Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-25 / 8. szám
117 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 118 azt, hogy az a vallás az igaz vallás, mely az igaz isteneszmét adja; de mivel a létező vallások összehasonlító módszerével kezdettük, tehát meg kell itt elégednünk azzal, ha azt mondjuk, hogy a többiekhez hasonlítva az a legjobb vallás, mely a legmagasztosabb isteneszmét adja. E dolgot illetőleg csak a negélyezés szólhat nehézségről. Nem állitá egyetlen olyan iró, kinek e tárgyban való gondolatai a vallási eszme érthető kifejtéséül fogadtattak el ez országban, hogy található valamely vallásban a keresztyéninél magasabb és értékesebb isteneszme. Nem, soha nem állították, hogy a jelenben magasabb és értékesebb isteneszmét bir felállítani a legtanultab elme vagy lelkes gondolkozó, annál, a mit Krisztus hozott alá. Ilyen eszme még nem bocsáttatott világgá. A Krisztus vallása valósággal a lehető legjobb isteneszmét nyujtá a világnak. Ezen eszme az, mely kíelégilé a legelőrehaladottabb nemzeteket s ezen nemzetek legvallásosabb egyéneit. És a végtelen felmagasztaltatás és végtelen megaláztatás, a tökéletes szentség és elfogyhatlan szeretet azon összekapcsolása által elégité ki őket, melyet csakis az mutat fel. Ha most azt vizsgáljuk, mi adja a keresztyén isteneszmének ezen felsőbbséget, első magyarázatul azt találjuk, bogy ezen eszmét maga Isten adta volt. Más isteneszmék elégtelenek és túlhaladja őket az emberi szellem, de ez az eszme felülmulhatlan marad azon egyszerű okból, hogy mig amazok az emberek Istenről való felfogását foglalják magukban, addig ez magának Istennek kijelentését Semmiféle magyarázat sem lehet kielégítőbb és a tényeknek megfelelőbb mint ez; de igaz-e ez? Ne várják tőlem azt, hogy elibök tárjam mindazt, a mit általánosan és joggal felhoztak a kijelentés bizonyságául, de azt talán megfogják engedni, hogy folytassam a kérdés sugallta amaz egyetlen kutatási irányt: Van-e olyan mód, mellyel meghatározhatjuk, hogy az egyik esetben csupán az emberek felfogásait bírjuk Istenről, másikban pedig magának Istennek kijelentését? Én hiszem, hogy van. És bár minden kijelentés mindég önmaga a legjobb bizonyíték önmaga mellett azok előtt, kik értelmileg és lelkileg elfogadják azt, míndazáltal talán érdemes megkísértenünk nehány hasonlóság felmutatását, nem a kijelentés bebizonyítása, hanem tudományos bizonyítása végett '). A tudományos vizsgálódás, ha nem is volt képes egészében megmérni a kijelentési eszmét és kifejteni előttünk annak módját, arra legalább képesített bennüuket, hogy megközelítő meghatározást adjunk róla. Ha találunk valamely népnél egy eszmét, melynek gyökere helyzetének vagy más nemzettel való érintkezésének vizsgálása által ki nem nyomozható, joggal rá mondhatjuk, hogy az kijelentés, mindég föltéve, hogy az eszmét igaznak találjuk, és természetfeletti dolgokra vonatkozik. A határt szemmel láthatólag meg lehet vonni a semmitől nem segített emberi gondolkozás fejleménye és a természetfeletti megvilágosítás között. Az ember természeti vallási tehetéke századokon ád folyt igyekvés és tanulságos kisérle-1 Mint Rothe mondja: »Az isteni kijelentés létezése nincs szorosan bebizonyítva. Csupán hit által létezik az, egyedül azoknak kiknek bizonyságot nyújt magáról a bennük támasztott hit által» zés által bámulatos eredményeket mutathat föl, de ezen eredményeket meg lehet különböztetni attól, melyet egyr nép egy különös kijelentés folytonos hatása és Isten közbenjárásával közölt igazság által ért el. Mi minden oldalról körül vagyunk véve az ember természeti tehetségei megdönthetien tanulékonyságának oly bámulatos eredményeivel, hogy nagyon jó óvatosaknak lennünk, hogy valamennyire megtagadjuk azok hatalmát. P. o. az embernek van természeti tehetsége a zenére, s a kép, mit Lucián nyújt Hermesről, hogy az egy teknős béka kagy lójából alkotá meg az első lantot, nagyon túlbecsüli azok leleményességét, kik elsők kisérték meg a bennük levő érzelmeket zene által fejezni ki. Ha hallgatjuk a festékkel bemázolt vad embernek csata tánczához való egyhangú dobverését s azután Beethoven legnagyszerűbb symphoniáját, megértjük az emberi tehetség kiterjedését és a fejlődésre való fogékonyságát. De, szemelőtt tartva ezt, és nem vetvén ki elménkből azt sem, hogy a kijelentés tényének megállapításához fel kell mutatnunk, hogy a népnek tehetsége, melynek adatott volt, nem vala elégséges azon eszme elérésére, a mit elfogadott, úgy hisszük, ez jót eredményezhet a mi Urunk megtestesülésének eszméjét illetőleg. A megtestesülés, melyet Isten kijelentett az emberi természetben, lényeges formativ tulajdonságát képezi a keresztyén vallásnak. A megtestesülés az, a mi a kijelentés, melynek minden más vallás előkészitője és előzménye. Pedig ha eljutott a valllás-tudomány egyáltalában valamely hitelre méltó következtetésre, egy ezek közül bizonyára az, hogy a megtestesülés eszméje idegen a Schemi elmére nézve. A schémi isten-fogalomnak az a jellemző vonása, hogy áthághatlan űrt helyez Isten és ember közé, míg az árja népek mythologiái bizalmas közlekedést mutatnak fel a menny és föld között. Gyakran nehéz megmondani, hogy melyik az Isten és melyik az ember, vagy vájjon a megismert Istenben az emberi vagy az isteni-e a több? Halljuk e dologban egyik fő tekintélyünket *). „A schémi vallások sem mint monotheismus, sem mint Polytheismus nem tulajdonítanak Istenüknek atyai, emberi jellemet. Sőt az ó szövetség is csupán elvont eszmei atyaságot ismer, mely a zsidókat, mint népet tekinti, de a zsidó mint ember csaknem nem létezik előtte. A schémi Isten megközelíthetlen fényben lakozik — félelmes, láthatlan lény, ki előtt az embernek megalázódva és reszketve kell megállania; de az indo-europai Isten kiválólag megközelíthető, kedveli a barátságos érintkezéseket és az emberrel a rokonság számos kötelékével Össze van kapcsolva“. Ha tehát ezen nyilvánvaló megtestesülés az indoeurópai vallás talaján jött volna létre, elfogadhatólag vissza lehetet volna vinni az indo-europiak ily kijelentések utáni természeti vágyakozására. Az eszme nem idegen ezen nép elméje előtt, és ez a körülmény előítéletet támaszthatott volna a tény ellen. De ha — miként történt — schémi nép között jő létre a megtestesülés, képtel) Fairbairn: »Studies« 36 .1. hasonlítsd össze Dorner» Person' of Chris!» bevezet 8*
