Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-18 / 11. szám
163 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 164 gedtessék meg nekem, hogy közös czélunk kivitelét elősegítő eszméimet az ügy fontosságához mérten előadhassam. A lelkészi fizetések feljavítására szerintem hivatott egy részről az államsegély teljes fölhasználása; másrészről pedig az országos közalap. — Még pedig szakítva az eddigi rendszerrel, nem napról-napra tengetni, hanem biztos alapot kell rakni, melyen lelkészeink existentiája biztos alapon állhasson. Hangoztatják naponként, hogy a prot. egyházak állami dotatióját feljebb kell emelni. — Kormányelnökünk már határozott Ígéretet is tett, miszerint törvény által óhajtja megállapittatni a dotatiót, nem mint eddig az országos költségvetés alkalmával, esetről-esetre. — így tehát ha erre építjük tervezetünket, biztos alapon állunk. Tagadhatatlan, hogy egyházunkra nézve örvendetes ízenet. — Hanem, ha az eddig követett gazdálkodási rendszerrel nem szakítunk: úgy az elforgácsolással a százezerek sem fognak rajtunk alaposan segíteni. Hát még ha hozzá vesszük, hogy a segélyeket — mint eddig — nagy részben valódi rendeltetésüktől elvonjuk ! ? . . . Föltéve , hogy az államsegély összeg lesz évenként 120,000+t, a mi felett ev. ref. egyházunk rendelkezni fog; vagy csak maradjunk az eddigi 60000 frt dotatiőnál, ez összeget vegyük munkálatunk alapjául, mert ha a dotatíó ennél több leend, könyü lesz az összeg feletti rendelkezés ugyanazon elvek mellett, akkor a feljavítás kettős arányban lesz keresztül vihető . . .; föltéve tehát, ismétlem, hogy a 60000 forint államsegély kiutalványoztatik az öt egyházkerület számára: akkor a Convent mint felsőbb igazgató testület ne dividálja azt a népesség arányában öt felé, mint eddig - hanem egy összegben adja egy egyházkerület rendelkezése alá. — Vagyis évenként más-más kerület rendelkezése alá adassék. Legelőbb természetesen azoknak a kerületeknek adná, melyekben a baj és szegénység legnagyobb. Ilyen kerületek: Dunántúl és Tiszáninnen, mind a kettőt a philloxera tette tönkre. Eszerint tehát 1894-ben kapja Dunántúl, — 1895-ben Tiszánínnen, — 1896-ban Erdély, — 1897-ben Tiszántúl, — 1898-ban Dunamellék ; 1899-ben ismét Dunántúl s igy tovább, de mindenkor az egész 60000 frtot. Az egyházkerület rendelkezvén már most a 60000 írttal, kipuhatolja azt, hogy az egyházkerületben levő traktusok közül hol van „periculum in more.“ Ezt kipuhatolván, adja az egész 60000 frtot annak az egyházmegyének, mint egyházi alapot. így minden hatodik évben egy traktust dotál 60000 írttal. Az egyházmegye, a melyik magkapta a 60000 frtot ez összeggel mint egyházi alappal igy bánik el — veszem például a veszprémi traktust — Van az egyházmegyében 36 egyház. Ebből Ill-ad, IV-ed és csekély jövödelme következtében osztályt nem nyert egyház : 29. Az egyházmegye fölhívja e 29 egyházat, hogy akarják-e némely kis áldozat mellett a lelkészi díjazást fölemelni? Valószínű, hogy jelentkezik mind a 29. Ekkor az egyházmegye a 60000 frtot parcellirozott 3000 frtos összegben, kötelezvényre kiadja 20 egyháznak 5% kamatra, határozottan kikötve, hogy a 3000 irt birtok vásárlásra adatik. Tehát vett a 60000 írton 20 egyház 3000 frtos birtokot egyenként. Ekkor, ha életrevalóság vau az egyházban, a vett birtokot házilag kezeli s a jövödelemből leütve 150 frt kamatot, mit a traktusra fizet, marad neki haszna még egyszer 150 frt, mely összeget ma csak várja és reményű a jövendőben. íme első évben segítve lett — ugyan még most csak félig — 20 egyházon. A 20 egyház befizeti az évi kamatot 150 \ 20 — 3000 frtot, ez összeget adjuk a 21-iknek, és igy tovább mindamaz időig, mig mind a 29 egyháznak van 3000 frtos fekvő birtoka, a mi 10 év alatt megtörténik. Akkor az egyházmegye, befolyván az évi kamat, ezt máshova helyezi el gyümölcsözőleg, de már most, vagy sorshúzás, vagy közmegállapodással, egy egyháznak viszszaadja kötelezvényét, az felszabadult a kamatfizetés alul s az egész birtokot csatolja a lelkészi fizetéshez. És igy évenként egy egyház kapott tehermentesen 3000 frtos alapot. Ugyde 10 év után már a kamat nem 3000 frt, mert a 9 év alatt 27000 frt kamat tőkésittetvén, ha a kamatok kamatjait nem számítjuk is ide, 60+27 =87000 frt felett rendelkezik az egyházmegye, minek egy évi kamatja 4350 frt. Itt jövünk az újabb eszmére, melyet fentebb említettem. — Az egyházmegye csorbulás nélkül fentartja a 60000 frtot egyházmegyei egyházi alapul, s ha már mind a 29 egyház felszabadult évi terhe alól, tovább folytatja vele a reorganísaiót, az időközii eg fölszaporodott 27000 írtnak 1350 frt esedékes évi kamatját pedig csatolja vagy a lelkészi özvegy-árva gyámolda alapjához, vagy pedig- 27000 frt tőkét megtartván, kamatok czimén az 1350 frtot évenként a lelkészek özvegyeinek és árváinak kiosztja. Föntebb vázolt tervezettel minden 6-ík évben a Dunántúli kerület kapván az államsegélyt — minden 6-ik évben egy egyházmegyénél lenne segítve a közszükségeu. Egyházkerületünkben 8 egyházmegyét véve a 9 helyett, mert Őrség és Drégelpalánk együttesen alig tesz ki egyet s mindegyik egyházmegyében e fináncz operacziót vive keresztül, 48 év, vagy vegyünk kerek számot: 50 év alatt lenne minden traktusnak; 87000 frt egyházi alapja s ezt nyolczszor véve 696000 frt. Ugyan ezen módozattal minden egyházkerületben minden 6-ík évben egy-egy egyházmegye állítatnék biztos alapra. — Nehézség csakis Erdélynél fordulhatna elő, állván a kerület 19 tractusból. — De más csoportosítással ott is el lehetne a czélt érni. Tisztelt Értekezlet! 1868. óta adatik a prot. egyházaknak államsegély, tehát már 26 éve.— Kérdezem az általam is nagyon tisztelt Antal Gábor ácsi lelkésszel $ mit tudunk 26 év után belőle felmutatni mint állandó alkotást? Semmit!! Fájdalom, itt érvényesült amaz axióma: „Divide et vinces“... csakhogy itt a nyomorúság maradt mint győzte» a küzdtéren. A sok ezereket elforgácsoltuk haszontalanul^ Ha az államsegély összeg nem 60000 frt, hanem mint Ígérve van nagyobb összegben és törvény által bíztositottan, állandóan fog adatni: az esetben a reorganisatió ily 60000 fi tos parcellirozással gyorsabban és kevesebb idő alatt volna kivihető. Ugyanitt szabad legyen fölemlítenem azon körülményt, miszerint a magas kormány részéről határozott Ígéret tétetett arra nézve, hogy az állami dotatíó törvény által fog' rövid idő alatt a prot. felekezetek részére biztositatni. Nem volna-e eszélyes dolog föl kérni és figyelmeztetni
