Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1895-06-23 / 25. szám

395

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

396

bői indultam ki, hogy ez a hitélet ápolására jó hatással lenne s egyébként is czélszeriinek tartanám, hogy necsak a fényes Jerusálemek, de a szegény Bethlehemek is részesüljenek a lelki jókban Úgy látszik azonban, hoary mi, ha csak nyomós okok nem parancsolják, nem bontjuk meg az előbbi mesgyéket. íme az evang. egyházkerület nemcsak meg ragadja a kinálkozó alkalmat, de sőt keresi is azt. A f. évben Nagy-Kanizsán, jövőre Szombathelyen tartja közgyűlését, ha t. i. az új templom addig annyira elkészül, hogy fel is avathatja.

Ha a mi kerületünk is elhatározná magát arra, hogy közgyűlését egyszer — pl. a templom építés második évében — e végvidék kisded s igazán exponált gyülekezetében tartaná: bizonyára ez sem lenne eredmény nélküli munka. Az evang. testvér egyház tagjai kétségkívül örömmel fogadnák körükben egyházi elöljáróit azoknak, kik velük vállvetve építették az Úr házát. A mi híveink pedig örömmel győződnének meg arról, hogy a magyar reform. közegyházzal való összeköttetésük nem abban ha^ tározódik, hogy egyházi adót s közalapi járulékot fizetnek, mert ime ők is fiák és örökösök a szent örökségben s a közgyűlés bezárása után mint egy egyhangú Amen hangzanék ajkaikról: „hoc erat demonstrandum!“

Nem rekriminálunk, csak méltányosságot akarunk !“

Őrségi.

A magyarországi protestánsok vallássáreimi felirata a királyhoz január 5. 1819.

Felszenteltetett felség I

Felségednek a királyi magyar helytartó tanács által minden Jurisdictiókhoz, valamint a két catholica hiten levők Dioecesiseikhez, 1816. esztendő febr. 7-én az 5710. szám alatt kibocsátott Resolutioja „azon eszközökre nézve, hogy a katli. eklézsiától való elszakadást mi módon lehetne megakadályoztatniu, éppen azon főméltóságu Tanács által, mind a két confession levő superintendencziákkal is közöltetett.

Tisztelettel láttuk abból azon hasznos és igazán keresztyéni princípiumokat, melyek felöl Felséged azt akarja, hogy a katli. eklézsiától való eltérések, mindazon nemzeteknek, a kiknek szerencséjük van Felséged jóltevő királyi pálczája alatt lenni, sem nem nyilvánvaló erőszak által, sem nem alattomos kényszerítő eszközök, és fenyegetések által (mint a mely által az indulatok inkább nyakasságra, — mint engedelmességre vezettetnek) hanem egészen a Jézus Krisztusnak a mi vallásunk Felséges Fundálójának példája szerint, a ki az ő isteni tudományát nem erőszak és fenyegetések, hanem szelídség és meggyőző tanítás által terjesztette, — kell akadályoztatni.

Mert valamint egyfelől a proselitusok csinálásának kórsága mitőlünk távol van; és mindig távol fog maradni, — egy olyan igyekezet a mely csak a Farizeusoknak egy maga előtt, a mi idvezitönk előtt, gyülölséges emberfajnak volt tulajdona; — a kikre Máté XXII: 15. mivel ök a szárazt és tengert összejárták, hogy egy lelket megfoghassanak, és az ált átmenetei re indittsanak’1 hármas jajt kiáltott Jézus: éppen úgy meg vagyunk mi másfelől ezen példa által gyözettetve a felől, hogy Felséged is sértetlenül meg akarja tartani, a vallás dolgában az emberekkel vele született, eltulajdonithatatlan lelkiismeretbeli szabadságot.

Mi történhetett e szerint rajtunk váratlanabb és keservesebb dolog, minthogy mi éppen abban, a minden Jurisdictiokhoz, és Dioecesisekhez kiadott keresztyéni szeretetet és szelídséget ajánlott, legfelségesebb Rendelésben, amaz minékünk félelmes, Felségednek tudta nélkül, Felségednek távol létében, Bécsből kiadatott, a Magyar Királyi Helytartó Tanács által 1792-ben szept. 25-én 21098. szám alatt publicáltatott, itt az A) betű alatt Írásban levő Intimatumot olvasni kénytelenittetünk, mely a mi ijedségünkre és bámulatunkra ismét mint Norma emlittetik és megujjitott publicaltatása parancsoltatik.

Nem akarunk mi annak újra való előhozásával itt, Felségednek terhére lenni, a mit akkor mindjárt az ellen, akárki adhatott is alkalmatosságot, ezen legszentebb jussainknak elnyomására czélzó Resolutio ellen minden alázatossággal előterjesztettünk. Azon mi akkori legalázatosabb előterjesztésünknek máss át mellékeljük, mélységes alázatossággal a B) betű alatt ide.

Méltóztatott Felséged már akkor azon atyai kedvezés szerint, a mellyel Felséged minden alattvalóit vallásbeli különbség nélkül befoglalja, ama Férfiút, a ki által vittük a mi igazságos panaszainkat és sietős esedezéseinket Felséged Thrónusának grádicsához, bizonyossá teni a felől, hogy az a Resoluto Felségednek előre való tudta nélkül adatott ki, és az volt a Felségednek akaratja, hogy az revocaltasson. Ez ugyancsak meg is történt a C) betű alatt ide mellékelt Intimatumban, ha szintén nem azon arany világossága szókkal is, a mint mi azt aj békesség szeretetébói kívántuk volna.

Méltóztatott Felséged atyai szivében kegyelmesen megfontolni, mely felette szomorúnak kell ebben az országban, Felséged számos evangélikus alattvalói sorsoknak lenni, mikor egy akármi módon becsúszott, de Felségednek kitündöklő igazság szeretete által eltörlött Resolutio mégis ismét mint valamely normális Rendelés úgy állittathatik fel, mihelyt valamely czélnak elérésére alkalmatosnak látszik, azon felekezet által, a mely a legutolsó, vallást illető törvénynek nyilván ellene kiáltott, a mely magát solemnis eskü véssél arra kötelezi, hogy azt a ki a pápának nem engedelmeskedik, (kik közé minket is igen oda számlál) üldözni fogja, és a mely azért Felségednek legigazságosabb parancsolatit is, a mi kárunkra magyarázza !

Ezen kútfőből származott az, hogy jóllehet Felséged a Puchov völgyének lakosit illető, még az 1793-dik esz