Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-06 / 18. szám

283

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

284

Jöjj gyakran hozzánk . . . légy mindég köztünk . . . Pásztorunk vagy, tégy jót velünk — kérünk! —

Megváltónk! tudjuk, hogy szeretsz bennünket, Vonzódik hozzánk még most is jó szived, —

Teljesen hisszük, hogy legszebb vágyad,

Hogy egykor lelkünk ott legyen nálad.

Istenünk, áldott szent fiad szép vágyát Teljesítsd! — kertét mellőzni, hogy tudnád? • Eszközöld — kérünk — megtérésünket S idvezitsd majd megtért hű lelkünket!

a. s.

Szegedi Kis István Kálmáncsehiben

s a Somogyság reformációja

(Folytatás.)

Ha már közöltem a laskói hívek névsorát, érdemesnek tartom megismertetni a kálmáncsehíek laistromát is az 1571-dik évi fej adó Defter szerint, (következnek a nevek.)

Midőn Szegedi Kis István Kálmáncsára vitetett, maiakkor itt és vidékén messze körben el volt terjedve a re formáció, minélfogva feladata, miként Tolnán és Laskón, ugy itt is nem annyira annak terjesztése, mint inkább erősítése és propagálása volt.

A kálmáncsehi prot. egyház megalakulását biztosan az 1546-dik évre tehetjük *). Szigeti Imre beszéli többször idézett levelében, hogy midőn Tolnán első Ízben megfordulása alkalmával a több ezer lakossággal bíró városban alig 3 vagy legföljebb 4 embert talált, ki az evangelíomi igazságot megkedvelte: onnét tovább menve, Kálmáncsehíbe látogatott el, s ott másfél hónapon át hirdette az Isten igéjét, még pedig sikerrel, mert e helyen számosán elhagyván a hamis és istentelen tudományt, elfogadták a Krisztust, és pedig nem csupán a közlakosság, hanem a papok közül is, s ezekkel az iskolák igazgatója, a Paduában tanult Enderik Máté, kik aztán tovább folytaták a Szigeti Imre által elkezdett, de csakhamar félbehagyott munkát, s a reformáezió terjedt tovább és annyira, hogy midőn Szegedi K. István Kálmáncsára sietett, már az egész város lakossága hive volt annak.

Kik voltak Somogy egyéb pontjain a reformáezió úttörői s első apostolai? írások nem beszélik s a hagyomány is hallgat róla. A nagy és hosszas küzdelmek és viszontagságok teljesen letörölték az emlékezet táblájáról a reformáció első munkásainak neveit; sőt ha Skarica emlékezetben nem hagyja, miként Somogy népe elfeledte, ugy mi sem tudnánk, hogy Szegedi K. István itt élt, működött és szenvedett **).

De ha a munkásokról nem szólhatunk, módunkban

*) Maga a ref. egyház az egyetemes névtárban 1570-dik évben keletkezettnek mondja magát.

**) Figyelmet érdemel, bogy a dunamelléki egyházkerület legelső történetirója, a közelkoru Pathai Sámuel tolnai pap és püspök, kinek apja Kannási János ö évig rektoroskodott Kálmáncsán, nem tud semmit Szegedi K. Istvánnak laskói és Kálmáncsehi püspökségéről, hanem Vörösmarton predikátoroskodfatja 20 éven át.

van beszélni a pártfogókról, s mondhatjuk, hogy a mina melegágya volt a reformácziónak Siklósvára Baranyában,, éppen olyanok voltak az egymást érő somogyi várak és kastélyok, melyeknek urai közt ott láthatjuk a kor legkiválóbb férfiait, s élükön Nádasdy Tamást és enyingi Török Bálintot.

Az előbbi nem lakott állandóan Somogybán, de mint számos várak és községeknek ura*), s mint hadvezető és nádor gyakrabban megfordult és olykor hosszasabban is időzött ott, s magas állásánál és ama közeli viszonynál fogva, melyben a Báthori, Bánfy, Tahy, Zrínyi, Országh, Perényi, Török stb. főúri családokkal állott, elég módja és alkalma volt akarva és akaratlanul másokra is átplántálni tisztább vallási meggyőződését.

Nádasdít már 1534-ben az egyházi reform embere gyanánt találjuk. Ekkor ugyanis a magát pápai ludi magísternek s Capellanus séd non papisticusnak iró Gazdavics Péter, Pápán kelt négy rendbeli levelében ugy ajánlja neki s bocsátja május 3-án útra hozzá Sylvester Jánost, mint a ki az ő vidékén is ki fogja tűzni az evangeliom zászlóját. Két évvel későbbről pedig az esztergomi érseknek van egy levele, melyben egyenesen sürgeti Nádasdynak (és Battyáni Ferencznek) a katholikus hitre viszszatérését, a mi oly hiteles adat, hogy hozzá még kétség sem fér, mert az érsek egy kis reform-barátságért aligha fogta volna rá az eretnekséget. S nem is puszta ráfogás volt az, mert bár a katholicisnnis karjaiból lassankínt bontakozó reformációval ő sem tudta lerázni magáról egyszerre és egészen annak minden nyűgeit **), s az udvarnál elfoglalt bizalmi állásánál fogva sokat ügyelt is az opportunitásra; de hogy határozott hive volt a hitújításnak s annak elveit és tanait szivében és családi körében melegen ápolta: félreismerhetlen jelek mutatják. Sárvári udvarának előbb a reformátori férfiak, kiket leveleiben maga Melánchton ajánlott neki, s aztán a ptedikátorok rendes és kegyelt lakói voltak, kiknek istenes szolgálatával nemcsak maga élt nagy buzgósággal, hanem övéit is hasonlóra buzdította. így p. o. midőn a karácsonyi ünnepek táján Bécsbe készülő feleségének meghagyja: „Szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton, ez négy nap légy békével, szolgálj Istenednek és hallj prédikációt, mert tudod, mily jeles három ünnep legyen az egymásután. Vasárnap azért meghallván a prédikációt, Istennek akaratjából ám indulj el“: ugyanakkor ő maga is áhitja az úr igéjét, s kéri feleségét, hogy csak rövid időre is küldje föl neki a prédikátort, a mit az — bár nehéz szívvel — teljesít is. S vájjon nem a reformáció szelleme szól-e a kegyes Kanizsai Orsolyának ama szép szavaiból, melyeket a nádorrá választatását vele tudató férjének levelére válaszul irt: „Üdvözlöm először te kegyelmedet lélekben, azután ez Világ szerint is, hogy az örök min*} Nádasdy Tamás bírta Somogybán: Kanizsa és Szenyér várát tartozar.dóságaikkal, Zákányt, Iharost, Szent-Györgyöt, Hollandot. Veörst, Chákányt, Mesztegnyét, Merket, Tikost, ^Horvátkutot, Fejéregyházát, Bihenyét, Illyésit, Mikefalvát, Hetest, Mérőt, Bárt, Csákharasztját, két Bathiánt, Létát, Szőcsényt, Sámsont, Rinya-Szent- Mihályt stb.

**) Még 1560, május 26-án is arról tudósítja feleségét, hogy ha pünköstre haza niegyen, akkor misét akar hallgatni, sőt búcsút is viszen magával. *