Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-25 / 8. szám
115 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 116 S annyira ellenese a törvényjavaslatoknak, hogy azok ellenzése miatt még a reactionarius titulust is elfogadja, s mikor a javaslatok ellenében elégnek tartaná pusztán az 1868. évi Lili. t. ez. változtatás nélküli fentartását, bevallja, sőt — bogy saját szavait idézzük, — nem szógyenli magát orthodox protestánsnak nevezni. Tehát, — a mit eddig nem tudtunk, — ime az orthodoxía, a modern Apponyi pártján, ily alakban nyilvánul! És a mi fő, — a mit eddig szintén nem tudtunk, — hogy az országházban van egy új párttöredék is, t. i. az orthodox protestánsok. Hiszen szép dolog, vagy legalább is nem olyan rósz dolog, mint a minőnek első tekintetre kinálkozik, de tartunk tőle, hogy az ultracatholicus Apponyi védnökségével számottevő párttá nem tömörülhetnek!! ? Egyet elismerünk ez új fajta orthodoxoknak s köszönettel hozzuk hitsorsosaink tudomására is, hogy t. i. a nemzeti párti klubban tartott felszólásaikban megemlékeztek a protestáns egyházak nyomorúságáról. Bethlen G-ábor gróf ugyanis felpanaszolja hogy az állam a református papok jogos anyagi érdekeivel nem bánt méltányosan. Szentiványi pedig — annak előre bocsátásával, hogy politikai állásfoglalását sohasem indokolta felekezeti álláspontjával, s hozzá annak kijelentésével, hogyha lehet protestáns ember is ultramontán, akkor azon okon, hogy nem fogadja el a házasságjogi törvényjavaslatot, elfogadja az ultramontán czimet is, — mély sajnálatának adott kifejezést, hogy a kormány az öt törvényjavaslattal nem terjesztette be a hatodikat is, t. i. az 1848. évi XX. törvényczikk alkalmazását a protestáns egyházak javadalmazásáról. És ime, ezzel ott vagyunk, a mit tulajdonképpeni czélul tűztünk ki e sorok megírásával, t. i. hogy constatáljuk ama felszólamlást és a protestáns egyházak részéről — az idézett felszólamlások alapján is, határozott követelésbe tegyük az állami tulajdont képező egyházi javak és javadalmazásoknak a kor követelményei szerint való rendezését. Mert, bármit beszéljenek, bármiként argumentáljanak is a clerus és az ő satellesei, az állami jogrend s a megérett társadalmi közvélemény immár mind jobban felemeli követelő szavait az egyházi javak rendezéséért. S ha még a hithű pápista Apponyi is, éppen az egyházpolitikai javaslatok tárgyalásakor, azzal argumentált a pártkörben, hogy a javaslatok benyújtását előzőleg rendezni kellett volna a protestánsok anyagi viszonyait: — akkor érthető a közvélemény ama megnyilatkozása, melyet a „Pesti Hirlap“ f. évi 9-dik számában olvasunk, mely a kath. nagy gyűlésre tett reflexióit igy végzi: „ A mi pedig a papok felájuló buzgóságát illeti, szintén helyesen teszi a kormány, ha ezeket is tekintetbe veszi. És hogy őket kielégitse, égigható panaszaikat megszüntesse: vegye elő a legkatholikusabb országok, mint Franczia-, Olaszország és Belgium példáit és kövesse azokat. Vagyis: tegye kezét a dús papi javakra, mely úgyis gátolja őket, hoyy elég gondot fordíthassanak a lelkiekre, ossza fel köztük méltányosan, hogy ne legyen az az óriási ellentét a fő- és alpapság helyzete közt; iskoláikat államosítsa, a nélkül, hogy a vallásos tanitást csökkentené, s erősen hiszem, hogy jobb katholikusok lesznek, a más vallásfelekezetüekkel megférőbbek, mint eddig voltak. Sót tán megértve az egykori görögök nagyságának okát, ezentúl oly gyűléseket hivnak össze, mely a sokféle felekezetből és nemzetiségből álló hazánkat nem egyenetlenségre, visszavonásra, vagy gyülölségre fogja inditani, hanem ellenkezőleg egymás megbecsülésére, testvéri szeretetre és közös, egyesitett erővel megvédésére a hazának, bárhonnan fenyegettessék is.“ Igen, — csak igy, és másképpen sohasem lesz lehetséges a szabad szellem előnyomulását a hierarchia — ama legtökéletesobb hatalmi gépezet ellenében biztosítani, a mely az emberi társadalom legnépesebb, legeszesebb, legtanultabb, leggazdagabb és legösszetartóbb kasztja. Köszönet — még egyszer, — az önmagok által „orthodox“ és „ultramontán“-n&k elnevezett protestáns oszlopembereinknek, hogyha már nem is szavazzák meg holmi reversalisos politikai párttekintetekből az egyházpolitikai javaslatokat, hogy szóba hozták valahára az egyházi javak rendezését azon pártkörben, a mely pártról ők azt hiszik, hogy köz állapotaink mai viszonyai közt az volna hivatva az államügyek vezetését átvenni...?.. Barakonyi Kristóf. A tökéletes vallás. 1. — Az a legjobb vallás, mely a legmagasztosabb isteneszmét adja, és az az ísteneszme a legmagrasztotosabb, mely leginkább kielégiti az észt,, legjobban erősíti a lelkiismeretet, legfokép buzdítja a lelket s ennélfogva legnagyobb befolyással van a magaviseletre. Mondhatnék
