Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-23 / 25. szám

393

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

394

mok jól értesültségére valami nagy súlyt helyezni nem is lehet, de mikor már fővárosi napilapokban is (pl. Pesti Napló) az igazsággal ellenkezőleg ez az egyház és templom mostanában következetesen „ág. evang.“-nak van feltüntetve ; mikor olvassuk, hogy „a dunántúli ág. ev. egyházkerület folyó évi közgyűlését a nagy-kanizsai missio egyházban lartja, a jövő évi közgyűlést pedig Szombathelyen fogja tartani, ,.ha az itteni uj ég. evany. templom ■akorra felszentelhető lesz11: már akkor akaratunk ellen is megerősödik azon véleményünk, hogy a közösség elve nem lesz oly szépen keresztül vive a gyakorlatban, mint a mily szép helyet foglal el az egyezségben.

De vegyük úgy, hogy ezek csak lényegtelen külsőségek, jelenségek, melyeknél a kicsinyebb csorbát kiköszörülheti az idő. Tegyük fel, hogy a mit az alapkőletételnél elmulasztottunk, azt a templomszentelésnél helyrehozhatjuk. Mondjuk, hogy majd mikor az uj templom ajtaja először megnyílik: nektek is jut ottani reform, hi veink egy predikáczio vagy legalább egy rövidke könyörgés. 8 te elköltözött nemes lélek, Istenben boldogult jó Stefanekué, Kálvinista egyházunk szorgalmas és sokra igyekező Márthája, ki nem fillérenkint, hanem tele marokkal, jól megrázott s megnyomott mértékkel vitted áldozatodat az oltárra, nyugodtan tekinthetsz itt maradott hitsorsosaidra, mert íme az „in omnibus charitas“ zsolozsmája zeng a csnlagkeresztes templom boltivei alatt és padsorai között!

Hagyjuk tehát a külsőségeket, nézzük inkább a lelket, mely megelevenít.

Az egyezség 4. pontjában ez olvasható: „A helybeli lelkész a geresdi egyezség útmutatását követni tartozik“. A geresdi egyezség pedig a vallástanitásra vonatkozólag következő útmutatást ad ;

2-szor. Az iskola mestereknek szoros kötelességül adatik, hogy az ág. ev., és ev. reform, tanítványokat a hitre tartozó tudományokban tulajdon katechismusaik szerint tanítsák. Ezen tanítás végett a helv. vallástételre nevelendő tanulók számára következő könyvek neveztetnek meg:

a) a heidelbergi katechizmus

b) kér. kis katechismus

c) Tóth Fereucz Ágendája stb. stb.

Az Augustana vallástételre nevelendő tanulók számára megneveztetnek:

a) Dr. Luther Márton kis hatechismusa

b) Ennek magyarázatja Herder után (Kiss János superintendens).

c) Agenda, stb. stb.

Az elv tehát itt is igen szépen érvényesül az egyezségben, papíron, de sajnos, hogy a gyakorlati élet tüzpróbájálól súlyosan megsebesülve kerül ki. Szombathelyen ugyanis az iskolák községiek lévén, az eveng. és reform, gyermekek vallásos oktatását az ev. lelkész végzi olyformán, hogy ezek mindnyájan a Luther katekizmusából oktattatnak. A reform, gyermekek (évenkint 12—15) az úgynevezett „felálló“ éneken kívül alig tudnak egyet vagy kettőt a Dávid zsoltárai közül.

Sietek kijelenteni, hogy rekrimináluí nem akarok. Mert gondoljuk meg, hogy ha mi közülünk ülne valaki a szombathelyi parochíában, bizony az ottani evaug. gyermekek a mi kezünk alatt se tanulnának meg minden evang. éneket. Nem kívánhatjuk hát az ev. lelkésztől se, hogy hivatásos reform, énektanitó legyen. De megemlítem ezeket azért, hogy a jelen állapot tarthatatlanságát jelezzem. Mert ha mi a közalapi járulékoknak egy igen tekintélyes részét elvonjuk a segélyre szorult egyházaktól s lelkészektől azért, hogy az elszórt csontokba némi nemű lelket önthessünk; ha egymást felülmúlva ütjük az evangelisaczió nagy dobját s urbi et orbi hirdetjük, íhogy ezután sokkal többet kell tennünk, mint eddig tettünk: már akkor nem nézhetjük behunyt szemmel azt, hogy egy számra nézve kicsiny, de áldozatkészségére, buzgóságára nézve figyelemre méltó gyülekezetünk gyermekei hitelveiukeu kívül növekedjenek fel.

Kérdés azouban, hogy a megpecsételt egyességgel szemben van-e valakinek, s ha igen, kinek van a jelen esetben intézkedési joga? Talán az egyh.-rádóczi lelkésznek, ki az engedélyezett 4 isteni tisztelet megtartása s a megszabott dij felvétele után — mint a kötelességét meglett mór — mehet a maga utján? Vagy az őrségi egyházmegyének, mely sem az egyházlátogatás utján, sem az esperesi jelentésből egy árva igét se hall ezen mi terra incoguita-nk felől? Avagy az egyházkerületnek, mely az egyházmegyék informatióiból alkotja meg a maga reflex képeit?

Bárkinek legyen joga vagy kötelessége (? !) de intézkedni kell. Mert ha az állam még a saját állami szempontjából is szükségesnek látja, hogy fegyintézetekben, állami iskolákban a vallás tanittassék, sőt a vallástanitókai dotálja is: akkor az egyház — mint ilyen — a vallástanitás kérdése elől fukar kezekkel nem rejtűzhetik el. sőt a felett őrködni eminens kötelessége.

Az őrségi egyházmegye lélekszáma az utolsók között vau, de missiói tekintetben bátran első helyre tehető egyházmegyéink sorában. Itt minden anya egyház, ha nem is segélyezett, de valóságos missiói középpont. Kár, hogy ennek daczára egyházmegyénk a kerületi missio ügyi bizottságban nincs képviselve. Ezelőtt két évvel kevés hijja volt, hogy esperesünk a bizottságba be nem választatott (némelyek szeriuj be is választatott, de az előbbi statusquo áll most is ...). Pedig, ha eltekintünk is a szóban, forgó esettől, maga a missio ügy, maga egyházmegyénk saj átlagos helyzete talán van ol\au fontos, hogy a kerületi missio ügyi bizottság betöltött helyei mellé érdemes lenne egy uj helyet szervezni.

Az egyh.-rádóczi lelkész állami megbízás folytán a szombathelyi reform, fegyenczeket hetenkint vallásos oktatásban részesíti s ismerve az ő nagyiéi diségét, egyháziasságát, feltehető, hogy ha ily megbízást nyerne, csekély díjért — sőt egyideig talán díjtalanul is — elvállalná ottani növendékeinknek rendszeres vallásos oktatását.

Ezelőtt pár évvel e lap hasábjain sürgettem azt, hogy kér. gyűléseink ne mindig a szokott helyen, hanem a kerület különböző pontjain felváltva tartassanak. Ab-