Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-25 / 12. szám
179 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 180 Leányinternátus. A felsőbb leányiskola ügyében kiküldött bizottság e hó U-én Rév-Komárombau 9 szóval 2 ellen úgy határozott, hogy mivel a meglevő alapok felsőbb leányiskolára nem elégségesek, állittassék fel egyelőre internatus és pedig Rév-Komáromban, az egyház által fölajánlott kollégiumi épületben. E határozat ellenében, mint az e lapok legutóbbi számában jelezve volt, nehányan a pápaiak közül ellenmozgalmat akarnak megínditani, hogy az internatus ne Komáromban, hanem Pápán állitassék föl; tehát újra egy kis parázs Komárom-Pápa háborúra lehetünk elkészülve, melynek kivivási színhelye ismét az ős koronázó város Székes-Fehérvár lesz, ideje pedig épen egy év az első küzdelem után. Ha igy vettetik föl a kérdés: Pápa-e vagy Komátom ? — már a drámai ígazságszolgáltat s is azt hozza magával, hogy az utóbbi legyen a győztes ; de azt hiszem, hogy mielőtt a székhely kérdésben határozat hozatnék: föl lesz vetve az a kérdés is: legyen-e egyáltalán ez időszerint internatus felállítva s ez esetben nem lesz győztes és legyőzött, hanem a küzdelem majd évek múlva kerül eldöntés alá. Mert bele mehet-e kerületünk az eddigi ajánlatok alapján az internatus fölállításába ? Szerény nézetem szerint nem, hacsak magát jelentékeny anyagi veszteségeknek kitenni s életbevágó érdekei és szükségletei kielégítésének elmulasztásával egy, a többi szükségletekkel öszliasonlitva harmadrendű, kérdésre erejét meghaladó áldozatokat hozni nem akar. Nem szóluuk itt az internatus iskola nélkül felállísának czélszerütleuségéről; ez elvi dolog, mely fölött lehet vitatkozni pro és kontra. Nem akarnék a figyelmet elfordítani arról a kérdésről, hogy — még ha magában álló internatus czélszerü volna is — a jelenlegi alapok és ajánlatok elégségesek-e csak egy ilyen intézmény felállítására is ? Természetes, hogy mi itt a továbbiak alapjául csak Komáromot, s illetve a komáromi egyház ajánlatát vehetjük, mert Pápa nem ajánlott semmit s így azok a nehézségek, melyek Komáromnál is fenforognak, Papára, mint kérdésbe jöhető székhelyre, annál súlyosabban esnek. Komárom ajánlata (valóságos ajánlata) egy — internatusul bizonyos átalakítások eszközlése után — alkalmas épület s nem több, mert amit az ezutáni gyűjtésre vonatkozólag hallunk, azt a múlt év tapasztalatai után, mikor láttuk, mint száll 329000 írtról a tényleges ajánlat 54000 írtra, optímisztikus önhítegetésnél egyébnek nem tekint hetjük. Tehát meg van ajánlva az épület; mint intézik el azután a komáromi egyház vezetői a várossal ügyüket: az az ő dolguk, az épületet mindenesetre számításba vehetjük. Kell pedig az épület átalakítására a kerület részéről 5000 írt; hogy szakértő építészek számítása alapján-e, vagy csak hozzávetőleg, arról a jegyzőkönyv nem szól, de hát elfogadhatjuk, mint reálisát ezt is. Kell az internatus igazgatónőjének s két nevelőnőjének teljes ellátáson kívül 1200 forint, tőkeösszegben kifejezve 30,000 frt. — És kell — de több talán nem is kell, mert „a szolgák, gyógykezelés stb. által okozott kiadások az internatusi bevételekben nyernék fedezetüket.“ De hátha nem nyernék itt fedezetüket, hátha a bennlakók számának csekély volta miatt az élelmezés, általában teljes ellátás kiadásai nem lesznek fedezhetők, mi történik akkor? A kerület elvonja a nyomorgó egyházaktól más czélra azt a segélyt, melyet úgyis éveken keresztül elvont tőlük s egy nem életképes és minden körülmények közt csonka intézménynek fenntartására fordítsa azt, amire soha nagyobb szüksége nem volt, mint napjainkban? A dolog nagyon fontos és igen másodrendű kérdés az, hogy abban a kisszerű csetepatéban, a mely megindul, Pápa vagy Komárom lesz-e győztes, mert a fő az, hogy ne a kerület legyen a vesztes. Nem fundált, kellő anyagi erő nélkül felállított intézete volt már elég kerületünknek, s mondhatjuk van most is ; a jogakadémia és praeparandia megszüntetése, gimnáziumi és theol. tanároknak más intézetekbe vagy papi állásokra elkiváukozása nem elég intő példa arra, hogy ne állítsunk fel újból egy meg nem fundált, kellő tőkével nem bíró intézetet? Vagy a történelem csakugyan azért volna, hogy ne okuljunk belőle? Nem szólva arról a hiányról, melynek előállását a bizottság kizártnak tartja, mely azonban kissé kedvezőtlen körülmények mellett többre rúghat évi 2000 fiinál is, csak az állandó beruházási kiadásokra fölvett 35000 írtnak keressük fedezetét. És mit találunk? Találunk 21422 frtot, mint nőnöveldei alapítványt; tehát az a hiány, mely a beruházásnál és állandó kiadásoknál mutatkozik, maga kitesz majdnem 14000 frtot, vagyis évi 560 frtot, úgy hogy a kerület egyéb pénztárainak megterhelése nélkül még csak ezt sem eszközölheti. Ha tehát a komáromiak mégis minden áron fölakarják állítani az ínteruatust: akkor a kerületnek először ■"is az itt föltüntetett hiány fedezéséről kellene gondoskodnia, vagyis egyik vagy másik pénztárt meg kellene terhelnie. Hogy ez kerületünknek nem áll érdekében, az föntebb volt röviden érintve, de ha mégis a kerület többsége a komáromiak megnyugtatása végett ebbe az áldozatba belemenne, akkor okvetlenül gondoskodnia kell legalább óv-intézkedésekről, hogy előre nem látott kiadások és hiány czimén ne kelljen a kerületnek saját pénztárát a fentebbi összegen felül is megterhelnie, mert föltétlenül igaz az, amit Tisza Kálmán, kerületünk bölcs vezére, a múlt kerületi gyűlést követett bankett alkalmával mondott: „a kerület megtesz minden lehetőt, hogy leányiskolája legyen, de egy város se kívánja azt, hogy az ő kedvéért a kerület erején fölüli áldozatot hozzon.“ Ily óvó intézkedések lennének a következők: 1. Kösse ki a kerület, hogy a beruházási költségeken (5000 frt) s az 1200 frt állandó kiadáson felül, melyet a kerület aleányiskolái alapból fedez — amennyiben ebbe az alapítók beleegyeznek — minden esetleges hiány a komáromi egyházat terheli. 2. Kösse ki a kerület, hogy a mennyiben az internatus 20 éven belül megszüntettetnék, a komáromi egyháa a fölszerelésre adott 5000 frtot kamatnélkül visszatéríteni köteles.