Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-30 / 52. szám
821 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 622 hanem csak akkor, a midőn az újra eljövő Ur így szól : „J érték el én Atyámnak áldottál, bírjátok az országot, mely megkészittetett nektek e világ fundamentomának fölvettetése előtt.“ (Mát. 25. r. 34. v.) Feltétlenül az Isten hatalma által felállítandó jövendő országra kell gondolnunk akkor, midőn az utolsó ítéletre utaló Jézus ezen szavait halljuk : „Akkor az igazak fénylenek, mint a nap az ő Attyoknak országában.“ (Mát. 13. r, 43. vJ Sokan, utalással azon tényre, hogy az apostolok epedő reménykedésükben a Krisztus újra való eljövetelének idejére nézve tévedtek, jogot vélnek formálhatni ahhoz, hogy az Isten országáról való új testamentomi képzetet escliatologicus alakjából kivetkŐztessék. Annak a képzetnek állandó magvául maradna tehát a világon belül külső és belső tökéletességre fokozatosan fejlődő emberi ország. — Ámde mi sem bizonyosabb, mint az. hogy az alak ilyetén változásával alapjában megváltozik a tartalom is. Az elmagyarázás kétségbe esett mestersége kell ahoz, hogy e modern eszmét belemagyarázzuk a bibliai alakokba. Az bizonyos, hogy Jézus a népies külső reményeket sokszor változtatta át bensővé, szellemivé; de azért még sem úgy áll a dolog, mintha tán Jézus a próféták földi vonatkozású jövendöléseit mind szellemiesitette volna. A messiási király dicsősége nem leve semmivé. Krisztus és az ő tanítványai tekintetüket arra a jövőre irányítják, a melybe Krisztus az ő dicsőségében, az ő országában jő el. Isten országának tulajdonképeni hazájául az írás sehol sem mondja e világot. Ellenben a midőn Krisztus e földet elhagyja, az ő országába megyen. A tanítványaival tartott utolsó földi lakomakor maga mondja : „Nem iszom ez időtől fogva a szőlőtőkének gyümölcséből mind a napig, melyen ti veletek újat iszom az én Atyám országában.“ A megdicsőült LTr Jézus Krisztus az ő országában az örökké valóság országában lakozik, mely amaz utolsó napon dicsőségesen megjelentetik, miért is Pál az ő országát és az ő eljövetelét méltán emliti együtt. (2. Tam. 4. r. 1. v.) Jézusnak örök országa túl e világ határain már most meg vagyon, de e világ álláspontjáról még mindig várni kell azt az időt, a midőn menend Jézus az ő országába az ő. és az ő atyjának dicsőségével. Egy bibliai író sem gondolt arra, hogy Isten országát e világon levőből egyenesen ama tulvilágivá fejlődőül állítsa. Isten országa nem a fokozatosan fejlődő tökéletesedés utján jő létre: a mi erőtelenségünk és bűneink közepette jő az el. Istené tehát azért a dicséret, dicsőség és magasztalás, nem pedig emberé , mintha az a menyekuek országa létrejöttéhez járult volna valamivel. De hát csakugyan annyira tisztán túl világi, új-testamentomi nézet szerint, Istennek országa? Tán mégis csak van összeköttetés ezen és a más világ között, beszélhetünk talán az Isten országához e világon való előkészülésről ? Miuden bizonynyal! Csak az a kérdés, hogy miről ismerhető ezen előkészülés fel ? Nem e világ kultúrájában, nem az egyházban, a mennyiben az institutio, általában semmi olyasban, a mi a o/rj/un lou xorífiov zovtovhoz tartozik. Személyiségek azok, kik Istennek országát alkotják e feldön. Ok ez ország polgárai, épületkövei Isten országának ; azok, akikre vonatkozik az í rnak ama mondása: „e világoa vágynak, de nem e világból valók Krisztusnak ama tagjai, kiket együtt helyeztetett Isten menyben a Krisztus Jézusban (Ef. 2. r. 6. v.) „Mikor megkérdetek volna a farizeusoktól, mikor jönne el az Istennek országa? felele nekik és monda: „Nem jő el úgy az Istennek országa, hogy ember eszébe vehetné, és nem mondják ezt: Imé itt, vagy imé amott vag3ron ; mert ime az Istennek országa ti bennetek vagyon.“ Mivel alig hihető, hogy Jézus Isten országát a farizeusok sziveiben vélte volna feltalálhatni: világos, hogy ezzel önmagára utal. Ő benne, aki ott áll közöttünk, jelent meg Istennek országa. Mivel megjelent, ezért vehető Istennek országa, melybe menni csak a jövendőben lehet, jelenlevőül. Krisztus Istennek országa és azok, kik földi pályafutása alatt hozzá csatlakoztak, kikuek életek elrejtetek a Krisztusai az Istennél (Kot. 3. r. 3. v.h Mivel ezek a személyiségek a világon vannak, ebben élnek, és csalhatatlan ismertető jelek által ki nem választhatók: ennélfogva Isten országának határait e világban emberi szem tisztán föl uem ismerheti, mint ez a konkolyról és gyalomról szóló példázatokból látható (Mát. 13. r. 24. 47. v.b Szóval tehát: „A mező e világ; a jó mag az Isten országának fiai.“ Itt van már helye megemlékeznünk arról, hogy Isten országának tulajdonképeni definitioja igen nagy nehézségekbe ütközik. Arról a kérdésről, hogy Isten országa, szorosan véve, üdvjó-e vagy lidyközösségKént defiuiálandó-e, itt ue szóljunk! Az eddig előadottak szerint nekünk csak azt kell különösen hangsúlyoznunk, hogy Jézusnak Isten országáról való beszédei mindig személyiségekre vonatkoznak és soha sem dolgokra. A gyalom mindenféle állatot bétakaritott. Hasonlatos a menyeknek országa a királyhoz, ki az ő szolgáival akara számot vetni, avagy a tiz szüzekhez. Pálapostol szeriut is Istennek országa igazságban, békességben és a szentlélek által való örömben vagyon (Róni. 14. r. L7. v-), a mik csakis személyiségeknek lehetnek tulajdonai. Ezek a személyiségek, Krisztusnak és az ő országának ezen tagjai képezik a világ központját. Ok a földnek savai, az a kovász, melynek az egész világot át kell hatnia; ők azon élő kövek, melyekből a lelki háznak felépittetuie kell; egy régi keresztyén iró szerint ők a világ lelke, érettük tartatik meg a világ. Isten országa ezen gyermekeinek müködés-terül a világ jelöltetett ki. Itt él a hívők társasága, a szenteknek egyessége. Mivel hát Isten országa gyermekeinek nélkülözhetetlen talajuk e világ: ennélfogva Isten e világnak már mostani állapotában ki jelentette az ő dicsőségét. Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy a földi teremtés Isten birodalmát tünteti fel: „Az erős Isten nagy Ur, és nagy király minden Isteneknek felette ; mert az ő hatalmában vágynak a földnek alsó részei és a hegyeknek magasságai övéi. Övé a tenger, ő teremtette azt; és a földet az ő kezei formálták“ (95. Zs. 3—5. v.) A teremtés országában ismerhető fel Isten dicsősége és a midőn az ember, Isten rendelése szerint hatalma alá hajtja a földet, saját helyheztetéséből Bmeri fel s érti meg Is-
