Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-25 / 12. szám
183 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 184 500 frt helyett, s ez utóbbi hatásköre maradjon az eddigi, vagyis a költségvetésben nem utalványozott tételeket 50 frt-ig utalványozzák a főiskolánál az Igszgatók, a kerületnél a gazd. tanácselnök, azontúli tételeket a gazd. tanács. ad 17. §. A gazdasági tanácsnak úgy a pénztárnok, mint az ellenőr is tanácstagjai legyenek, vagyis maradjanak meg továbbra is bizalmi tisztviselőknek, mert én félek a pályázat utjáni teljesen ismeretlen 1000 frt cautios nem bizalmi pénztárnoktól. Egyebekben a szabályzat pontjai módositást nem igényelnek, a pénztári naplók és könyvekre nézve megjegyzem, hogy a javasoltak helyett legjobb, ha a régiek maradnak, de egyes pénztárakat lehet egyesíteni. így például a főiskolánál 1. Kórház, könyvtár, mütár, vegyes pénztár egyesitliető volna a közpénztárral.. 2. Alnmniumi pénztár, 3. és couvictus pénztár megmaradnak. 4. Ezenfelül építkezési pénztár vezetendő. Az egyházkerületnél pedig; 1. A kézpénztár és tartalékpénztár egyesíthető lenne. 2. A tűzkár, 3. lelkész! gyámolda, 4. Baldaccy-alap külön kezelendő. 5. Egyéb alapokra, illetve adományokra pedig egyesített pénztár volna nyitandó Pápa, 1894. mély tisztelettel Bakthalos István. Ezen vélemény a gazdasági tanács által elfogadtatván, az igazgató tanács elé terjesztése elhatároztatott. Válasz „Nehány szó“-ra. Nagytíszteletü Antal Gábor úr, ácsi lelkész, a dunántúli protestáns lap 10. számában, a dunántúli ev. ref. egyházkerület pénzkezelése és számviteléről szóló szabályzat iránt az egyházkerületi számvevőség által benyújtott javaslatra vonatkozólag észrevételeit, aggályait és javaslatait közli. Ezen közleményt örömmel olvastam, mert abból azt látom, hogy az egyházkerületben van legalább egy ember, a kit ezen szabályzat érdekel. Igaz ugyan, hogy nem mindenben értek vele egyet, a takarékosság iránt felállított elvet azonban elfogadom, de nem úgy, mint azt ő tervezi. Mielőtt azonban a részletekre áttérnék, általánosságban kívánok nehány megjegyzést tenni arra nézve, hogy miért hallgatnak és miért nem nyilatkoznak a javaslat mellett vagy ellene? Ha megfigyelte valaki a pénztári kezelést az egyházkerület pénztárában ; ha valaki figyelemmel kisérte az egyházkerületi szeptemberi gyűlésen a javaslat tárgyalása alkalmával a gyűlés résztvevő tagjait; ha valaki a Pápa városában 1893. évi szeptember hó 20-án s következő napjain tartott kér. gyűlés jegyzőkönyvét — az ide vonatkozó 157. pont fejezetét figyelmesen elolvassa: akkor tisztába kell lenni azzal, bogy mindez a pénztárban alkalmazottak személyére való tekintetből történik. Én mindezeket megfigyeltem és azért nyíltan el is mondom; ezeket elmondani okom annál is inkább van, mert a javaslatnak — nem tagadom — értelmi szerzője én vagyok és igy annak sorsa feletti intézkedés érdekel. Azt kérdik tehát, hogy miket figyeltem meg? mik azon személyre való tekintetek? Ezt megvilágítani kötelességem!— igenis kötelességemnek ismerem és következőkbe foglalom össze. Úgy a pénztárnok, mint az ellenőrre nézve ki kell jelentenem, hogy legkisebb okom sincs kételkedni becsületükben, erre okot nem adván, én őket becsületesség és megbízhatóság tekintetében teljesen kifogástalan embereknek ismerem. Azonban nem minden ember ért a harangöntéshez, de nem is mindenki ért a számvitelhez, mert a harangöntést is, de a számvitelt is meg kell tanulni. Én nem tartom magamat szakembernek, mert e téren diplomám nincsen, de azért tanulmányoztam és némi gyakorlatot is szereztem és igy csak is mint laikus, kinek az egyházkerület bizalmából hivatása az, hogy szakértő legyen, — mondom el a könyvvitelről azon bírálatot, miként az öszszes könyvvitel a pénztárban jóhiszemű bevételezés és kiadásból áll. Rendszerről, a könyvek megbízhatóságáról, szó sem lehet, mert - legalább az 1893. évi számadások vizsgálatáig — a főkönyvek sem lezárva — sem pedig a törlésektől javítgatásoktól mentek annyira-nem voltak, hogy még első feljegyzési könyvnek (Schmierbuch) sem lehet azokat elismerni. A főnapló vagy másképpen ellenőrzési napló pedig nem létezőnek tekintendő, mert az 1892. évit a pénztárnok és nem az ellenőr vezette, ezen kiviil nincsen időszaki rendben a szaknaplókból átvezetve, mert októberben ismételten január- február stb. hónapok bevétele és kiadása van bejegyezve. Ezen itt vázolt okok vezették a számvevőséget arra, hogy a főtíszteletü kerületnek javaslattal álljunk elő, mit összeállítván, jelentés kíséretében terjesztettünk be, mely jelentésünk azonban az egyházkerületi jegyzői kar által,*) nem lett jegyzőkönyvbe foglalva, — természetesen személyekre való tekintetből, - és azért kellett a szabályzati tervezetnek a jegyzőkönyv 157. pontja alá úgy foglalva lenni, hogy az úgy tűnjék fel, mintha az égből csöppent volna oda, pedig hát a történelmi hűség miatt, — mert & jegyzőkönyvek erre szolgálnak, — az okot, miért lett & javaslat beterjesztve, tartozott volna befoglalni. Ezeket tartozom az ügy érdekében előadni, hogy reá mutathassak, miért nem felelt meg a gazdasági tanáé» eddigelé kiküldetésének és mi áll útjában az ő munkálkodásának. Most már áttérek a javaslatra magára, melyre nézve *) Tudtommal a jegyzői kar tagjai közül az emlitett előterjesztést Körmendy Sándor előadó jegyző uron kívül más nem látta. Hogy pedig őt jegyzői teendőiben személyes tekintet soha nem vezeti, azt jól tudja mindenki. Az az állítás tehát, hogy a jegyzői kar személyes tekintetből mulasztást követett el, csak jóhiszemű föltevés. — Szerk.
