Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

419

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

420

nézve. Köszönöm szépen! A derék ismertető szerint az a könyv csak kegyes elmélkedés — nem lehet tudományos, mert a tudomány conditio sine qua non-ja: Isten és a lélek halhatatlanságának tagadása. Talán kissé még korán van azzal a bírálattal foglalkozni, mert még nincs bevégezve s nem tudjuk hova lyukad ki. Én csak annak az illustrálásául hoztam fel, hogy milyen szellem uralkodik némely protestáns körökben. Ki tudja hányán és hányán gondolkodnak úgy? ki tudhatná a tanult és tanulatlan emberek számát, a kik akár a tudomány nevében, akár tudatlanságukban, de mindenesetre a meg nem tért szív természeti ösztönéből gúnyosan tekintenek az evangeliomra, Krisztusban nem tudjak, nem akarják felismerni az új élet szerzőjét.

Ha veszedelmes a vakhit, még veszedelmesebb az e fajta hitetlenség. „Szegény embernek drága kincs a hit,,. Ebben a bűnös és gyarló világban minden nemes eszme és érzelem a hit fáján érlelődik. Az élet nyomorúságait nem a tudás, hanem a hit könnyíti meg. De nem csak a szivet, hanem még az elmét sem tudja kielégíteni a bölcselkedés, a tudás. Az a sok féle filozófiai rendszer, mefyek egymásután támadtak és elenyésztek, majd újra éledtek és ismét hitelt vesztettek, bizonyítja legjobban, hogy a fiiosofiai speculatio bármily szép legyen is, elégtelen. Elégtelen is, erőtelen is. A tudomány és bölcselet követelte hitetlenséggel senki se tett nagy dolgokat az emberiségért. Csak ott munkálnak áldásosán az emberiség jóvoltáért, a hol erős a Krisztusban való hit. A tudomány hideg fénye csak csillog, ragyog, egyedül a hit ihlet és magasztost. A tudomány és bölcselet nem ad nyugalmat és boldogságot — hanem csak az Istenben élő hit. A lét nagy talányának, e világ nyomorúságainak és az egyéni boldogságnak problémáit kielégitőleg csak a keresztyén theistikus világnézlettel, az evangyeliom bölcsöletével tudjuk megoldani.

Keresztyének volnánk vagy mi? Krisztus nevét viseljük, legyünk egészen az övéi. Ha igaz Krisztus evangelioma, fogadjuk azt el a maga egészében és alkalmazzuk magunkra; ha pedig nem igaz, ne ámítsunk se mást, se magunkat, vessük el egészen, ügy de, ha elíogulatlan s meg nem csökönyösödött elmével vizsgáljuk a dolgokat, Buddha, Mohamed, Sokrates, Plato, Spinoza, Descartes, Kant, Fichte, Schelling, Hegel, Comte

Schoppenhauer, Hartmann mind-mind eltörpülnek az élet fejedelme mellett, csatlakozzunk hát hozzá őszintén, igazán. Ne a fölött panaszkodjunk, hogy üresek a templomok, majdnem üres falaknak prédikálunk, — hanem panaszkodjunk saját hitetlenségünk fölött. A nép nem azért jár ma a templomba, hogy szép csengő hangú szavakat, nagyhangú frázisokat hallgasson: hanem mert az élő vizet szomjuhozza. Azért üresednek templomaink, mert predikálásunk színtelen, erőtelen, mivel magunk is hit nélkül szűkölködünk. Igyekezzünk mi, az egyház őrállói meríteni legelőször is az élet vizéből, hogy azután másoknak is nyújthassunk. Egyedüli s legfőbb czélunk legyen az egyház építése. Fel a munkára! Hirdessük az evangeliomot, mind az alkalmas és mind az alkalmatlan időben. Saját életünkkel bizonyítsuk ev. hitünket — és bizonyára az ur megsegít * két legnagyobb ellenségünk ellen való nehéz küzdelmünkben. Mert az a lélek, melynek hiányát oly sajnosán érezzük, nem enyészett el, újra életre fogja kelteni aluvó egyházunkat, ha mi is ébredezni igyekezünk, s nagy dolgokat fog mivelni velünk és általunk Isten dicsőségére és az emberiség javára.

X.+Y.

EGYHÁZI ÉLET..

Egyházalakitási mozgalom.

Balassa-gyarmathi nem nagyszámú ref. hítsorsosaink lelkes buzgalmáról és fáradozásaikról örvendetes tudósítások olvashatók a hont-nógrádi és hontmegyei vidéki lapokban, melyekből örömmel közöljük a következőket: „Losoncz és vidéke 23-dik számában olvashatjuk: Eseméuy számba kell vennünk a balassa-gyarmati ev. ref. gyülekezetnek piinköst hétfőjén megtartott istentiszteletét. Pár év előtt még csak igen kivételesen lehetett körünkben a diósjenőí kálvinista papot: nt. Nagy Gfida urat hivatalos minőségben látni; az utóbbi években azonban, főleg Zeke Kálmán kir. járásbiró és Szoboszlay Mór tanár buzgólkodása folytán évenként többször is tartatnak itt már istentiszteletek.

így történt most jun. 3-án. Nem jöhetvén el ottani nagyszámú hi veitől Diósjenőről Nagy Gida esperes úr, elküldte s illetve elhozatták a liivek az ő fiát: tiszt. Nagy István s. lelkész urat Szokolyáról. S még az öregek sem igen emlékeznek arra, mikor volt itt valaha oly szép egyházgyülekezeti ünnep, mint ez alkalommal.

A polgári iskola nagyterme csaknem zsúfolásig megtelt férfiak, nők és gyermekekkel s ámbár a gyülekezeti hallgatóság között volt néhány őszintén érdeklődő más