Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-25 / 8. szám
123 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 124 s felismeri lényeges és kevésbbé lényeges oldalait. Jártas a bibliai hasonlatoknak imádságaiba való ügyes beszövésében. Érti a nép nyelvét, melynek használatában a közliapíassá sülyedéstöl megmenti helyes tapintata. El lehet róla mondani: „szive teljességéből szól szája“. E jeles tulajdonságait ímádságos könyve fényesen igazolja. Melegen ajánljuk a lelkész urak figyelmébe! Osváld Kálmán. A Szeremleyek Dunántúl. Nem rég Devecserben jártam. Nem a Somló alatti városkában, mert hiszen erről a pápaiak is tudnának valamit, hanem az abaujmegyei Devecserben, mely különben egy jelentéktelen kis falucska, de kiváló nevezetességűvé teszi ottani birtokos Csorna József urnák, abauji egyházmegyénk egyik nagybuzgóságu világi tanácsbírójának szép kastélya s ezen kastélynak remek műgyüjteményei és szakkönyvtára, melyek a tulajdonosnak, hazánk legelső heraldikusának tudományát, müérzékét, áldozatkész ügyszeretetét egyaránt dicsérik s magam forma emberre nézve még akkor is kiváló vonzerővel bírnának, ha 8 házi gazda és kedves családja igazi magyar vendégszeretetükkel felejthetetlenekké nem tennék a körükben töltött órákat és napokat. A devecseri Csorna könyvtár főkép a heraldikai (czimertani) és genealógiai (nemzetségrendi) munkákban gazdag; de a magyar történelem és szépirodalom is tekintélyes számú munkákkal van benne képviselve, valamint régi magyar könyvek is szép számmal fordulnak benne elő. A gazdag könyvtár futólagos átnézése közben figyelmeztetett a tulajdonos ur egy 1639. Jénában megjelent ismert német munkára Gerhardt János Homiliarium-jára, melyet a benne található jegyzetek tesznek különösen érdekessé és becsessé. Ez a könyv Szeremley János felső-eöri református lelkész (meghalt 1670.) tulajdona volt s úgy ő, mint fia, Sz. Mihály, e könyv elején és végén található tiszta lapokra írták fel családi történetükből a nevezetesebb mozzanatokat, természetesen latin nyelven. Hogy és mint került ez öreg könyv az ország nyugoti határszéléről az északi Kárpátok szomszédságába, ki tudná megmondani ? Habent sua fata libelli! Szeremley János felső-eőri lelkészt ösmerí és említi mostani utódjának, nagytiszteletü Gueth Sándor kiérdemült esperes urnák, mélyen tisztelt barátomnak még 1873-ban megjelent derék kis munkája „A felső-eőri evang. reform, egyháztörténete,“ melynek egy példányát épen az Ő szívességéből bírom. Örömmel ragadom meg tehát az alkalmat, hogy az említett feljegyzések közlésével úgy a felső eőri-derék egyháznak és érdemdús lelkészének, mint a Szeremley család jelenleg élő két neve. zetes tagjának, református egyházunk két kiváló férfiának, Sz. József esperes és Sz. Sámuel hódmezővásár helyi lelkész uraknak némi csekély szolgálatot tehessek-Szeremley János, a könyv első birtokosa, 1630. junius hó 20-án bocsáttatott ki felső-eöri lelkészszé, amint ezt a pápai főiskola levéltárában ma is meglevő papi diplomája bizonyítja*). Ö volt az, kit 1663-ban, mindszentek napja körül Tormásy Péter vasvári prépost német lovaskatonák segítségével a papiakból kiűzött és minden vagyonából kifosztott. E nagy katasztrófát azonban még 7 évvel élte túl az érdemes lelkész, mert 1670-ben halt meg és temettatett el Felső Eőrött. Édes atyja szintén János volt s 1604-ben halt meg, (tehát fia, a .mi Jánosunk legalább is 67 évet élt); édes anyja Pethi vagy Pethe Ilona, 1645. ápril 18. halt meg, életének 75-ik, özvegységének 41-ik évében s Felső-Eörött temettetett el, Szigeti János, nárai lelkész és saját fia a felső-eőri lelkész halotti beszédeivel. Az idősb vagy első Sz. Jánosnak Pethe Ilonától három gyermeke emlittetik. 1. Erzsébet Baronyai János kiskomáromi vajda (kit kanizsai Pálffi János naplója**) oly sokszor emleget)neje.Baronyai meghalt 1637. Oculi vasárnap előtt szombaton (márczius 14); özvegye pedig 1644. augusztus 24, szintén Kis-Komárombau, és pedig pestisben. — Baronyainak volt egy Katalin nevű testvére, ki először Tartó György szintén kis-komáromi vitéz katona neje volt, miután pedig ez 1644 julius 20-án meghalt, másodszor Berta Mártonhoz ment férjhez, s mint ennek neje halt meg 1648. deczember 18. 2. Zsuzsánna, Séllei István ***) csákányi református pap felesége. Séllei meghalt 1645. szeptemberben ; János nevű 13 éves fiacskája pedig nyolcz hónappal elébb, 1645. január 19-én. Mivel pedig a csákányi várkapitány, Keczer János, nem engedte meg a gyermek tisztességes eltemetését, Körmendre vitték a holttestet s ott temették el illő tisztességgel. Az özvegy Sélleiné pedig 1647. márt,- 11-én halt meg Bárdoson, Vasmegyében. 3. János, felső eőri pap, mint már fentebb említettem,, 1630-tól 1670-ig. Eltemettetett Felső-Eőrött. Házasságra lépett Körmenden Dávid Ilonával, 1645 junius 19-én. Eskető papjok Mosonyi István esperes volt. A derék aszszony „férje elvesztése miatt örökös sírásba és folytonos gyászba merülvén, csakhamar követte szerelmes társát“ s 1671. husvét előtt halt meg és temettetett el férje mellé F. Eőrött. Gyermekeik voltak: 1. Mihály, született 1646. május 1-én. Szép kort érhetett el, mert még 1715-ből 69 éves korából is van, még-pedig biztos és szép vonásokkal Írott feljegyzése. Folyton Felső-Eőrött lakott, hol saját háza is volt. Hogy lelkész volt-é, azt feljegyzései tartalmából csak gondolom, de állítani nem merem, mert lelkész minősége határozot*) Gueth Sándor szives tudósítása.. **) Lásd a »Protestáns Szemle« 1892. év folyamának 419 és köv. lapjain közölt értekezésemet. ***) Hogy a pápai pap és püspök Séllei István, egyik dicső émlékü hitvallónk állott-e és milyen rekoni összeköttetésben ezzel a S. Istvánnal, vagy talán egyenesen fia volt ennek, ezt már Pápáról mondhatja meg valaki.
