Prot. Lapban látnak nap világot, s miért nem az „Orállóban“. A dolog természete szerint válaszomnak abban a lapban kellene megjelenni, a melyikben Rácz urnák az olvasó közönség megtévesztésére szánt czikk sorozata megjelent. De hát nem fojthatom el Dr. Bart ha Béla ur amaz eljárása fölött való rosszal ásómat, hogy egy olyan czikket minden szerkesztői megjegyzés nélkül közölt. S bármily nagy legyen is az „Önálló“ szerkesztőjének lovagias érzületébe vetett hitem: nem kívánhatom tőle, hogy eljárását helytelenítő soraimat b. lapjában kiadja. Különben is azt hiszem, észrevételeim így is eljutnak Dr. Rácz Lajos úrhoz.

% Hí

*

Midőn Drummond a „természeti törvény a szellemi világban“ czimíi korszakalkotó és úttörő munkáját megírta, igen jól tudta, hogy vannak elegen, a kik gyanakodva és gúnyolódva fogják azt kezökbe venni: de az a gondolat, hogy munkájától a tudományos jelleget el fogják vitatni, alig fordult meg elméjében. Tudtommal nem is jutott az még senkinek az eszébe. A felfedezés dicsősége egyedül dr. Rácz Lajos urat illeti.

Rácz ur Drummond azon szerény nyilatkozatán lovagol. hogy müve nem rendszeres egész; Nem Összefüggő elmélkedések sorozata. És hogy elmélkedései többé-kevésbbé gyakorlati czéluak: úgy, hogy a tisztán bölcsész olvasónak alig ajánlhat valamit, ha csak a- bevezetést nem“. Ezek a szerény szavak egyátalán nem azt teszik ám, hogy müvében nincs bölcselet, hogy müve nem tudományos! Bátorkodom a doctor urat arra figyelmeztetni, miszerint Drumm.md csakugyan nem metafizikus, hanem tudós, még pedig természettudós. És így szerencsére «1- méjét semmiféle metafisikai speculatio se szédítette el, nem ölte ki érzéseit, előítéleteket nem rögzített meg benne. Drummond csakugyan nem rendszeralkotó filosofus, hanem a tényeket vizsgáló természettudós. És igy nem erőszakolja bele a tényeket rendszerébe, miként az ilyen

fajta filosofusok cselekesznek, vagy mint a pápás történetírók a dogmáikkal corrigálják a történetet. Hanem tudós, természettudós, a ki a tényeket vizsgálja és registrálja. Es pedig biológus, a ki felismerte azt, a mit sokszor képzett theologus nem tudott vagy nem akart felismerni. t. i. hogy a keresztyénség nem tan tételek halmaza, vagy dogmák rendszere, nem is csupán morál: hanem élet; felismerte a szentirásban kifejezésre jutott magasabb élet feltörvényének a természeti élet törvényével való azonosságát. S könyvében ezt mutatja ki. Tehát ugyanazon elveket követi, ugyanazon elveket alkalmazza, melyeket Bagehot és Spencer más téren nagy sikerrel alkalmaztak*

Rácz urnák azt kellett volna kimutatnia, hogy csakugyan alkalmazza-e azokat Drummond, vagy nem? Valóságos biológiai tényekből indul-e ki, vagy nem? És az ezeknek megfelelő szellemi életi tények, tünemények léteznek-e valósággal, vagy csak Drummond képzeli azokat? Egy szóval az objectiv tudományos módszert használja-e vagy nem? Majd ha mindezen kérdésekre meg tud felelni, kimondhatja szigorú Ítéletét, de előbb nem! Mert az, hogy Rácz ur vallási níhilismusra hajlandó, hogy Jézust „másként tiszteli“, hogy az incarnatiot tagadja, hogy a szentirás pneumatikus világát nem foghatja fel, hogy az újjászületés szükségességét nem tudja belátni, hogy a szentirást nem ismeri el hiteles okmánynak, hogy a léleknek a halál után való fenmaradását nem hiszi etc. még nem adnak néki jogot arra, hogy merész verdictjét kihirdesse. Mert volt ám már olyan filosofus is, a ki tagadott mindent, kételkedett mindenben: a létben, a világ léteiében, még abban is, hogy ő kételkedik. De azért a világ csak megmaradt világnak. Volt már elég tudós, a ki a kér. vallás alapigazságaival szintén hadi lábon állott, s hirdette a keresztyénség ledöntését s a hősök elmúltak, a keresztyén vallás pedig fenáll; s hisszük, hogy Voltaireknek, Bauroknak s Strauszoknak nem is fog sikerülni az összerombolása soha. Objectivitást kérünk Rácz úr! Nagy hangi a, frázisra keveset adunk. Objectivitást kérünk annyival is inkább, mivel a magyar református egyház sok együgyü, de becsületes lelkésze sem csaló', sem csalódott nem akar lenni. S mind addig, mig elfogulatlan tárgyilagos bírálatát nem halljuk, mostani kijelentését, hogy szelíd kifejezést használjak, elhirtelenkedésnek tartj uk.

Igen kedélyesen hangzik Rácz dr. urnák az a kritériuma, a mely szerint „lelkének alapirányából“ kifolyólag ítéli meg a kezébe vett munkák tudományos vag^y tudománytalan voltát.

így, Drummond könyvének czime által feljogosítva érezte magát első sorban azt várni, hogy, ha a terűié szeti törvények a szellemi világban is érvényesek, ha a tudomány a természet egyéb működésében nem engedi meg a csodát, a szellemi élet egyik jelentékeny nyílvánulásában, a vallásos életben sem engedi meg“. Nem tudom, hogy a doctor ur tulajdonképen mire czéloz. Meglehet Drummond amaz egynéhány nyilatkozatára, hogy mysterium környez bennünket. De hát meg van már talán oldva minden rejtély? Hát maga az élet nem a leg-28*