Dunántúli Protestáns Lap, 1895 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-26 / 21. szám
325 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 326 helyen bekebelezés mellett magam is teljesen biztosítottnak látván a 2000 irtot, minek elleneztem volna odaadását? föl sem téve, hogy a bekebelezés a birtoknak csak %-ára tétethetett, amit azonban az egyházmegyei ügyésznek látnia kellett s ez esetben megtagadni a kölcsön kiadását. A hiba tehát nem abban rejlik, hova lett a pénz, még kevesbbé abban, hogy volt-e nekem a 2000 frt után 1650 frtom bekebelezve a birtokra vagy nem; abban sem, hogy miféle adósságok fizettettek ki a 2000 frtos kölcsönből : legkevesbbé abban, hogy Kaposvárott vagy Szigetvárott volt-e előzőleg elhelyezve a pénz: hanem abban, hogy a Fucksz József és az illetőségéről közjegyző előtt lemondott 6 testvér hagyatéki illetőségének bírói letárgyalása és F. J. nevére áttiratása előtt, elég biztosítéknak véleményeztetett az ügyész által a közjegyző előtt tett lemondása a 6 testvérnek. De hát a midőn a 6 testvér elkövette azt a mesét, bog y revokált. azt kérdi N. L. „kinek kellett volna a legerélyesebb lépéseket megtenni?“ S felel is rá, hogy „az egyházmegye elnökségének s első sorban K. nak, mint esperesnek!“ És ön nem tett semmit, ennélfogva sulylyos kötelesség mulasztás terheli“, mondja tovább, megkellett volna ellenük indítani a bünfenyítő eljárást (mese alapján?) és az a pénz megkerült volna!“ (2000 frt a 750 írtból) Nagy okának kellett annak lenni, hogy azt K. ur elmulasztotta; bizonyára még jobban kompromittálta volna vele magát“. Hogyan, mikép? ki vele! „Mert JP. akkor még élt és kimondhatta volna ugyebár, hogy a 2600 frt az én zsebembén veszett el. Lám-lám. egy gonosz feltevés milyen malieziózus következtetésre indítja azt, aki a maga becsületével méri a férfi jellemet! Hogy pedig a tünfenyitő eljárás megindítására nekem nem volt és nem lehetett semmiféle okom esperességem idejéből, igazolja a 86. áprilisban Kaposvárott tartott egyhm. kgyülés jkönyvének 85. pontja, melyben a számvevő azt jelenti, hogy az akkor már 2158 frt 30 kinyi összeg, részint telekkönyviig, részint kielégitő kezesekkel biztosított kötvényekre van kiadva, részint készpénzben a pénztárban találtatott, mihezképest a számvevő a számadást kifogástalannak nyilvánítja“. A 87-ki ápr. közgyűlés jköuyve 102. pontja kimutatja,. hogy „a pénztár vagyoni állása egy 74 frt 82 kros schweitzi küldeménnyel együtt 2342 frt 34 kr; mely öszszeg kötvényekben és készpénzben tényleg előmutattatott; a bevétel és kiadás okmányilag igazoltatott, mihez képest, kifogástalannak nyilvánítom“. „A számvevőség jelentése tudomásul vétetvén, azt a főt. kerületre is felterjesztették“. A 88 ki ápr. egyházmegyei közgyűlés jkönyve 51 pontjában ez áll: „Olva.-tatott az egyházmegye ügyészének következő jelentése: 12.) Végül Fuksz J. elleni 2000 frtos egyházmegyei pénztári követelés iránti pert Tóth István ügyvéd úr átadván, ezen ügyben is a végrehajtást adósnak ingatlanaira megkértem“. A 88-ki aug. egyházmegyei közgyűlés jkönyve 169. pontja alatt ugyancsak ez ügyben az áll; „9. Olvastatott ítz egyházmegyei ügyész jelentése: „Fuksz József elleni per pedig végrehajtás alatt áll: ellene a végrehajtás foganatosíttatott“. Ugyanezen gyűlés 1-ső pontja az én esperesi hivatalból visszalépésemet konstatálja. Nos t. N. L. űr! 86, s 87-ben sem pénztárnok, sem számvevő, sem ügyész nem jelez bajt, a számadás rendben, a Koppy alapot schweitzi gyűjtéssel is szaporítom. A 88-ki gyűléseken F. nak kamat nem fizetése miatt ellene a végrehajtás egyházmegyei ügyész által megkérve, sőt esperességrőli lemondásomkor foganatosítva is lett. Hát nem történt az én esperességem alatt semmi, mert F. akkor még élt. S 88. óta elmúlt 7 év. Azóta;az akkor még élt F. ellen én is, M. is leíölyattam Matolcsy S. utján, mivel minket is kijátszani akart, a bünpert. Az ügyész 7350)889 sz. a. 840 frtos követelésemet érvényesítette. Lefolytattam ugyancsak Matolcsy S. utjáu egy 1278 frt 31 kros polg. követelésemet az ismeretes 1650 frtos követelésemen túl: szinte F. J. életében, anélkül, hogy kompromissiónak tettem volna ki magamat s ezen 3768 írtban nincs egy garas a Koppy pénzből s mindezt 898. után szereztem vissza. Ellenben esperességem óta elmúlt 7 év s azóta F. ellen nem történt semmi. S most 9 év múlva kell megtudni az egyházmegyének, hogy milyen dolgok történtek az én esperességem alatt? Nos mondja N. L. milyenek? Olyanok, hogy minden számadás rendben volt, olyanok, hogy minden porról referáltattam az egyházmegyei ügyészszel. Olyanok, hogy minden pénztár gyarapodott, még az egyházmegyei is, ami maholnap elfogy. A csurgói gymn. pénztár megkétszereződött stb. Igen, de ő ezeket nem látja, mert nem akarja látni. Ellenben látja azt, hogy elveszett nekem egy alapítványom miattam ? Dehogy! Tettem én a csurgói gym.-ra mindannyiszor, amenynyiszer anuak egy-egy fejlődési cyklusa kívánta, egy-egy alapítványt. Egyszer adtam egy 3. vagy 400. frtos törlesztéses kötvényt, — egyik néhai neves egyhm. és kerületi lelkész társunkat terhelőt, — jótállásommal oly kép ellátva, hogy ha a félévenkénti 50 frtos törlesztést és kamatfizetést elmulasztja az adós, az egész összeg fölmondottá válik és behajtandó. Az illető nem fizetett, pénztárnok, elnökség, ügyész nem peresítették az illetőt. Egyszer aztán azt mondottam, nohát adják ki a kötvényt, majd érvényesítem én. Évek teltek, évek múltak, az adós meghalt vagyon nélkül. Ekkor kínáltak meg a kötvénynyel. Bántott az ily kezelés. Vissza utasítottam a megkeresést. Midőn a csurgói gymn. Vili. oszt.-vá emeltetett, elhatároztam. hogy mint minden engem közelebbről érdekelt szent ügyre szoktam adni, — mint ahogy adtam a pápai főiskolára több Ízben, adtam a közalapra , a kerületi nőnöveldére, a d. t. közmüv. eg}esületre, a kaposvári stb. egyházak megalapítására, Tarczy s Bocsor stb. alapra százakat s együtt véve ezreket, — adok a cs.-i VIII. o 21*
