Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-14 / 2. szám

27 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 28 Gondnok ur előterjesztése helyeslő tudomásul vétet­vén, az általa ajánlottak a szükebb körű bizottság tagjaiul ezennel megválasztatnak; felkéretik egyúttal gondnok ur hogy amint Komárom részéről szintén kijelöltetik az 5 tag, a bizottságot a kerület határozata szerint összehivni kegyeskedjék. 7. A praeparandia felállítása tárgyában az elnökség által kinevezett bizottság munkálata nagyon élénk esz­mecserének vált alapjváá. Arra nézve, hogy az államse­gély igénybe vétessék, nem volt eltérés a tanács tagjai között, mert hisz azt mindenki jól tudja, hogy ez ránk nézve ma már életkérdés; de hogy a nyerendő államse­gély mellett az egyes szakok szükségletei hogyan elégi­­tessenek ki; a praeparandia felállításának kerületi elha­tározására is döntő befolyással volt bajok orvoslására mi lenne a biztos modus procedendi ? arra nézve nagyon sok­féle vélemény merült fel. A megállapodás utoljára is abban történt, hogy ha valamit rendezni akarunk, hát rendezzük egészen, ne pe­dig úgy, hogy még mindig maradjon fen valami rendezni való. Az egész ügy visszatétetik tehát a már említett bi­zottsághoz, jelentése a még meglehet e hónapban tartandói tanácsülésre beváratván. 8. Az akadémiai és főgymnasiumi igazgatók jelenté­seinek tudomásul vevése mellett utasittatott az akadémia igazgató, hogy gondoskodjék a tárgyaknak oly módon le­endő beosztásáról a második félévben, hogy az egyházi énekek gyakorlására a kerület által rendelt heti 2 óra fölvehető legyen. 9. A tanári nyugdijegylet alapszabályainak a kerü­leti közgyűlés által elrendelt revideálása tárgyában Kis Gábor, Antal Gábor, Szilágyi József, Németh István, dr. Horváth József urakból álló biz^tság küldetik ki, jelen­tésük a júniusi igazgató tanácsülésre beváratván. 10. A főiskola történetének a milleniumi kiállításra megiratása tárgyában kimondatott, hogy miután ez a mun­kálat Mokos Gyula volt képezdei tanár urnái már úgy szólván készen van, annak végezésével, ha erre hajlandó^ 6 bizassék meg. A munka 12—15 ívre terjedhet nagy 8°. alakban. írói tiszteletdíjul 25 frt állapíttatik meg ívenként. Főelv, hogy az iskola életének a magyarországi, különö­sen pedig a dunántúli ref. egyház életével összeköttetése, arra való hatása kiemeltessék, s a tanügy fejlődés törté­netében az iskola helye és szerepe kimutattassék. 11. A Németh István-féle hagyaték ügyében műkö­dött bizottság jelentése örvendetes tudomásul vétetett, a kerületünkre eső rész a már meglevő alapítványi tőkéhez csatoltatni rendeltetett, s egyúttal úgy a dunamelléki ke­rületnek, mint nagyságos Darányi Ignácz urnák ez ügy­ben tanúsított nemes buzgólkodásukért köszönet szavazá­sának kér. közgyűlés előtt leendő indítványozása határoz­­tatott el; továbbá Molnár Béla urnák lapunkban már em­lített szíves alapítványáért köszönet szavaztatott; az alum­­niumok tárgyában előterjesztett tanárkari javaslat elfo­gadtatott; az új alapítványok rendezésére kiküldött bi­zottság jelentése tudomásul vétetett. 12 Tanácskozásunknak szivet-lelket emelő magasz­tos mozzanata volt azon jelenet, a midőn Czike Lajos gondnok ur elnöktársának lapunk más helyén tüzeteseb­ben fölemlített újabb jótéteményeiről emlékezett meg. A hosszas tanácskozás alatt meglehetősen elfáradt gyűlés­­tagok, mintha egy varázsütésre újjá születtek volna, lel­kesült öröméljenben törtek ki, s egymásután siettek hálás köszönetük kifejezésére. A gyűlés a főiskolai gondnokok éltetése mellett este 8 órakor záratott be. n. Az arácsi reformált egyház múltja. A Balaton zalai oldalának kies partján fekvő eme helységet már régi emlékeink ismerik. Megszállása a honfoglalás befejezése utáni időre bátran tehető. Az arany­­bullás, vagy Jéruzsáleminek is nevezett II. Endre király idejéből, épen az 1222. évről egy okmány a Zalavárme­­gyében levő Arácsot, mint villa-t, falut említi 1). Ha a középkori villa kifejezés alatt legalább is egy olyan he­lyet kell értenünk, melyben egy sor ház állott, akkor azoknak a helyeknek — közöttük Arácsnak is — a meg­szállását, melyekről okirataink mint villákról emlékeznek meg, határozottan előbbre tehetjük száz esztendővel. A veszprémi káptalannak egy 1237. évről kelt levele már a „Füred szomszédságában levő Arács faluról“ beszél 2). Birtokosai közül az arácsi Bereczky és Nyiry nemese­ket ismerjük. A Nyiry nemesekl243-ban a veszprémi káptalan előtt eladták arácsi birtokrészüket a tihanyi apátságnak * * *), melynek felét György tihanyi apát 1385- ben elcserélte az akkori szentmártoní főapáttal István­nal 4). A Bereczky Nagyfia Márton és Bulcsúfia Scegen is eladták birtokuk egy részét 1420-ban, ugyancsak a veszprémi káptalan előtt 5). Mindezt csak a helység régisége mellett szóló tanú­bizonyságul hoztam fel, például arra, hogy Arács erede­tileg nemes helység volt, s mint ilyennek kiváló szerepe jutott a rrformáczió századában arra nézve, hogy hit dol­gában szabadon követhette meggyőződését. Az egyház régi jegyzőkönyvének feljegyzése szerint „hihető, hogy mindjárt amint a boldog reformáczíó kezdeté­vel a T. T. Dévay Mátyás úr, más Istenfélő tanítókkal a Balaton mellékét kezdették reformálni, a mi arácsi ekk­­lésiánk is bevette az igaz reformáta vallást circa annum 1545“. Nem lehet czélom, hogy itt Dévay Balaton melléki reformátorságát vitassam, hanem veszem ezen adatot úgy, a mint találtam, kegyes feljegyzését a régieknek, mert azt, egy egyház rövidre mért múltjának feltárásánál, tel­jesen meghatározni nem is lehet. De alkalmat veszek ma­gamnak, hogy ezen tárgyról egy külön tanulmányban fel­') Fejér. Codex Diplomatics Hungáriáé VII. 1, 210. 1. *) A Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában. *) Fejér. Codex Diplom. Hung. IV. 1, 307. 1. *) Ugyanott: X, 1, 219. 1. *) U. o. X. 6, 307. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom