Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-14 / 2. szám
29 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 30 mutassam mindazt, a mi Dévaynak itteni reformátorsága mellett szól. Arács község maga is kicsiny lévén, de meg a reformáczió első századában lelkészek sem akadván valami nagy számmal, nem csodálkozhatunk rajta, ha anyaegyházi jellegét a XVII. század második felénél előbbre nem tudjuk felvinni. Hiszen ott volt közelében a füredi nagy, népes ősi ekklésia, melynek oltalma és védő szárnyai alatt lassanként megerősödött, addig mint filia ahhoz tartozván, isteni tiszteletre is odajártak. Mikor pedig „az istenfélő hivek száma megnövekedett benne“, mindjárt arról kezdtek gondolkozni, hogy B.-Füredtől elválván, templomot és parochiális házat építsenek s maguknak helyben szolgáló egyházi tanítókat vigyenek * *). Ezen kegyes czéljuk nem érhette mindjárt örvendetes végét, mint az idézett feljegyzés mondja: „t. Kádártai János úr még egy ideig szolgált Arácsra Füredről“. Csak mikor a Ttes. Darabos família kegyes ajándékozásából fundusokra tett szert az ekklésia : „azon a helyen, a hol most a rom. kath. templom vagyon, kőből nád fedélzetre templomot építettek s a paróchialis házat is felállították“. Mely után az ekklésia rendes prédikátorának meghívta Tokai Pétert, aki 1702. esztendőben auguszt. 9-én a mezőszentgyörgyi egyházkerületí gyűlésen az arácsi lelkészi állomásra ordináltatott. Ezt a Tokait az arácsi régi aüyakönyv Pálnak, a Dömölky kézirata Ferencznek említi, de kétségtelen, hogy egyik sem, mert a Hodosí Sámuelt 1708- ban püspökké választók névsorában világosan ott áll: „Petrus Tokai minister aratsiensis 2). Ezen időtől fogva szép békességben virágzott az ekklésia mintegy 50 és egynéhány esztendeig; egymás után 14 prédikátorok szolgáltak, kiknek neveiket látni lehet a régi anyakönyvben, melybe azokat Vásonyi Kovács Gergely jegyezte fel 1751-ben. De szolgálatuk ideje már hibásan van oda beírva, mint alább látni fogjuk. Alig egy félszázadig tartott az arácsi reformátusok áldott békessége. A templomfoglalásokról elhíresztelt Biró Márton veszprémi püspök, megnyervén részére az arácsi földes urat Esterházy Károly egri püspököt, a „cujus regio, ejus est religio“-féle elv s egy senkinek fel nem mutatott állítólagos királyi rendelet alapján „mint a reformata vallásnak legvérengzőbb üldözői összevetett vállal, mind addig munkálódtak, mig az ekklesia szabadságát el nem nyomták“ mint forrásom mondja. Ez a foglalás egy kis korrajz, megérdemli, hogy eredeti szövegében legyen közölve. Miután megemlitette volna, hogy a miket elbeszél, nem református, hanem szava hihető róm. kath. ember szájából hallotta, igy folytatja 3): „Egy ideig ugyan a nemesség a több Istenfélő elöljárókkal lelkiismeretbeli szabadságukat, a mennyire lehetett, védelmezték és az erőszakos hatalomnak meglehetősen ellene állottak. Melyet látván a püspök urak, csalárd eszközöket vettek elő, t. i. valamely szin és oknál fogva ') A következők Dömölky Imre 1808. évi arácsi lelkésznek az egyházm. levéltárában levő feljegyzéséből vannak merítve. *) Közölte Tóth Ferencz Túl a dunai ref. püspökök élete. Győr. 4808 117. 1-s) Dömölky elbeszélése az egyházm. levéltárban. a főnemeseket és elöljárókat a vármegye parancsolatjával Egerszegre kihívták; kik midőn a parancsolatnak engedelmeskedvén, Egerszegen megjelentek volna, az alatt Inkey vice-ispán ur több vármegye tisztjeivel, némely plebánusoktól és a vármegye katonáitól kisértetve, auguszt. hónapban megjelentek a helységben, hogy a templomot elfoglalják*). (Folyt, köv.) Thury Etele. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lapunk jelen számát mutatványul szintén megküldjük több helyre, igy különösen a kerületünkben levő minden lelkésztestvéreinknek; a 3-ik számtól kezdve azonban csak azoknak küldjük a lapot, kik addig előfizetési pénzt, vagy határozott megrendelést küldenek be. Az előfizetési pénzek és megrendelések Borsos István tanár ur nevére küldendők. — Kegyesadományok. Nagyságos dr. Darányi Ignácz főiskolai gondnok ur az igazgató tanács e hét folyama alatt Pápán ülésezése alkalmából 3 darab 20 koronás aranyat adott át Németh István közigazgatónak a főiskolában működő három kör, — theologiai-, ifjúsági önképző-, és gyorsíró kör — részére jutalom-, illetve pálya díjul. Ugyanezen alkalomból a múlt évben szegény lelkész- és tanáríiuk segélyezésére tett alapítványát szintén újabb adománynyal volt szives növelni szeretve tisztelt gondnokunk. Segélyezni az arra érdemes, tanulni vágyó szegény ifjút, az önmunkásságot felébreszteni s folyton növelni, mindig szem előtt tartott elve volt főiskolánknak. Ki tehát e tekintetben jő segélyünkre, az nekünk csakugyan jóltevőnk a szó igazi értelmében. „Áldja meg az Isten a hol nem is várja, a hol nem is látja.“ — A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság 1893. évi november hó 15-én Budapesten tartott választmányi ülése határozatából a nevezett Társaság pénzügyi és irodalmi bizottságának megállapitása szerint a jövő évben tartandó közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében nemzetünk ezredéves fennállása örömünnepe (1896.) alkalmára a következő irodalmi pályázatot van szerencsénk kihirdetni: Adassák elő a protestantismus vallás-erkölcsi, közművelődési és nemzeti hatása Magyarországon kezdettől fogva, máig. Az Írandó munka 20 (húsz) nyomtatott ívnél nagyobb terjedelmű nem lehet. Ebben a keretben tüntetendő* fel művelődéstörténeti szempontból, történeti és statisztikai adatok alapján, az a befolyás, a melyet a protestantizmus gyakorolt népünk valláserkölcsí életére, úgy nyil*) Ezen elbeszélés adatainak bizonyítására hadd álljon itt at majdnem egykorú Pados Ferencz vámosi lelkész veszprémi esperesnek egy 1763. évi feljegyzéséből az arácsi egyházra vonatkozó következő történelmi becsű jegyzete : »In Arács exercitium tans per ministrum, quam ludimagistrum peragebatur, nihilominus penes benignum suae Msjestatis sanctae mandátum oratórium ademptura minister et ludi-magister amoti, adeoque exercitium penitus sublatum ; licet autem hi post subsecutam exemtionem ínquisitionalibus sub tempus Pesthiensis religiosae commissionis peractis coram sancta Regia Máj estate usum exercitü anni 1631. probassent; exercilií nihilominus usum reobtinere nequisissent. Haec possessio inparte servit nobilibus et agilibus nostrae Confessionis, majoré tarnen in sui parte subest Excellentissimae famíliáé Esterhazyanae.« Tehát, a mit Dömölky hallomásból irt le, a történeti igazsággal megegyez, mert a gondos esperes rövid hűséggel azt mondja Arácsról. hogy szabad vallásgyakorlata volt azelőtt, olyan időben, mikor ez szünetelt már t. i. 1763. Eredetije a veszprémi egyházm. le I véltárban.
