Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-06-23 / 25. szám
Hatodik évfolyam Pápa, 1885 junius 23. 25. S7.«lIII. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. V TARTALOM: Élősdiség és elsatnyulás. (Folytatás.)— Jókai müveinek vallásos méltatása. (Folytatás.) Kovács Géza. - Egyházi ügy. A szombathelyi protestáns gyülekezet. Őrségi — Tár ez a. A magyarországi protestánsok vallássérelmi felirata a királyhoz január 5. 1819. Nagy Sándor. — Vegyes közlemények. 1 7 * Elösdiség és elsatnyulás. (Folytatás.) Tekintsünk most végig egyházi közéletünk terén s minden elfogultság nélkül egész tárgyilagossággal igyekezzünk feltüntetni az állapotokat, melyek közöttünk uralkodnak. Igaz ugyan, hogy a szivekbe belátni nehéz dolog s igv az ítélethozatal vakmerőségnek látszhatik. Csakhogy még az egyes embernek szivét is igen könnyen leleplezi s meztelen valóságában tünteti fel az illetőnek magatartása, beszéde és cselekedete; nagyobb tömegekről pedig még tisztábban megállapítható, hogy őszinte vallásos buzgóságtól mozgatott társadalmat képeznek-é. vagy sem. Van tehát alapja az ítéletnek. S ez nyugtat meg a felől, hogy nem követek el igaztalanságot s — fájdalom — nem vagyok valami nagy tévedés áldozata, ha ki kell mondanom, hogy egyházunkban az élősdiség igen nagy tért hódított s épen az általa előidézett elsatnyulás okozza egyházi közéletünknek, melyben a vallásos élet meleg lüktetését csak ritkán tapasztalhatjuk, sok tekintetben sivár voltát. A megjobbulás első föltétele az önismeret s ennek ajapján az őszinte bünbánat, mely aztán a megszenteled es ösvényére vezet. Magamban és magamon már megtörtént ez a processus s sze retném, hogy sok másokon is megtörténjék. Ennek forró óhajtása bátorít annak kimondására, hogy egyházi közéletünk terén s egyházi társadalmunk minden rétegében hemzsegnek a lelki világ élősdiei, kik nemcsak magukban hordják és maguk szenvedik amaz öldöklő méreg hatását, mely nem engedi, hogy a választottak közé juthassanak, hanem példájukkal, hatásukkal másokat is szüntelenül a satnyulás ösvényére szédítenek s lesznek az .örökélet helyett a halál eszközei és előharezosai. Köznépünknek egész tömegei lettek — Isten tudja hányféle ok hatása alatt — újabb időkben az élősdiség rabjaivá. Avagy micsoda lelki élet, micsoda törekvés a fejlődés és Krisztushoz való hasonlóság felé vehető észre azokban az ezrekben és tízezrekben, a kik legfeljebb ha sátoros ünnepeken keresik íel a templomot s akkor sem lelki ösztönből, odahaza pedig soha bibliát nem forgatnak s imádkozni legfeljebb akkor imádkoznak, ha valami anyagi kár fenyegeti őket, melynek bekövetkezése után pedig lelketlen káromkodással könnyitenek magukon ? Nem a legelíajultabb élősdiek-é ezek? S ki tagadhatja, hogy ilyenek roppant tömegekben léteznek s rontják többi hitfeleinket? S ezek mellett hányán vannak olyanok, kik az elfajulás ily nagy mélységébe ugyan még nem sülyedtek, de már lábuk sikamlóban van, mikor elégnek tartják lelkűk üdvére egy pár imádságnak száraz lemorz,olását s ha vasárnaponként egy-egy prédikácziót végig szunyókálnak a nélkül, hogy benső ösztönből szívvel- lélekkel fáradoznának s maguk és mások megjobbitásán. E nagy tömegek némi gyógyítására s a veszedelmes baj tovább terjedésének meggátlására 25 \ DUNÁNTÚLI IV. RIF. EGYHÁZKEIL HIVATALOS KÖZLŐMÉ.
