Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-25 / 12. szám
Ötödik évfolyam. V&. szám. Pápa, 18B4. márczius 25 ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből A DUNÁNTÚLIEY. REF. EGYÉK! HIVATALOS KÖZLÖNYE •u-V--------------------------x HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezen, kivül bélyegdíj 30 kr. *----------------------—---* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOMl Föltámadott! — Leányinternátus. Bakonyi Tamás. — A gazdasági tanács véleménye a pénzkezelési javaslatról. — Barihalos István. — Válasz „Nehány szó“ra. Konkoly Thege Gyula. — Tárcza: Húsvéti ének. a. s. —- Kérelem. Konkoly Thege Béla. — Vegyes közlemények. — Föltámadott! A mint a nagypénteki gyásztól lesújtott szent asszonyok husvét reggelén a Megváltó koporsójához közeledtek, hogy könnyeikkel, imáikkal s drága kénetekkel áldozzanak a földi gonoszságtól elárult és megejtett istenember lábainál: álmélkodva tapasztalták, hogy a sirbolt bejárását elzáró roppant kődarab helyéből elmozdíttatott s a koporsó üres. A váratlan látománytól megzavart lelkűk nem sokáig hánykolódhatott a remény és kétség váltakozó érzései közt, mert égi fénytől tündöklő alakok közelítének hozzájuk s ezeknek ajkairól hangzott a fölemelő s megnyugtató nyilatkozat: „Mit keresitek a holtak közt az élőt! Nincs itt, hanem feltámadott!“ Valahányszor a Husvét ünnepe elközelgőt s valamennyiszer újra átolvasom szent könyvünkből Megváltónk halálának és feltámadásának történetét, melyben a legmélyebb gyász szinei valódi égifényü ragyogással váltakoznak: mindanynyiszor érzem, hogy egész valóm ki van forgatva a mindennapi közönséges hangulatból; szivem kibontakozik az elszigetelő burokból, melybe a mindennapi élet sokféle elzsibbasztó baja és küzdelme takarja s fogékonynyá lesz a mások szenvedéseinek átérzésére, uj és nemes érzések elfogadására, miként egy el nem rontott gyermeké. Lelkemet uj fény világítja be, melytől tova tűnnek a kétség és bizonytalanság ijesztő árnyai s a hit-, remény- és szeretettől áthatott keblemből még csukott ajkaim daczára is diadalmasan szárnyal ég felé az érzelmeimet híven kifejező ének: „Győzedelem, győzedelem! Ellenség meggyőzetett; Ama dicső fejedelem, Megnyerte az életet!“ Oh bizonyára fény és melegség hatja át mindnyájunknak lelkét e szent napon s minden kétség és csüggedés legyőzve hever lábainknál, mert Urunk feltámadott s nékünk étetet adott í Bűn és hitetlenség hiába ostromolja éltünket, a világ ezerféle csábja és kisértése közt is erőt ád az egyenes utón haladáshoz ama biztos, ama szent tudat, hogy a földi lét szenvedései után nem a sir szája a végső pont, a hol minden befejeződik. Oh nem! Már nem rettegünk miattad te sötét sír, mert bizton tudjuk, hogy benned csak földi éltünk szenvedései és fájdalmai hantoltatnak el, túl rajtad pedig egy szebb és dicsőbb lét következik, menten minden nyügző bilincstől, mely nemesebb részünket, égből származott lelkünket, itt e földön, akadályozá a neki megfelelő munkálkodásban. Emeljük fel tehát lelkeinket, keresztyén társaim ! Ez az uj húsvéti ünnep, mely édes magyar hazánkat oly fontos és nagy dolgokat magukban rejtő viszonyok közt találja, töltsön el bennünket uj erővel és szilárd kitartással, hogy édes Idvezitőnk példáját követve, tudjunk küzdeni rendületlen kitartással mindazon szép és nagy eszmék szolgálatában, melyek hazánk és egyházunk ügyét előbbre viszik s melyek alkalmasok arra, hogy isteni Mesterünk országát már itt e földön közelebb vigyük a megvalósuláshoz. 12
