Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-25 / 12. szám

181

DÜNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

182

Ha a komáromi egyház ezen kikötéseket elfogadja: akkor — bár ismételve hangoztatom, jobb volna az egészet egyelőre ad acta tenni — magára veheti talán a kerület az említett deficitet a komáromiak és a jó békesség kedvéért, de ne engedje magát a bizonytalannak neki vitetni, mert mikor kerületünknek nincs annyi pénze, hog}T az egyházunkba visszakivánkozó magyar-ladiaknak segítségére siessen, mikor nincs annyi pénze, hogy a veszprémi egyházmegye elztillő egyházait talpra állítsa, mikor nincs arra pénze, hogy tanitóképezdéjé.t berendezze : akkor nem lehet arra pénze, hogy egy leány internatusnak esetleg több ezerre rugó évi hiányát fedezze.

Egyebekben: Vídeant consules.

Bakonyi Tamás.

A gazdasági tanács véleménye

a pénzkezelési javaslatról.

Alulírott az egyházkerületi számvevőség által az egyházkerület! közgyűlés elé terjesztett 157/893. jkönyvi pont alatt foglalt pénztárkezelési szabályzatra és annak ideiglenesen is életbeléptetésére vonatkozólag véleményt terjesztek be a következőkben:

I. Mindenek előtt kijelentem, hogy elismerés illeti meg a számvevőség szakszerű és jól megalkotott javaslatát de egyúttal azonban azon véleményemet is nyilvánítom, hogy az nagyobb szabású, mint a mi kér. és főiskolai pénztáraink által igényelt kezelés azt kívánja, és azt tartom, hogy a kér. és főiskolai pénztárak egyesítésekor készített pénztárkezelési szabályzat, egyes körülményekre ha hiányos is, általában véve jó és a czélnak megfelelő, a pénztár kezelés annak alapján világos, nem bonyolult, és könnyen mégis érthető, és ellenőrizhető, tehát teljes elvetése nem volna helyes, hanem csakis hiányainak pótlása, mely igen könnyen megtehető a számvevőség által készített szabályzat egyes üdvös részleteinek elfogadásával, vagyis a két munkálatnak conbinative átdolgozásával, melyre a főiskolai Igazgatótanács által egy bizottság lenne kiküldendő. Az új javaslat a mostanival sokban egyez, de sokban ellentétes is; egy bizottság által lenne tehát el bírálandó, melyik a helyesebb.

Ez esetben, ha t. i. nézetem helyesnek találtatík, nem kell elvetni az egy pár év előtt megállapított, jónak talált és nem kifogásolható pénztárkezelést egy új szabályzatért, mely helyett pár év múlva az egyházkerület esetleges új számvevői, per anologiam, ismét újabb szabályzatot dolgozhatnának ki, és igy örökös szabályzattárgyalásokkal és életbeléptetésekkel kellene vesződnünk.

Indokolására annak, hogy elég világos és e mellett egyszerű és jó is a mostani pénztárkezelési szabályzat, elősorolom, hogy jelenleg vannak:

1. Pénztári főnapló.

2. Szaknaplók.

3. Alapítványi főkönyvek.

4. Szak-főkönyvek.

5. Vagyon és jövedelmi sorozatos útmutatók.

6. Kiadási sorozatos útmutatók.

7. Számadási sorozatos ívek.

8. Zárszámadás összeállítás.

9. Ellenőri Dapló.

A mi a pénztári személyzetet illeti, van pénztárnokunk 4000 frt kaucióval, 1000 frt fizetéssel, s ellenőrünk 500 frt, elnökünk 200 frt tiszteletdíjjal, s ezen tisztviselőinknek állása mindegyiké bizalmi állás, és én erre súlyt fektetek.

Az ellenőrzés, rendes és rendkívüli pénztár vizsgálat a mostani szabályzat alapján is megvan.

Pénztártisztviselőink mai szabályzataink pontos végrehajtásával , az egyházkerület és főiskola pénztárát kellő biztossággal, pontossággal és közmegnyugvásra kezelik, legfölebb tehát arról lehetne szó, hogy különösen a pénztárnoki állás a mostani-1000 frt évi fizetésnél, ha kerül, magasabb fizetéssel díjazandó volna, mert a ki az egyházkerület és főiskola vagyonát kezeli, megérdemli, hogy lehető jól fizessék is, és társadalmi állására ne legyen az egyházkerület és főiskola hivatalnokai és tanárai között anyagilag alárendelt állása.

Az ellenőr elég arra, hogy a pénztári bevételek és kiadásokat, illetve azok helyességét is ellenőrizze, és a felügyeletben sok tekintetben az elnöki munkát és hatáskört is pótolja.

A gazdasági tanácselnök nem szükséges, hogy minden tétel utalványozásával egészen pénztári hivatalnok legyen.

Szóval, amennyit az egyházkerületi és főiskolai pénztárból pénztárkezelési fizetésekre fordíthatunk, ahhoz képest a világos és mégis egyszerű, s a pénztári személyeket és fizetéseket is nem szaporító szabályzatra van szükségünk, s e szempontok a most érvényben levő szabályzat megtartása és hiányainak rövid utón pótlása mellett szólnak, természetesen úg}, hogy ez a számvevőségnek is lehető megnyugvásával történjék, mely bizottságba tehát a számvevőség is a részvételre felkérendő lenne.

II. A számvevőség által beterjesztett új szabályzat, ismétlem, alapos és szép munka, de csaknem egészen azonos a milliókat kezelő megyei összpontosított gyámi és egyéb pénztárakkal, a hol a pénztárnok és ellenőr mellett több pénztári hivatalnok is van. Hogy ha az egyházkerület hajlandó sok pénztári tisztviselőt, illetve hivatalnokot berendelni és tartani és fizetéseikre áldozni: akkor nincs észre vételem a számvevőség javaslata életbe léptetése ellen.

Ha elvileg elfogadtatnék a számvevőség javaslata, egyes pontjaira következő megjegyzéseim vannak:

ad 5. §. Pénztárnoki cautío a számvevőség által javasolt 1000 frt helyett maradjon továbbra is 4000 frt, ellenőri cautio pedig ne kivántassék.

ad 7. §. Pénztárnoki fizetés 1000 frt helyett 1200 frt és ezen felül 200—300 frt lakbér legyen, ellenőr fizetése rendszeres félnapi munkáért legyen a számvevőség által javasolt 700 frt helyett 600 frt, vagy egész napi munkáért a pénztárnokkal egyenlő, egyik a másiknak ne legyen főnöke, hanem coordináltak legyenek; az elnök fizetése pedig maradjon 200 frt, vagy legyen 400 frt, a javasolt