Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-23 / 25. szám
387 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 388 hatalmas eszközök szükségesek. Egyházi lapjainkban némi kis szélit! villongás folyt a felett^ hogy a predikáczió elég hatókony-é még az istenországa terjesztésére. A lélekteljes predikáczió bizonyára most és mindenkor hatékony. Csakhogy mennyi predikáczió hangzik el templomainkban, melyekben a léleknek csak halvány nyomai is alig fedezhetők fel! Avagy egy mástól irt predikácziónak betanulása és leczkeszerü felmondása lélekteljes predikálásnak volna nevezhető? Az apostolok nem ily<m predikálással fogták meg a lelkeket. Ma sem fog ilyennel senki, hanem mint a lelki világnak igazi ólősdije tovább terjeszti az élősdiségot. Sőt még a lélekteljes predikáczió sem elégséges megromlott viszonyaink között a baj gyökeres orvoslására, hanem a lelkésznek le kell szállnia a katedráról s hivei közé vegyülnie, hogy a velük való gyakori érintkezés, felvilágositás és lelkesítés utján felébressze bennük a vágyat az öntudatos lelki élet után s rábírja őket, hogy saját szemeikkel látva, a maguk fejével gongolkozva törekedjenek megközeliteni a mi örök példányképünket, a Krisztust. Minden predikácziónál, a legfényesebb és legragyogóbb szónoklatnál is többet ér a biblia. Ezt kell újra megismertetnünk és megkedveltetnünk népünkkel. A biblia leghatalmasabb eszköz az élősdiség és lelki világunk mindennemű elfajulása ellen. A ki a bibliát egyszer megkedvelte, az védve van az élősdiség mérge ellen. A bibliából kiáradó élet és szellem munkás tevékenységre serkenti az illetőt, hogy bátor harczosként munkálja lankadatlanul a maga és mások üdvözülhetését. S ezért tartom feltétlenül helyesnek és czélra vezetőnek, nem pedig gunyolásra méltónak, a Szabó Aladár pesti theol tanártól indított mozgalmat és irányt. A tőle’ ajánlott és munkált utón leghamarabb lehet ismét népünknek mindennapi eledelévé tenni a bibliát s igy elérni azt a mindnyájunktól egyformán óhajtott czélt, hogy egyházi életünket az élősdiség és elsatnyulás helyett őszinte buzgóságból eredő meleg vallásos érzés és tevékenység hassa át. (Folyt, köv.) Jókai müveinek vallásos méltatása. (Folytatás.) 6. Az elátkozott családban a komáromi pap zseniális fia egy olvasásra megtanulja a legnehezebb költeményeket. Ugyanebben, midőn a megyei prot. rendek követelték, hogy az alispáni hivatalra kijelölendők közé egy prot. is vétessék fel, s az illető döntő körök, hogy a protestánsok csúfsága annál nagyobb legyen, a fölös számú intelligens birtokosok mellőzésével, Bajcsí András uramat, a csizmadiát, a komáromi egyház gondnokát vették fel a kijelöltek közé, ki is nagy lelkesedéssel megválasztatván, azt hagyta róla a krónika emlékezetben, hogy derekabb igazságosabb alispánja mégnem volt Komárom megyének. Országszerte ismeretes azon lakonikus Ítélete, melylyel egy sokáig huzott-vonott nyilvános adóssági ügyet ketté vágott: „liquidum est debitum, fizess ebadta punktum“ mely Ítéletet a hétszemélyes tábla is eme szavakkal hagyott helyben: Haec sententia excepta voce ebadta approbatin'. 7. Kőszívű ember fiaiban — a bihari főispán, a nagy aristokrata, a szivérkövesülésben szenvedett férfiú, halálos ágyán nejének azon végakaratát nyilvánitá, hogy Ödön fiukat, ki jelenben a pétervári nagy követségnél van, hagyja kint továbbra is soká, soká, — az alatt a pap leányát, kivel örök hűséget fogadtak, igyekezzék férjhez adni, nem kímélvén e czélra semmi vagyont — tegyen belőle előkelő boldog asszonyt, hogy felejtsék el egymást. — Azonban éppen az ellenkező történt meg, mert az emberi szív fejtekébe mélyen tekintő anya, felismervén a leánynak kitűnő tulajdonit — magas műveltségét — haza szólitá fiát, s boldog párt csinált belőlük, mely tettét megbánni soha, egy perczig sem volt oka. 8. Enyim, tied, övé. E regénynek hőse a dudari levitának catli. nejétől származott leánya, erényekben végtelen gazdag nő, tudós atyja által az európai nagyobb nyelvekre megtanittatva az ő szellemi alakja, mint a Saturnus gyűrűje, úgy övezi körül az egész regényt az utolsó sorig. — Attya korán itt hagyta őt, amja is a kegyév utolsó napjaiban halt meg, a temetési szertartás végezésére a zirczi kolozstorból egy derék tanító szerzetes küldetett ki; e találkozás volt mind kettőjök végzete. Az egyik mint forradalmi ezredes, a másik mint sebesült ápoló a csaták zajában újból találkozva, a szerzetes az ugyanott jelen volt dudari lelkész utján protestánssá lett, elvette a volt dudari pap árváját, kiből oly nő vált, milyent csak Jókai fantásiája képes teremteni. Mint menekültek az ős hazába már visszatérni akartak, midőn hajójuk nem messze az angol partoktól egy más hajóval összeütközvén, a kik a nőosztályban voltak, mind elmerültek, s azok között ő is. A férj később megnősült és egy Starvitz cseh grófnőt vett el, de ki soha nem bírta elfeledtetni a dudari lévita leányát, kinek eszményi alakja még az Oczean fenekéről is feljárt álmaihoz, annyira, hogy utóbb bele tébolyodott. 9. Mégis mozog a föld ez. regényben a debreczení diák élet van igen szépen megírva, a csittvári krónikák
