Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 6. szám
83 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 84 teni sár. kath. felekezet tud .... Hiszen állami javak azok, melyek vagyonát képezik..... Ez is tanulság, csak hogy nekünk már késó, mert minket a szegénység megemésztett s ma már azt óhajtjuk s kiáltozzuk: állam! állam! add meg segélyedet, mert elveszünk! Nem kicsinylendó az a tanulság sem, hogy most ime nagy közönség jelenlétében nyilvánítják ki a r. katholikusok, hogy nekik más a lelkiismeretük Belgiumban, Olasz- s Spanyolországban., mint Magyarországon. — Amazokban az államokban, ha szükségből is, megegyeznek a polgári házassággal, nálunk nem. — Pedig hát azokban az országokban is lehetnek olyan jó katholikusok, mint minálunk ? !... Hja! ott nincs anyagi vagyon a klérus kezében, -— nálunk meg az állam is szegény a r. kath. egyházhoz viszonyítva. És igy nem csoda, ha itt is áll az igazság: a ki gazdagabb, annak van igazsága! Tanúlság az is, hogy a r. kath. egyház csakugyan méltó arra, hogy a jezsuitismusnak melegágya legyen. Hiszen ime az az egyház, mely a világi elemnek semminemű szerepet nem szokott juttatni, most megfogja azt is s eláltatván, ráveszi, hogy annak a testületnek érdekeiért küzdjön, mely őt semminek tekinti, — mely őt csak arra valónak nézi s tartja, hogy a sötétség, járszalagán vezesse, mint engedelmes báránykát. De épen ez az tán az, mely azt a keserves tanúlságot is élőnkbe állítja, hogy a fanatizálás munkájától sem irtóznak azok, kik a békének apostolai tartoznának lenni. — Bizony-bizony keserű tanulság, mely a hazafinak lelkét méltó bánattal töltheti el. És még csak egyet említek föl. A világi elemnek belevonása a harczba vájjon nem intő pólda-e nekünk protestánsoknak ? . ... Nem panaszkodom, de talán én is, meg mások is észre, vehetjük, hogy a világiak közöttünk nem egyszer voltak közönyösök az anyaszentegyház ügyei iránt. Az említett tanulságok engedjenek arra következtetni, hogy a mi világiaink is fognak is, akarnak is küzdeni a prot. egyházért. Hogy e tanulságok a prot. lelkészi kart is érdeklik: ki vonhatja kétségbe? Bajtok áll az ellen mozgalom létrehozása az egyházat illető dolgokban. És tudom is, hogy a prot. papság nem fog elmaradni az egyház és állam közös érdekeiért vívott harczból. Vajha a siker teljes lenne! Vajha a prot. egyházat megértené már egyszer a magyar állam s az 1848 korszakot alkotó törvényeit megvalósítaná!__ Beh szép,, beh megnvugtató siker volna küzdelmeink után" .... Adja Isten, hogy minél előbb bekövetkezzék! Db. T. J. A csodák vagy két tévedés. Irta: MERLE VA EBIG NÉ. (Vége.) Ha az egyetemes egyházzal együtt hisszük Krisztus istenségét, az egész szentirás világossá lesz előttünk. A csodák nem lesznek többé ; ő ránézve oly természetes dolgok azok, mint nekünk a mindennapi élet eseményei. Mint Sartorius mondja: „nem ő reá nézve, hanem a mi alsóbbrendű természetünkre csodák azok; valamint a mi tetteink is csodaszerüek az állatok előtt.“ A csodák eme tanítását megértvén, az apostolokkal együtt meghajlok Jézus előtt, mint mennyei Úr, mint az ige, az összes isteni kijelentések szerzője, mint az emberi nem megváltója előtt. Ilyen a keresztyénség tényei és tanai közt levő harmónia. Krisztus csodái azt bizonyiták, hogy egy Istentől származott erő lépett be a világba, a tanok is azt bizonyítják 18 század óta. A keresztyénség terjedése a világban szintén hatalmas bizonyitéka az evangelíom isteni eredetének. „A csodákat — mondja Müller János — Jézus kortársainak fölébresztése szempontjából vitte véghez; a mi számunkra még nagyobb csoda tartatott fon, nevezetesen azon látvány, hogy minden emberi dolog ezen tudomány megalapítására és fentartására szolgál! Ha az egyház első eseményei elegendők voltak Jézus kortársaít a hitre elvezérelni, mi nem várható most, a midőn a szerény kezdetből oly dicső diadal lön? A keresztyénség folytonos csoda“. „Jézus Krisztus szemtanúi — mondja Lessing — csak az alap letevését látták; de mi látjuk az egész épületet. Most hogy látom az épületet, mely századokon keresztül oly szilárdan áll, tudom, hogy alapja jó és igazi, és sokkal biztosabban tudom azoknál, a kik annak letevését látták“. Ilyen bensőleg függnek össze a keresztyénség tényei és tanai, és ez utóbbinak lényege már az elsőben benne foglaltatik. Mondjunk le arról a végzetes tévedésről, hogy a tudományt a csodáktól el akarnánk különíteni, megtartván az egyiket, elvetvén a másikat. Értsük meg, hogy ha ezt tesszük, egy szertelen üres dologhoz ragaszkodunk, a mi a léleknek semmit sem nyújt. Hagyjuk el Nikodemus vallását és álljunk Jézus Krisztushoz. Tisztítsuk meg keresztyénségünket minden babonától, miután annak alapja és lényege a kegyesség nagy titka.
