Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-11 / 10. szám
153 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 154 Különös figyelmet érdemlő intézkedés a javaslatban még az, hogy jövőre az esperesek, illetve egyházmegyei pénztárnokok kerületi és főiskolai járulékokról szóló számadása a gazdasági tanácshoz küldendő be és a kerületi számvevőség által vizsgáltaik felül a nélkül, hogy az előbb az egyházmegye által megvizsgáltatott volna. Az intézkedés lényegében nem kifogásolható, csak hogy az egyházmegyéknél is saját hatáskörükben megfelelő intézkedések; lesznek teendők arra nézve, hogy illetékességi összeütközések ne forduljanak elő. Ennyit tartottam egyelőre szükségesnek az érdeklődő olvasó közönség előtt a javaslatról elmondani, főleg azért, hogy a közfigyelem e tárgyra fordittassék és a hozzá szólás, a birálat minél töb irányban és minél többb oldalról, — a mint óhajtandó, — megkezdődjék. Mert bár kétségtelen, hegy a javaslat a benne foglalt sok helyes uj intézkedés által vagyon kezelésünknek eredeti alakjában is csak javára válnék: legtöbb hasznot mégis úgy húzhatunk belőle, ha benne mindeneket alaposan megvizsgálunk és a mi jó, azt megtartjuk. Ács, 1894. mart. 7-én. Antal Gábor. A tökéletes vallás. (Folytatás.) II. Eljutánk ime a második functióhoz, melyet a vallás végez. Minden vallás arra törekszik, hogy nemcsak igaz fogalmat nyújtson az embernek a természetfelettiről hanem, hogy összhangba is hozza vele. Az a legjobb vallás, mely a legmagasztosabb eszmét szolgáltatja a természetfelettiről s egyszersmind a leghatékonyabb és tökéletesebb hármoniába hozza azzal az embert. No, az nyilvánvaló, hogy a keresztyén vallás mutatja föl a lehető legszorosabb összhangot, mit a megtestesülés alkot, az ember és a természetfeletti között. A brahmanismus által hirdetett egység csak első tekintetre látszik teljesebbnek* Az emberi szellemnek a világszellembe való beolvadása a szellemesség megszüntetését involválja s ennélfogva nem juthat el az a legteljesebb fejlődésre. Az az egység, mit a keresztyénség nyújt, a lehető legbensőbb, mi két személy közt létezhetik — az akarat absolút egysége. A keresztyén vallás által Isten és ember között létrehozott egység a megtestesülésben jut kifejezésre, és abban oly annyira tökéletesnek mutatkozik, hogy Isten és ember mint egy személy működhetnek. A summum bonum, mit az embernek ád, a gondolható legmagasztosabb — a tökéletes személyes egység Istennel. A keresztyén vallás nem pusztán külsőleges Paradicsomot mutat föl reményünk tárgyául, nem pusztán a büntetéstől való megszabaditatást, sem az erény nagylelkű jutalmazását, hanem mem kisebbet czéloz ezen vallás, mint az ember által képzelhető legfőbb jót; a legfőbb lénnyel való eme jellem hasonlóság a legtökéletesebb összhangba hozand bennünket ő vele s következéskép mindazzal, amit az ő akarata kormányoz* Az Istennel való emez egység, mit a keresztyénség czéloz, —a jellemen alapult személyes egység; s kétségtelen, hogy ez az oka, hogy oly annyira fölötte áll a többi vallásoknak. De létesiti-e valósággal amire törekszik? A czél elérését foglalja magában azon tény, hogy a legmagasztosabb erkölcsiséget tanítja és a legerősebb morális benyomást gyakorolja. Mondhatjuk, hisz elég általánosan el van ismerve, hogy erkölcsi tanításra nézve egy vallás sem múlja felöl a keresztyént. Ezt természetesen involválja azon felvétel, hogy a keresztyén vallás nyújt legmagasztosabb istenfogalmat, mert az istenfogalmat az egész emberi életen át adja, s ekként kell, hogy ezen emberi élet az emberi tökély és jellem legmagasztosabb fogalmát ajándékozza nekünk. A buddhismus erkölcstanát igen szépen összehasonlíthatjuk a keresztyénségével, de szükségtelen az eszményi buddhistának az eszményi keresztyénnel való részletes összehasonlításába bocsátkoznunk, mert a buddhismus arról hires, hogy nem tudja az embereket erkölcsössé tenni. S nem elég az, hogy józan erkölcstannal bírjon valamely vallás, fel is kell annak ruházni berniünket atleghatalmasabb erkölcsi energiával. Legyen képes arra, hogy az embert oly tökéletes jellemmé tegye, minőt rajzol. Nekünk tehát a vallásokat nem csak azon eszmény szereti kell össehasonlitanunk, a mint alapítóik elméjébe» éltek, hanem azon tényleges eredmények szerint is, miket fajokra és egyedekre gyakoroltak. A vallás értékét eredményei szerint határozni meg" mindenkor nagyon nehéz feladat, mert a vallás hatás* soha nem működik magánosán és külön, hanem mindég * kormányzási, műveltségi és faji behatásokkal együttesen. Sok olyan dolgot tulajdonítanak mostanában az Islamnak^ mi kétségtelenül a törökfaj vele született és kiirthatlaa vadságához és barbárságához tartozik. A faji jeílemzetességek és még a pogány ősök szokásai is megvannak és a bevett vallás összes fejleménye közül kilátszanak. Bajos lenne megmondani, hogy az Islam igazi szülőhelyén, a pusztai beduinok között, pogány vagy moliammedán szokások uralkodnak-e? Pogány esküvel élnek azok és gyermekeiket pogány névvel hívják, gyakorolják a vad emberek közt szokásos homlokmetélést, mely a férfiasság bizonysága, a vitákat istenítélettel döntik el egy tüzvörö* vas megnyalása által, és többi szokásaikhoz kell adnunk, azt is, hogy divatos náluk a ezivakodás. Nyilván helytelen lenne az Islamot ilyen követőiről Ítélni meg, épen úgy, mintha a keresztyénségről a kicsapongó és gyalázatos kopt szerzetesek után mondanánk Ítéletet. A beduinok vonakodnak attól, hogy az Islam fejleményének megfelel® példányokul fogadják el őket, noha vallástalanságukat, * többi népek legtöbbjéhez hasonlóan, szerencsétlen körülményeik rovására írják. „Mi nem imádkozunk — úgymond — mert innunk kell a tisztulás vizét; nem osztogatunk alamizsnát, mert magunknak is kérnünk kell; nen* böjtöljük meg a Ramazam hónapot, mert egész esztendői» át koplalunk és nem megyünk zarándokolni, mert a világ Allahnak háza“. Viszont ha a Korán által alkotott jellem megfelel® képmása után kutatunk, meglep bennünket az Islambaa
