Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-02-11 / 6. szám
85 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 86 Engem nem elégít ki a trombita harsogása, mely a király közeledését hirdeti, én magát a királyt akarom látni. Engem nem elégít ki a harangok zúgása, de be akarok lépni a szent helyre. Engem nem elégít ki a csodák vallása, én az igaz Istent és az örök életet akarom birni. Oh mennyivel szebbeknek tűnnek fel előttem a csodák, ha mint élő symbolumokat tekintem azokat, melyek, ben a megváltó igazság képmását szemlélem. Nem hullák többé; van leikök, életük; létezésüknek van czélja, mert a békesség ösvényére vezetnek. Ezen igazság az, a mire szükségem van; ez után szomjuhozik az én lelkem. Megragadom, magamhoz öleleiem, és ezt kiáltom: Istenem! Ültesd a szívembe; eleveníts meg általa, tégy a te szereteted miraculumává ! Ezekben megczáfoltuk a ratíonalismust, azt a tant, mely elveti a csodákat, azt a babonát is, mely a csodákat teszi a vallás lényegévé. Ez a babona, miként láttuk, különbözik a közönséges babonától, sok tekintetben felette áll annak, mert igazság az alapja, nem pedig mese. De ismételjük, vannak igazságok, melyeket, ha bizonyos kizárólagos szempontból nézünk, tévelygéssé lesznek. Igaz, nagyon igaz, hogy az embernek van teste; de ha az embert csupán testből állónak vesz. szűk, a lelket pedig úgy tekintjük, mint a mi kétséges vagy csekély fontosságú: akkor oly tévedésbe esünk, mely határos a materíalísmussal, úgy hogy ezt a nevet rá is alkalmazhatjuk. Épen ígj, ha egy keresztyén, vagy egy egyház a keresztyénségből csak a csodákat vallja és tartja meg, oly tévedésbe jut, mely hasonlatos a babonához, és azt a nevet méltán rá is adhatjuk. De ha ez a babona egyrészről előnyösen különbözik is a közönséges babonától, más részről azonban kevésbbé ajánlatos. A közönséges babona nem kevesít, hanem inkább növel, mig ez a lényeges keresztyén tanokat egymásután veti el: milyenek a szent háromság, az eset, az ember öröklődő és teljes romlottsága, az ige megtestesülése, a megváltó Istensége, a kereszt által való kiengesztelődés, a szent lélek által való újjászületés, a hit által való megigazulás, a kegyelem által való kiválasztás. A babona ezen nemét bizonyos, a koruk színvonalán levő^ felvilágosult emberek szokták vallani, a mi nagyon is egy a hitetlenséggel. Tehát a keresztyén egyházban kétféle hitetlenség van. Az egyik az ajánlatosabb, az a miről az imént szólottunk, s a mely egyik szempontból véve babona, másikból pedig hitetlenség. A másik sokkal radikálisabb hitetlenség, mert tagadja a tant ép úgy, mint a csodákat. Az előbbi inkább nj ugot európai nemzeteknél és az amerikaiaknál található. A svájczi, franczia, angol és az egyesült államokbeli unitáriusok vallása az. Az utóbbi pedig kivált a germán népek között található. Szászország a központja. Ez a kemény fejű faj nem áll meg félúton, mint a mi elgyöngült népüuk. Mi értelme vau, mondják ők, a kijelentéshez ragaszkodni, holott nincs, a mit ki kellene jelenteni; minek a talapzat, ha szobor nincs rajta. És elvetik a dogmákat s a tényeket egyaránt. Ezek a rationalisták. A rationalisták következetesebbek ugyan, mint a közvetítők, a kik az igazságot és tévelyt akarják egyesíteni. De másrészről a rationalismus veszedelmesebb az unitarismusnál. Ez legalább megőrzi a kijelentés nagy tényét; és ezen eszme egy olyan basis, a melyből idővel a menyei tudomány kikelhet. A szobor nélkül való talapzat nem sokat ér; de legalább arról tanúskodik, hogy valami hiányzik, s ennek keresésére hív fel. A germán rationalismus, mint értesültünk, mostanában kezd benyomulni a gall és bríttnépek közé. A tan, mely eddig megállapodott a német nyelv határánál, most átlépte a határt. Magát e/.en eseményt úgy vesszük, mint az őszinteség nyilvánulását, és bizonyos gondolatokat kelt föl bennünk. Ez az invasio eseményt képez az egyháztörténelemben. A negyedik, ötödik és hatodik századokban nagy eseményt képezett a germánoknak épen ezen vidékekre való benyomulása. Igaz, hogy azon időkben várható volt, miszerint a barbárok benyomulása, beözönlése a megromlott civilísatíoju és elsatnyult nép közé, eszköz leszen Isten kezében a román népek meg újítására és hogy Európában egy új nemzet fog alakulni a régi népek romjaiból, és egy új hit az ős polytheismus romjaíbról. De azért az is igaz, hogy azon germán törzsek nyomait eleinte pusztulás és halál jelezte, és úgy látszott, hogy a létező legcsekélyebb műveltséget és vallást is vépkép megsemmité. Nem akarok összehasonlítást csinálni, de a dolgok állapota mégis analog. A német rationalismus talán könynyen fog diadalmaskodni az unitarismus felett. Ez a két nézet régóta karöltve halad. Az unitáriusok nem menekülhetnek meg; ők a rationalismus felé gravitálnak. Nem az atyák, hanem a fiák esnek belé; nem a tanítók, hanem a tanítványok. Mindazáltal ne féljünk! A német rationalismus benyomulása nagyban különbözik az ős germánokétól. Mert azon rettenetes népek nem találtak olyan hatalomra, mely őket megállíthatá. Istennek légyen hála! a gall és britt népekben, sőt magukban a németekben is van egy energikus erő, a keresztyénhit ereje, a mely merészen ellen áll a romboló rohamnak. És a hit meggyőzi a világot; unitárismus, rationalismus és minden keresztyén ellenes hatalom meghátrál előle. Istennek legyen hála! az eféle emberi törekvések, elszigetelt és ephemer jelenségek. Krisztus egyháza Németországban, Svájczban, Franczia és Angolországban, Hollandiában, Amerikában, az egész világon, ha szükség leszen rá, egy emberként fel fog a tanok és tények védelmére kelni, egy szivvel és szájjal fogja vallani: „a kegyesség nagy titka: „Isten megjelent testbenil. Ezenfelyül az aríanismus nagy csapongásai, mint tudjuk, megfélemliték a vallásosabb semi-arianiusokat, megnyitá szemöket, s vissza térité őket a kijelentés ép tanaihoz, egyesité őket az orthodoxokkal. Nem várhatunk-e most is hasonló győzelmet? Nem láthatunk-e nemes és kegyes lelkeket, a kik egy darabig siralmas ellentétbe voltak az igazsággal, de a rationalismus nyomait követő bajok által felvilágosulva, bánkódva, de mégis szeretettel vetik magukat az ldvezitő lábaihoz»
