Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-25 / 12. szám

181 DÜNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 182 Ha a komáromi egyház ezen kikötéseket elfogadja: akkor — bár ismételve hangoztatom, jobb volna az egé­szet egyelőre ad acta tenni — magára veheti talán a ke­rület az említett deficitet a komáromiak és a jó békesség kedvéért, de ne engedje magát a bizonytalannak neki vi­tetni, mert mikor kerületünknek nincs annyi pénze, hog}T az egyházunkba visszakivánkozó magyar-ladiaknak segít­ségére siessen, mikor nincs annyi pénze, hogy a veszprémi egyházmegye elztillő egyházait talpra állítsa, mikor nincs arra pénze, hogy tanitóképezdéjé.t berendezze : akkor nem lehet arra pénze, hogy egy leány internatusnak esetleg több ezerre rugó évi hiányát fedezze. Egyebekben: Vídeant consules. Bakonyi Tamás. A gazdasági tanács véleménye a pénzkezelési javaslatról. Alulírott az egyházkerületi számvevőség által az egyházkerület! közgyűlés elé terjesztett 157/893. jkönyvi pont alatt foglalt pénztárkezelési szabályzatra és annak ideiglenesen is életbeléptetésére vonatkozólag véleményt terjesztek be a következőkben: I. Mindenek előtt kijelentem, hogy elismerés illeti meg a számvevőség szakszerű és jól megalkotott javaslatát de egyúttal azonban azon véleményemet is nyilvánítom, hogy az nagyobb szabású, mint a mi kér. és főiskolai pénztá­raink által igényelt kezelés azt kívánja, és azt tartom, hogy a kér. és főiskolai pénztárak egyesítésekor készített pénztárkezelési szabályzat, egyes körülményekre ha hiá­nyos is, általában véve jó és a czélnak megfelelő, a pénztár kezelés annak alapján világos, nem bonyolult, és könnyen mégis érthető, és ellenőrizhető, tehát teljes elve­tése nem volna helyes, hanem csakis hiányainak pótlása, mely igen könnyen megtehető a számvevőség által készí­tett szabályzat egyes üdvös részleteinek elfogadásával, vagyis a két munkálatnak conbinative átdolgozásával, melyre a főiskolai Igazgatótanács által egy bizottság lenne kiküldendő. Az új javaslat a mostanival sokban egyez, de sokban ellentétes is; egy bizottság által lenne tehát el bírálandó, melyik a helyesebb. Ez esetben, ha t. i. nézetem helyesnek találtatík, nem kell elvetni az egy pár év előtt megállapított, jónak talált és nem kifogásolható pénztárkezelést egy új szabály­zatért, mely helyett pár év múlva az egyházkerület eset­leges új számvevői, per anologiam, ismét újabb szabályzatot dolgozhatnának ki, és igy örökös szabályzattárgyalások­kal és életbeléptetésekkel kellene vesződnünk. Indokolására annak, hogy elég világos és e mellett egyszerű és jó is a mostani pénztárkezelési szabályzat, elősorolom, hogy jelenleg vannak: 1. Pénztári főnapló. 2. Szaknaplók. 3. Alapítványi főkönyvek. 4. Szak-főkönyvek. 5. Vagyon és jövedelmi sorozatos útmutatók. 6. Kiadási sorozatos útmutatók. 7. Számadási sorozatos ívek. 8. Zárszámadás összeállítás. 9. Ellenőri Dapló. A mi a pénztári személyzetet illeti, van pénztárno­kunk 4000 frt kaucióval, 1000 frt fizetéssel, s ellenőrünk 500 frt, elnökünk 200 frt tiszteletdíjjal, s ezen tisztvise­lőinknek állása mindegyiké bizalmi állás, és én erre súlyt fektetek. Az ellenőrzés, rendes és rendkívüli pénztár vizsgálat a mostani szabályzat alapján is megvan. Pénztártisztviselőink mai szabályzataink pontos vég­rehajtásával , az egyházkerület és főiskola pénztárát kellő biztossággal, pontossággal és közmegnyugvásra ke­zelik, legfölebb tehát arról lehetne szó, hogy különö­sen a pénztárnoki állás a mostani-1000 frt évi fizetésnél, ha kerül, magasabb fizetéssel díjazandó volna, mert a ki az egyházkerület és főiskola vagyonát kezeli, megérdemli, hogy lehető jól fizessék is, és társadalmi állására ne le­gyen az egyházkerület és főiskola hivatalnokai és tanárai között anyagilag alárendelt állása. Az ellenőr elég arra, hogy a pénztári bevételek és kiadásokat, illetve azok helyességét is ellenőrizze, és a felügyeletben sok tekintetben az elnöki munkát és hatás­kört is pótolja. A gazdasági tanácselnök nem szükséges, hogy min­den tétel utalványozásával egészen pénztári hivatalnok legyen. Szóval, amennyit az egyházkerületi és főiskolai pénz­tárból pénztárkezelési fizetésekre fordíthatunk, ahhoz ké­pest a világos és mégis egyszerű, s a pénztári személye­ket és fizetéseket is nem szaporító szabályzatra van szük­ségünk, s e szempontok a most érvényben levő szabály­zat megtartása és hiányainak rövid utón pótlása mellett szólnak, természetesen úg}, hogy ez a számvevőségnek is lehető megnyugvásával történjék, mely bizottságba tehát a számvevőség is a részvételre felkérendő lenne. II. A számvevőség által beterjesztett új szabályzat, ismétlem, alapos és szép munka, de csaknem egészen azo­nos a milliókat kezelő megyei összpontosított gyámi és egyéb pénztárakkal, a hol a pénztárnok és ellenőr mel­lett több pénztári hivatalnok is van. Hogy ha az egyház­­kerület hajlandó sok pénztári tisztviselőt, illetve hivatal­nokot berendelni és tartani és fizetéseikre áldozni: akkor nincs észre vételem a számvevőség javaslata életbe lép­tetése ellen. Ha elvileg elfogadtatnék a számvevőség javaslata, egyes pontjaira következő megjegyzéseim vannak: ad 5. §. Pénztárnoki cautío a számvevőség által ja­vasolt 1000 frt helyett maradjon továbbra is 4000 frt, el­lenőri cautio pedig ne kivántassék. ad 7. §. Pénztárnoki fizetés 1000 frt helyett 1200 frt és ezen felül 200—300 frt lakbér legyen, ellenőr fizetése rendszeres félnapi munkáért legyen a számvevőség által javasolt 700 frt helyett 600 frt, vagy egész napi munká­ért a pénztárnokkal egyenlő, egyik a másiknak ne legyen főnöke, hanem coordináltak legyenek; az elnök fizetése pedig maradjon 200 frt, vagy legyen 400 frt, a javasolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom