Dunántúli Protestáns Lap, 1894 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-25 / 47. szám
743 DŰNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 744 lógnak, hogy a miniszter ezeket a lelkész-tanitói állomásokat be akarja szüntetni, a melyeknek létesitésére az utolsó szükség kényszeritette az egyházakat. Ez az ügy nemcsak a lelkésztanitóság ügye, hanem a magyar nemzeti népnevelés ügye és épen azért kéri a konventet, hogy a rendelet visszavonása czéljából tegye meg a szükséges lépéseket. György Endre nem tartja helyesnek a rendelet viszszavonását kérni és azt indítványozza, hogy a konvent kérje csak a rendelet függőben tartását, hogy igy a református egyház időt nyerjen nemcsak a bezárással fenyegetett kilencz iskolának, hanem a többi lelkész-tanítóságoknak a rendezésére is. Gróf Tisza Lajos fölszó[alása után a konvent elhatározta, hogy fölkéri a minisztert rendeletének függőben tartására, az iskolaügy bizottságot pedig utasította a szükséges adatoknak olyan időben való beszerzése és összeállítására, hogy ebben az ügyben a tavaszi konvent érdemleges határozatot hozhasson. A gyűlés másod'k napja. A jegyzőkönyv hitelesítése után Szél Kálmán előadó ismertette a kerületektől az özvegyek és árvák gyámolitó és nyugdíjintézetének tervezetére beérkezett fölterjesztéseket. A tiszáninneni kerület örömmel üdvözli a gyámolító és nyugdíjintézet megvalósítására tett első lépést, erejéhez képest szívesen hozzájárul az intézet minél előb való megvalósításához. Le nem hallgathatja el észrevételeit sem. Óhajtja, hogy az egész tervezeten az egyenlőség elvet vigyék keresztül és ne tegyenek megkülönböztetést a kisebb és nagyobb fizetésű lelkészek között. A nyugdíjintézetnek a gyámintézettel egy időben való megvalósítását nem kiváltja és a nyugdíjintézet alakítását el akarja napolni addig, mig a gyámíntézet megerősödik. A temetési segélyt fölöslegesnek véli, miután a lelkész temetéséről a gyülekezet úgyis gondoskodik. A tiszántúli kerület nem bocsátkozik a tervezet részletes bírálatába, hanem elvi kérdésekkel foglalkozva, arra kéri a konventet, hogy most az árvákról és özvegyekről gondoskodjék, a gyámintézet tervezetét pedig készítse elő a jövő zsinatra. A dunántúli kerület szintén örömmel fogadja a tervezetet, kívánja azonban, hogy minden özvegy és minden árva egyenlő arányban legyen részesítve és a föntartó testületek évi illetékét tizenkét forintban óhajtja megállapítani. A dunamelléki kerület azt indítványozza, hogy az érdemleges döntést halaszszák el az I89ö. őszén tartandó rendkívüli konventre. Addig az egyházkerületek és megyéknek nyújtsanak alkalmat, hogy még egyszer hozzászólhassanak a kérdéshez. A Dnnamellék evégbol egy négyes bizottságot küldött ki, hogy az készítsen tervezetet. Hasonló eljárást ajánl a tökbí kerületekre vonatkozólag. Ezeknek a véleményeknek alapján az előadó azt javasolta, hogy halaszszák el az intézet életbeléptetését 1895-ről 1896-ra és addig a beérkezett vélemény ek alapján készítsen a lízottság újabb tervezetet, vagy pedig mondja ki a konvent, hogy a maga hatáskörében ezt az ügyet elintézni nem tudja és a zsinati törvények 207. §-a értelmében hivja össze a zsinatot a végett, hogy ezt a kérdést megoldja. Gróf Tisza Lajos a dunamelléki egyházkerület javaslatát ajánlja elfogadásra. Tisza Kálmán abban a véleményben vau, hogy most már egyáltalán nem lehet 1895-re megalkotni az intézetet, tehát az elhalasztásról beszélni fölösleges. Azt azonban hangsúlyozza, hogy a kerületekre bízni a szabálytervezet elkészítését — nem kívánatos. Javaslatot a konvent bizottságának kell elkésziteui, az eltérő vélemények lehető figyelembe vételével, ezt az uj javaslatot kell a kerületeknek újabb tárgyalás czéljából megküldeni. Gróf Dégenfeld József a Tisza Kálmán véleményéhez csatlakozik s megtoldja azzal, hogy miután a közös nyugdijintézet ellen erős áramlat jelentkezett a kerületekben,— egyelőre a nyugdíjügyet hagyják ki a tervezetből s csupán a gyámintézetet sürgessék. Szász Károly óhajtja, hogy újból meghallgassák az egyházmegyéket és egyházkerületeket, hogy az eltérő véleményeket lehetőleg összehasonlíthassák. Azt indítványozza, hogy adják vissza az ügyet a bizottságnak s terjesztessék annak múnkálata a tavaszi kouvent elé. Fejes István azt hiszi, hogy nincs egyéb hátra, mint a zsinati törvény utasítását követve, visszaadni az ügyet a zsinatnak s törvényhozás utján megalkotni az intézményt. Darányi Ignácz úgy gondolja, kogy a tárgyalások sora még nem haladt annyira, hogy már le kellene mondani a gyámintézet alkotásáról a konventi tárgyalások utján. A zsinat összehívása annyi nehézséggel jár, hogy ez csak ultima ratio lehet. Beöthy Zsigmond gróf Degenfeld indítványához csatlakozik s ezt fogadja el gróf Tisza Lajos is azzal a módosítással. hogy ne az áprilisi konventen, hanem egy később e czélra összehívandó konventen tárgyalják az ügyet. Báró Bánffy Dező, báró Vay Béla és Bernáth Elemér fölszólalása után a konvent elhatározta, hogj" kiadják a munkálatot a konventi bizottságnak uj javaslattételre. E javaslatot az egyházkerületek meghallgatásával a jövő őszi konventen tárgyalják. Ezzel a konvent ülését bezárták. Könyvismertetés. Kalászok az életnek kenyeréhez. Szerkesztik K. Tóth Kálmán és Papp Károly lelkészek, II. évfolyam, II. füzet, 185)4. Ára 1 frt. Az előre jelzett beosztás szerint e füzet közönséges vasárnapi egyházi beszédeket tartalmaz. Az I. beszédet Szász K. irta a hitről, Zsid. XI. 1. Az épp oly egyszerű, mint mély és tartalmas alapigét tiszta, átlátszó, tudós, de nem tudóskodó felfogással, a mélységben és a magasságban egyiráut nem csak biztosan, de könnyedén járó ügyességgel fejtegeti, kétségte-
